Szorosan a széppróza zsűrijének nyomában idén is megszületett a Merítés-díj gyermekirodalmi zsűrijének TOP10-es listája a 2020-ban megjelent, gyermekeknek szóló könyvekből. Hagyományaink szerint, a tízes lista kihirdetése előtt szeretnénk néhány olyan könyvet a figyelmetekbe ajánlani, amik bár nem kerültek a legjobb tíz közé, mégis szívesen csempésznénk be őket a gyerekszobákba.
Idén több olyan különleges hangulatú könyvvel találkoztunk, amelyek bizonyos szempontból elvarázsolták a zsűrit: mert szépek, mert különleges nyelvi eszközökkel dolgoznak vagy újszerű ötleteikkel forgatják fel az addig megszokott mesevilágot.
E különleges hangulatú könyvek közé tartozik Finy Petra Bodzaszörp című kötete is, amely nagyszülők és unokák kapcsolatáról szól. „A cseresznye pirosa, a bodza illata” @icu79-et is elvarázsolta: Ezek a mesék csodálatosak! Mindegyik az unokák és a nagyszülők közötti kapcsolatról szól, és arról, hogy a nagymamák és nagypapák mindenre találnak megoldást, mindig meg tudják vigasztalni az unokákat, és sokszor egészen egyszerű módon, szeretettel tudják segíteni az unokáik életét. A könyvben található történetek, problémák valóságosak, de átszövi őket a varázslat. Ehhez jön még hozzá a bájos illusztráció, ami teljessé teszi ezt csodás könyvet! @meseanyu szerint: Roppant helyes könyv, szívmelengető történetekkel, tanulságokkal, humorral, sokszor líraian szép nyelvezettel, csodás hangulatokkal. Az illusztrációk is vidámak, kedvesek, és még a papírja is olyan kellemes tapintású, nagyon egyben van az egész kötet.
Maurice Maeterlinck varázslatos történetét meséli újra Gimesi Dóra A kék madár című kötetben, amellyel a zsűrit is elbűvölte. A tündérmesét Rofusz Kinga finom rajzolatú képei egészítik ki, amelyek álomszerű hangulatot teremtenek az olvasás során. @Rózsabogár78 így írt róla: Engem teljesen rabul ejtett ennek a mesének a világa, az illusztráció lágysága, finomsága, a szöveg igényessége, közérthetősége és tisztasága. 8 éves kortól ajánlja a kiadó, és azt gondolom, hogy nagyobbaknak, sőt felnőtteknek is ajánlható, mert a boldogságkeresés mindannyiunkban benne van, akárhogyan is nevezzük, akármilyen formában is csináljuk. Szerettem ezt a könyvet, mert amellett, hogy gyönyörű, a történet elvarázsol, és természetesen az üzenet is átjön könnyedén, a gyerekek számára is érthetően, és utána jót lehet beszélgetni róla.
@Tarja_Kauppinen szerint: Gyönyörű, igényes és sokrétű könyv (...) Tele van szimbólumokkal az egész, a mesei elemek vééééégre nem öncélúak, hiába van benne tündér, szellemek stb., ezeknek mindnek értelmük, jelentésük van, mindannyian képviselnek valamit. Az életkori ajánlásnak, miszerint 8 éves kortól érdemes olvasni, alighanem az az oka, hogy nyomasztóbb témák (halál, szorongás) is felmerülnek a könyvben, ezek azonban megfelelően vannak tolmácsolva, legfeljebb rákérdez a gyerek, hogy mit jelent az, hogy szorongás, és akkor mindjárt tanulunk valami újat is. (A „Mi lesz nagyiékkal a haláluk után?” című kérdésre azért nem árt előre felkészülni, bár a könyv a maga módján erre is szolgál egy lehetséges alternatívával.) Küllemét tekintve is rendkívül igényes, a fajsúlyos üzenetet pedig sikerült átültetni a célközönség nyelvére anélkül, hogy leereszkedővé vagy didaktikussá válna.
Dániel Andrástól eddig sem állt távol a pszichedelikus hangulat, azonban a Nincs itt semmi látnivaló című könyvében mintha különösen ráerősített volna erre vonalra. @krlany szerint a könyv: Nagyon jó. Ez most nem a megszokott 3-6 éves korosztálynak szóló mesekönyv, hanem inkább a kicsit idősebb 6-10 éves kisiskolásoknak. Elalvás előtt, álom és ébrenlét határán lebegünk, amikor a valóság átcsúszik kissé pszichedelikus idillé, ahol megfér egymás mellett Enni Vanhol és Olyan Mijó művészete (ez volt számomra a csúcspont a rajzokkal együtt) a vajanggal és minden mással, kissé szürreális alapokra helyezve az elkövetkezendőket. Kultúraközvetítés értő humorba ágyazva fogyaszthatóvá téve azt a gyerkőcnek is. Maximális reszpekt. Imádom Dániel Andrást, hogy a felnőttekhez ugyanúgy szól, mint a gyerkőcökhöz. Hogy olyan kultúrmorzsákat csepegtet bátran, melyek a „magas kultúra” részei, épp ezért egyre inkább elefántcsonttoronyba kerülnek, ő meg ledönti ezeket a konvenciókat. Hogy a humora elegáns és stílusos, ahol kell, ironikus. Hogy mindig meg tud újulni, és a formabontó dolgai is remekül megállják a helyüket… és még sorolhatnám. Gondolom az áradozásomból lejött, nálam ez a könyve is betalált.:)
A könyv, amely segítség is lehet az éjszakai sötétségtől félő, elválástól szorongó gyermekeknek, a halál témáját is érinti. @Ancsúr-nak: A téma megválasztása volt az első pozitívum, ami megtetszett a könyvben. A másik kellemes csalódás pedig akkor ért, mikor a könyv kitért az éjszakai hangokra is. Nem új keletű dolog, hogy valaki megpróbálja az akusztikus ingereket írásban rögzíteni, de az első alkalom, mikor ezt gyerekeknek próbálják „lefordítani". Mint pl. a sötétben felhangzó villanykapcsoló(k) hangját. Aztán meg jöttek a mesebeli, és kevésbé mesebeli lények, amik az író szerint megtöltik az éjszakát, így megnyugtatva a gyermeket, hogy van itt mindenféle és fajta élőlény, de nem veszélyes rá nézve. A könyv a ki nem mondott érzelmekben is jeleskedett. A kicsit se füle, se farka történet ontotta magából az óvás, a biztonságérzést, mint egy puha takaró, vagy mint egy meleg, anyai ölelés lefekvéskor.
Külön öröm, amikor gyerekeknek szóló verseskötetet ajánlhatunk. Nagyálmos Ildikó különleges hangulatú verseskötetét @Nikolett0907 ajánlja: Végtelenül kedves, tele szeretettel és bölcseséggel. Minden évszakból van olvasnivaló, de találsz benne rejtélyt, sok vidámságot és bizony, még az édesanyákhoz is van pár kedves sora. A rajzok pedig előhozták gyermekkorom kedvenc könyveinek emlékét, amiért igen is hálás vagyok, mert felnőttként is jó néha gyermeknek lenni és a régi emlékekkel betakarózni.
Rutkai Bori könyve igazi kuriózum: mint egy játékokkal, mesékkel, dalokkal teli kincsesláda, amiben mindenki találhat magának kedvére valót. Nem csoda, hogy az énekes, dalszerző, író, festő- és horgolóművész Rutkai Bori kötete @Honey_fly-t egy vallomásra késztette: Ha gyerek lennék, szeretnék Rutkai Bori óvónénit. Nemcsak azért mert szuper ötletei vannak és csodás színesen rajzol és még vicces is, hanem azért is mert látom magam előtt, hogy ha bármi bánatom lenne, a kezét az arcomra tenné és a hangjával simogatva mondaná, hogy semmi baj, minden rendben lesz. És biztosan rendbe is jönne minden.
Az ajánlók sora folytatódik, tehát figyeljétek a zónát és a blogot.
A következő megjelenésig pedig @meseanyu listájáról érdemes válogatni.
Karcgazda: @stippistop
Comentários