A Top 10-be be nem került művek közül ebben a karcban azokra a könyvekre hívnánk fel a figyelmet, amelyek egyrészt valamilyen módon segítséget tudnak nyújtani azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyek előfordulhatnak akkor, ha gyermekünk van. Másrészt olyan esetekre hívja fel a figyelmet, amikor együtt kell élni olyan helyzetekkel, amiket megváltoztatni nem tudunk, de szebbé tudjuk tenni. Vagy azt helyezi a középpontba, hogy nem vagyunk egyformák, és pont az teszi széppé a világot, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk.
Galgóczi Dóra Ne félj mesék című művészien illusztrált könyve a gyermeki félelmek körét járja körbe. A megmagyarázhatatlan és a nem minden alapot nélkülöző félelem és a szorongás valami ismeretlentől egyaránt megjelenik benne, és megoldási javaslatokat is nyújt.
@Tarja_Kauppinen így ír a mesegyűjteményről: „Felnőtt fejjel is érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert a félelem, a szorongás nem életkorhoz kötött, és nagyon nehéznek, szinte lehetetlennek tűnhet a legyőzése. Sok mindentől félhetünk látszólag ok nélkül, így járulékos szégyenérzet is társulhat a félelemhez. A könyvben szereplő mesék bemutatják, hogyan kommunikáljunk úgy, hogy gyermekünk megbirkózzon a számára félelmetes helyzettel, és természetesen a közös elolvasásuk is hasznos lehet.”
A népmesei motívumokat a műmesével ötvöző, és emellett komoly lázárervini hangulatot hordozó, külsejében kevéssé impozáns, viszont belül kiemelkedő kötet Alfonsin Gergely Edó Izgemozga című meseregénye, amit a szerző 12 éves kisfia illusztrált. Mottója akár ez is lehetne: „És ha más furcsa vagy különc emberekkel találkozol, akkor nem állsz neki bántani őket, mert tudod, milyen érzés az, amikor téged bántanak.”
@PTJulia értékelése alapján érdemes hát belevágni: „Nos ha mások is a cím alapján ítélnének, azt mondom, bátran vegyék kézbe, olvassák el, mert megéri! Lázárervini, réberlászlói kincset találnak anya és fia közös alkotásában. Mert bizony ez egy közös történet; olvasás közben egyébként Halász Judit és kisfia (vajon a valóságban is kisfia) Mirr Murr kalandjai jutottak eszembe. A kisfiú kiszólásai, ahogy alakítja a történetet, sokat hozzáadnak ott is és itt is a meséhez. A történet a népmesei elemekre épül, de mai köntösbe, viccesen tálalja az örökérvényű igazságokat. Van itt minden, míg Izge és Mozga végre elnyerik egymást jutalmul.”
Kifejezetten fiúknak szól, de bárki számára érdekes lehet az Ádám és a dzsúdó című mese, ami egy „problémás” vagy ahogy mondani szokták „rosszgyerek” szemszögéből mutatja be az iskolás lét világát. A sport pozitív hatásait, a küzdelem, az alázat és a belső egyensúly fontosságát. A könyv @Nikolett0907 fantáziáját is megmozgatta: „Ahogy a címből már kiderül történetünk főhőse Ádám, aki egy általános iskola alsó osztályának tanulója. Igazi izgága gyermek, ezért sokszor megszidják és bizony beírással végződnek a nyugtalan percei. Bár a tanulmányaival nincs gond, mégis nehezen viseli a kötelezettségeket és rendre összetűzésbe kerül a felnőttekkel. Míg nem egyik délután felfedezi, hogy dzsúdó edzést tartanak az iskolában...”
Két jóbarát Csongor és Miki kalandjai Bendl Vera könyvében a Mihályi Csongor és az időgyurmában egészen Párizsig repítenek bennünket. A fiúk ismét különlegesek, aminek nagyon is tudatában vannak, és utálják is az egészet, olyan „normálisak” szeretnének lenni, mint mindenki más. De (spoiler) szerencsére ez nem sikerül nekik.
@meseanyu így értékelte a könyvet: „Egy kalandos párizsi út története, amelynek során kiderül, hogy nem baj, ha valaki különbözik a többiektől, attól még lehet értékes. Hasznos üzenet ez napjainkban, amikor sokan annyira félnek attól, ha valaki más, és mindenkit egyforma szürkének
szeretnének látni. De amíg erre hőseink rádöbbenek, rengeteg izgalom, érdekes találkozás, vicces jelenet vár rájuk… „
Z. Kiss Adrienn Különleges testvérek című rövidke könyve egy család szemszögéből, és ott is a testvér érzésein és gondolatain keresztül mutatja be, hogy milyen is az, amikor az autizmussal kell együtt élni, mert a tesó bizony másként működik, mint az megszokott.
A számos értékelés közül most @krlany soraival ajánlom a könyvet, „Ez is egy érzékenyítő könyv, ami az autizmusra hívja fel a figyelmet. Kellenek az ilyenek nagyon! (…) Nagy szeretettel mesél az ovis az iskolás bátyról, a külön(c)legességeiről, amiből talán a nagyközönség számára is fogható, hogy pl. amiről azt gondolod az utcán, hogy hiszti, és forgatod a szemeidet, hogy milyen rosszul van nevelve az a gyerek, az nem feltétlenül hiszti.”
Remélhetőleg sikerült felkelteni az érdeklődést a kimaradók iránt is, mindenképp megéri szétnézni a gyerekkönyvekközött, az idei év rendkívül gazdag és színes választékot hozott ebben a műfajban.
Az ajánlók sora folytatódik, tehát figyeljétek a zónát és a blogot.
A következő megjelenésig pedig @meseanyu listájáról érdemes válogatni.
Karcgazda: @Rozsabogar78
Comments