A Merítés decemberi számának MolyMazsolázó rovatában olvashatjátok az interjúsorozat első részét, amelyben a Gelso, bagie és dtk8 beszélgetett PTJúliával, a rovat vezetőjével.
Bátran kattintsatok az alábbi linkre, ahol a rovat teljes tartalma olvasható, illetve gyermekirodalom iránt érdeklődők számára érdekes olvasnivaló lehet a korábbi Merítésekben található MolyMazsolázó is, amelyben – ahogy a neve is mutatja – PTJúlia segítségével mazsolázhatunk a gyermek- és ifjúsági irodalomból.
Első bemutatottam @Gelso lesz, aki jelenleg az ifjúsági zsűri tagja. Az általa választott kép pedig Anna Speshilova orosz (gyermekkönyv-) illusztrátor alkotása.
@Gelsoval egy kis Merítés- és MolyMazsolázó-történelemmel kezdtük, hiszen ő nagyon is kötődik rovatunkhoz. Ő volt az első rovatgazda, tudtátok? Az első MolyMazsolázóba itt tudtok bekukkantani.
Most pedig meséljen ő, hogy gondol vissza a kezdeti időszakra:
@Gelso: A Moly.hu oldalra idén volt éppen 10 éve augusztusban, hogy regisztráltam. És éppen egy évre rá, 2011. augusztus 1-jén kaptam késő éjjel érkező molyos üzenetben a kérdést, hogy egy esetleges újság indításakor volna-e kedvem közreműködni a szerkesztésben? A kiinduló elképzelés az volt, hogy a gyermekirodalommal kapcsolatos rovatba kellett válogatni, majd kiválasztani értékeléseket: egy adott hónapban írottakból 4-5 darabot, és mellé 2-3 régebbi értékelést is elővenni.
A Merítés folyóirat elindítása (az ötletek gyűjtése korában még nem ezen a néven, hanem talán Babérlevél néven emlegettük) egyik molytársunk, @vargarockzsolt fejéből pattant ki. A látszat ellenére – hiszen majd' minden kapcsolat és információcsere, egyeztetés a neten keresztül történt – ez egy igen személyes kezdeményezés (majd később közös munka) volt, mert a Merítés folyóirat ötletgazdája az általa látott és tapasztalt molyos aktivitások alapján választotta ki a rovatoknak megfelelő témákat és a rovatokért felelős szerkesztőket. Az is nagyon jellemző, hogy mennyire szabad volt ez az egész kezdeményezés – tulajdonképpen a konkrétan ismert „könyvmazsolázós” feladaton kívül ez fogott meg leginkább, a szabadság. Elindultunk a kezdeti tervekkel, és a főszerkesztő felvázolta, milyen rovatok szerepelnének elképzelése szerint, és a tartalom megformálásában, amennyire csak lehetett, szabad kezet adott. A jelentkezéseket és feladatvállalásokat követően adtunk a rovatoknak egy jó és kifejező címet. Ez is rajtunk, rovatgazdákon állt. Így született meg a MolyMazsolázó neve is.
Nagyon örültem, amikor @meseanyu ezt a nevet a rovat átvételekor megtartotta és vitte tovább magával. Azt csak később, az idő bizonyította előttünk, hogy ez az elnevezés kifejező volt, és ezek szerint jó választás és jó döntés is egyben – hiszen a MolyMazsolázó neve ma is változatlan és immár lassan tíz éve tartja magát. Ez engem végtelen boldogsággal tölt el.
Eleinte a kész anyagot a főszerkesztőnek, azaz a Merítés megálmodójának adtuk át jóváhagyásra, ő gyűjtötte össze és mutatta meg megjelenés előtt @Bence-nek. @Bence egyetértése után mehetett a megjelenés. Volt olyan rovat is, amely a kezdetekben csak ötletként létezett, de rovatgazda híján induláskor nem került bele a Merítésbe. A kezdeti sikerek után pedig egyre tudatosabbá váltunk. Kialakult a megjelenési forma, a címlap felépítése, a rovatok száma, konkretizálódtak azok gazdái és kaptunk segítőt is: lektort, aki gondozta írásainkat. Természetesen szembesültünk a később jelentkező problémákkal – ilyen volt pl. amikor a hivatkozás elküldését követően hibaüzenet jelentkezett – ekkor kezdtük elölről az egész munkát, és megjelenés előtti éjjelen egész kemény munka folyt… vagy például akkoriban a gyermekirodalom kapcsán igen szegényes tartalmakból volt lehetőségünk meríteni…
Az akkori elképzelésem szerint úgy állítottam össze a rovatomat, hogy az általam választott könyvekhez (10-12 mű) készült egy rövidebb-hosszabb ismertető, és könyvenként egy választott értékelés linkje került mellé – kortárs és klasszikus, magyar és külföldi szerzőktől vegyesen. Később az ismertetőket bővítettem molyról elérhető statisztikákkal: hányan olvasták már, mennyi szöveges értékelést kapott az adott könyv, milyen százalékon áll a könyv tetszési indexe, milyen molyos kihíváshoz köthető, szerzői polcot adtam hozzá, és megnéztem, hogy van-e hozzá kapcsolódó esemény: bábszínház, gyermekrendezvény, színházi előadás nagyobb városokban. Sajnos, akkor még nem volt lehetőség képeket adni a tartalomhoz. Nagyon fontos és látványos változást jelentett ez a fajta fejlesztés, és elmondható, hogy nagy szükség volt színes illusztrációkra a gyermekkönyvek rovatában.
@PTJulia: Mióta vagy zsűritag, és mi motivál a zsűrizésben?
@Gelso: @meseanyu 2016 januárjában keresett meg, mint a Merítés-díj éppen megalakuló gyermek- és ifjúsági irodalmi szekciójának zsűri elnöke, azzal a kéréssel, hogy lenne-e kedvem könyvek zsűrizésében részt venni? Annyit tudtam a feladatról, hogy a 2015-ös magyar, első megjelenéseket kell olvasni, és egyszerű módszerrel pontozni. Örömmel mondtam igent. Azóta is folytatom a zsűrizést, de a rákövetkező évben, 2017-ben, amikor már elvált egymástól az ifjúsági- és gyermekirodalom, az ifjúsági irodalmi zsűrijét választottam új kihívásként. Nemcsak testhezállóbbnak éreztem magamhoz a kategóriát, de a nagyobbik fiam akkoriban lépett felső tagozatba, és úgy éreztem, irodalmilag talán „felkészültebb” lehetek és tudok neki majd segíteni a jó olvasmányok kiválasztásában. A zsűrizés során egyetlen dolog motivál: megtalálni azt, ami a minőséget, az értéket, a különlegeset, az egyedit, a sokszínűséget képviseli, amivel ízlést tudunk szerencsésen formálni, olyan olvasnivalókat az olvasók elé tárni, amelyek a tömegek által olvasott irodalom mellett is erősen és biztosan megállják a helyüket, és emellett természetesen szórakoztatnak. Ezenkívül örülök, ha új tehetségeket fedezhetünk fel. Szerencsések vagyunk, mert évente mindig jelentkezik egy-egy új tehetséges szerző izgalmas témával. Az új tehetségek szempontjából pl. elmondhatom, hogy a tavalyi, 2019-es év megjelenései nagyon erős mezőnyt képviseltek; szerintem az eddigi legerősebb Top10-es listát állítottuk össze az ifjúsági könyvek kategóriájában.
@PTJulia: Milyen szempontok alapján értékelsz egy könyvet? Milyen a jó gyerek- és/vagy ifjúsági könyv?
@Gelso: Mindig felidézem az adott könyv által ébresztett érzéseimet. Szeretem, ha egy könyv szép stílusban és igényes magyarsággal van fogalmazva, ami nem jelenti azt, hogy nem modern és lendületesen fiatalos a nyelvezete. Szeretem, ha a szereplői letisztultak, és viselkedésükkel, szerepvállalásukkal, vagy egy-egy kivételes/különleges tulajdonságukkal akár követendő példaképet is jelenthetnek az olvasóinak. Szeretem, ha a felnőtt szereplők nem nevetségesek, pipogyák, tehetetlenek – inkább kedvelem az olyan felnőtteket, akik valamilyen szinten és téren partnerei és partnerként a segítői a fiatal szereplőknek. Örülök, ha adott esetben a fiatal szereplők tanulhatnak/okulhatnak/elleshetnek bármi jó dolgot az idősebb szereplőtől. Nem szeretem, sőt, veszélyesnek tartom kamaszkorban a burkolt befolyásolást és a lenéző stílust. Nem szeretem a fantázia nélküli témaismétléseket /visszatéréseket sem. Fontosnak tartom a humort, a jól működő szóvicceket, kedvelem, ha olyan közegben játszódik a könyv, ahol amúgy is a legtöbbet tartózkodnak a fiatalok: pl. bármilyen iskola, sportegyesület, művészeti óra, szakkör, tábor, verseny, nyaralás, szünetek, stb. mert ez az egyik legjobb lehetőség az őket körülvevő pozitív/negatív helyzetek, konfliktusok, komikus pillanatok, és jellemek, személyes emberi tulajdonságok ábrázolásához. A mai kortárs témák mellett igen megkedveltem a fantasy és az ún. climate-fiction műfajait.
@PTJulia: Ajánlj az olvasóknak egy személyes kedvencet 2019–2020-as megjelenések közül!
@Gelso: A 2019-es megjelenések közül igen nehéz, de örömteli feladat volt válogatni, mert rengeteg jó könyv született – volt olyan hónapom, hogy hetente változtattam magamban, hogy melyik szerző könyvét fogom majd javasolni és támogatni a zsűris első helyre – végül Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter Az Emberek Országa (Kalaallit Nunaat) című könyvére esett a választásom.
@PTJulia: Mióta vagy zsűritag, és mi motivál a zsűrizésben?
@bagie: 2016-ban lettem a Merítés-díj zsűrijének tagja, akkor még a líra kategóriában. Ott 2016–2018 között voltam tag. 2018-ban a líra mellett tagja lettem mind a gyermek, mind az ifjúsági zsűrinek is. Ehhez a motivációt az adta, hogy ekkor jutottunk a családalapítás gondolatához – és gondoltam, „alapozok” egy kicsit a jövőbeli feladatra. Saját gyermekünk azóta ugyan nem lett, de a barátaim gyermekeinek nagyon sok könyvet tudtam ajánlani/ajándékozni a zsűrizés során megismert könyvek közül. De a saját gyermekről sem mondtam/mondtunk még le, így hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel folytatom a zsűrizést mindkét kategóriában.
@PTJulia: Milyen szempontok alapján értékelsz egy könyvet? Milyen a jó gyerek- és/vagy ifjúsági könyv?
@bagie: Nagyon nehezen bújok ki önmagamból: így néha nehéz például gyerekkönyvet gyerek nélkül, gyerek szemszögből értékelni. Mindig jót mosolygok, hogy például Matricás Laci történeteit több zsűritárs is „lehúzza” etikai/erkölcsi szempontból – hiszen egy tolvajról szólnak a könyvecskék, ráadásul most olvasni kezdő gyerekeknek, vagy egy csomó „felnőttes” kérdést vetnek fel a sztori végén… De bennem valahogy fel sem merült, hogy a tolvajlás megélhetési bűnözés lenne; hogy a matricaragaszgatás szemetelés, rongálás… én csak elmerültem a képekben, hagytam, hogy mosolyogjak rajta.
Egyébként minden olvasásomat a bennem kiváltott hatások alapján értékelek: nem megyek bele logikai, nyelvtani boncolgatásokba (jó, a helyesírási hibák fel tudnak idegesíteni), csak az éppen kiváltott érzések számítanak. Az érzéseket sokban befolyásolja – főleg gyerek- és ifjúsági könyvek esetén – az illusztráció, a borító. Ilyen szempontból például a Malac és Liba-sorozat nagy kedvencem. Hajba László, Agócs Írisz figurái nagyon kedvesek, cukik, de Bertóthy Ágnes vagy Takács Viktória rajzait is nagyon szeretem. Gyerekkönyveknél nagyon fontosnak tartom, hogy a rajzok is kedvesek legyenek.
Az ifjúsági könyveknél kicsit nehezebb az értékelés: a tiniknek szóló könyvekben mindig keresek valami mélységet, tartalmat, komoly témát: barátság, halál, másság, döntések komoly feldolgozásokban, komolyabb karakterekkel – általában ezek azok, amik nekem, a felnőtt Böbének bejönnek – mert ugye, ezt sem tudom, tinigyermek/tinirokon hiányában tiniszemmel nézni.
@PTJulia: Ajánlj az olvasóknak egy személyes kedvencet 2019–2020-as megjelenések közül!
@bagie: Inkább az ifjúsági könyvek állnak hozzám közelebb; kicsit könnyebb abba az életkorba behelyezkednem (bár figyelve pl. a napi ingázásnál a tiniket, teljesen más az életük most, mint nekem volt 30+ évvel ezelőtt). Nagy kedvencem tavalyról Nyáry Luca Vigyázat, törékeny! című könyve. A gyerekkönyvek közül pedig a már fentebb említett Matricás Laci és a Malac és Liba sorozatok azok, amelyeket biztosan nem fogok elfelejteni. Részben már be is szereztem őket a saját könyvtáramba! :-)
@PTJulia: Mióta vagy zsűritag, és mi motivál a zsűrizésben?
@dtk8: 2016-ben vettem részt először a Moly-szülinapon, és ott hallottam a zsűriről. Amikor 2017-ben új tagokat kerestek, alig vártam, hogy beszálljak én is. Azért kezdtem el, hogy képben legyek az új megjelenésekkel, hogy megismerjem a kortárs gyermekirodalmat, hogy penge legyek, amikor a saját gyerekeimnek kell könyvet keresnem. Volt egy évem az ifiben is, de rájöttem, hogy a gyerek igazán az én pályám, sokkal szívesebben olvasom, nekem ez sokkal szabadabb, tágabb műfaj, amit még nem korlátoz a zsáner.
@PTJulia: Milyen szempontok alapján értékelsz egy könyvet? Milyen a jó gyerek- és/vagy ifjúsági könyv?
@dtk8: A gyerekkönyveknek a kicsik a célközönsége, de szerintem az igazán jó gyerekkönyv a felnőtteknek is érdekes. Ha jó, akkor úgyis ezerszer kell elolvasni, úgyhogy nem baj, ha nem okoz tikkelést rögtön a második olvasáskor. A jó könyv vicces, és nem akar kioktatni – sem gyereket, sem szülőt. Az illusztráció pedig ugyanolyan fontos része a könyvnek, mint a szöveg, nem lehet a kettőt elválasztani.
@PTJulia: Ajánlj az olvasóknak egy személyes kedvencet 2019–2020-as megjelenések közü!
@dtk8: Legyen az egyik Gryllus Vilmos, az ő világa annyira kedves, biztonságos, érdekes, szerintem mindenkinek élvezhető. A másik pedig Tóth Krisztina, mert idén szerintem nagyon erősek a versgyűjtemények, az övé is nagyon jó. Ezek nem hagyományos mesekönyvek, de érdemes őket forgatni, lapozni, hála Timkó Bíbornak és Szalma Editnek.
A választott képemet a már emlegetett 2016-os Moly-szülinapon @Kek készítette, épp @Izolda-val örvendezünk, kezemben az akkor még pici minimoly. Szeretem nagyon ezt a képet, és jó visszaemlékezni arra a szülinapra. Akkor még nem is tudtam, hogy ki mindenkit fogok megismerni, milyen barátságokat, élményeket köszönhetek később a Molynak.