Mint ahogy azt már beharangoztuk, érkeznek sorban a jobbnál jobb ifjúsági regények, amelyeket a merítés díj ifjúsági kategóriájának 10 legjobb könyvébe sajnálatos módon még jelentős boszorkánysággal és erős molymágiával sem bírt belepasszírozni a zsűri. A mágia miatt felforrósodott tenyereinket azóta is balzsamokkal és ráolvasásokkal – meg finomra tört - karcokkal hűtjük.
Az itt következő csodálatos alkotások azon közel 60 megjelenés közé tartoznak, mellyel megörvendeztették ifjú olvasóikat termékeny íróink és szépen közreműködő kiadóink a 2020-as év során:
1. Kalmár Lajos Gábor: Rose és az ezüst obulus
Rose bizonyított. És természetesen Kalmár Lajos Gábor is bizonyított. Kedves és izgalmas regényt alkotott. Nem is igen olvastam még táborozási körülmények között zajló regényt. Bár írni szerettem volna megboldogult ifjonc koromban. Ideális körülmények: szülők nincsenek, erdő és „elátkozott” ház a Diablo-tó vidékén. Nem utolsó sorban egy kedves, szeretni való lány, remek jellemmel és értékrenddel, akivel szívesen éljük át a kalandokat. Részemről szerettem visszatérni hozzá esténként.
@Gelso is mindig nagy örömmel vette kezébe olvasni. Meleg szeretetteli hangon nyilatkozott a könyvről:
„Az olvasás minden perce örömöt, izgalmat okozott – néha félelemmel töltött el –, szép, üzenetet hordozó befejezéssel, valódi, földi és földöntúli érzelmekkel, követendő példaképpel; a valóság és a mesevilág határán folyó cselekménymeséléssel, küldetéssel, küldetéstudattal és elszántsággal, bátorsággal rendelkező főhőssel. A könyv szép stílusban íródott, talán a fiatalok elsőre túlírtnak érezhetik, mégis szívből ajánlom 4-9. osztályos gyerekeknek, akik szeretik a nyári táborokban játszódó, kalandos eseményeket, cselekményt elmesélő regényeket, amelynek ők, a gyerekek és jó, pozitív jellemű, barátságos, gyermekszerető és – pártoló felnőttek a főhősei. És – tegyük hozzá – akik nem nőttek még ki, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy el sem akarják hagyni a mese tündérekkel, manókkal, varázslókkal, szellemekkel és egyéb, fantasztikus lényekkel benépesített világát, valahol, aminek a helyszínét akár nevezhetjük a Kéklő Hegynek is.”
2. Kalmár Lajos Gábor: Rose és a sárkányverem
Nagy örömmel olvastam Rose kalandjainak folytatását, amelyben bár egy egészen másfajta sárkányt ismerünk meg, ugyanakkor egy igen különleges kapcsolatot is tapasztalhatunk meg vele Rose-on keresztül. @Gelso a Trónok harca gyermek változatát látja benne és így ír a kötet kapcsán: „Nagyon szép „képeket” "láthatunk" a mesevilágból (pl. a Holdtündérek fonalként gombolyítják a holdfényt, ettől olyan a Kéklő Hegy; vagy szép eszköze az emlékezésnek a Holtak Könyve, vagy a kedves unikornisok, akik a varázsvilág lakói szerint is a világuk legtitokzatosabb lakói; és az az egy, amelynek fekete a farka és a sörénye, na, és milyen gyönyörű lehet a Zöld Tündér…) és hősei talán tartanak egy görbe tükröt felénk emberek felé, hogy kicsit okuljunk és tanuljunk rossz, meggondolatlan vagy akár szívtelen cselekedeteinkből…”
A mesevilág csorbítatlan színes elevenségében tér vissza a című gyönyörű mesében. Tündérek, koboldok, boszorkányok és nem utolsó sorban sárkányok elevenednek meg lapjain, és egy kis világtól elzárt falu, amely csöndesen, egyszerűen éli mindennapjait, mígnem az egyik téli napon Piscator, az öreg halász (egyben fogadatlan mesemondó) csecsemőt nem talál egy félig jégbe fagyott ladikban. A kisfiút egy különleges zöld és arany színekben pompázó titokzatos fémdarab védte meg a hidegtől. A falu lakói befogadják és a Drake Flumine nevet adják neki. A csöndes és békés élet kitart egészen Drake tizenhat éves koráig, amikor is a kalandvágyó ifjú egy véletlen folytán beavatást nyer származása rejtelmeibe és ezzel együtt rögvest ki is bimbózik újdonatúj hősi küldetéstudata és ezáltal nyílik meg előttünk a csodálatos varázsvilág hol izgalmas, hol bizsergetően félelmetes világa, ahol jobb lesz, ha még magad elől is elrejted valódi neved!
4. Riley Baker: Szavad ne feledd!
Az egyik legüdítőbb ifjúsági szerelmi történet volt, amit eddig volt szerencsém elolvasni. Kedves, magával ragadó, könnyed, és szórakoztató. Nagyon örülök, hogy az idei zsűrizés alkalmával ilyen nagyszerű olvasmányok is kerülnek a molyok elé! Kívánom (és ajánlom szeretettel) a szerzőnek, hogy folytassa jó szokását és írjon még jó pár ehhez hasonló szépséget az olvasóinak!
@Bookish_Moments_Blog többek közt ezt írta róla: „Eszembe juttatta a fiatalkoromat – mert igen, előfordult már, hogy hasonló csónakban eveztem, mint Joy, de szerintem mindenkivel. Mindenki találkozott már a beteljesületlen szerelemmel. Mindenki érezte már azt, hogy mindent belead azért, hogy felhívja valaki figyelmét, még sincs eredménye. S mindenkivel megtörtént már, hogy nem ott és nem abban rejlett a boldogsága, ahol ő számított rá. Ajánlani tudom mindenkinek, mert szerintem egy csodálatos élményt tud okozni az olvasónak!”
5. Varga Írisz Dóra: Örökség 2.
Nagyon vártuk már mi molyok is Varga Írisz Dóra Örökségének folytatását. Vajon mi lesz a fiúkkal a messzi idegenben? Hol bukkannak fel újra pillangók és megtalálja-e elveszettnek hitt édesanyját egyik kedves hősünk? Engem legalábbis eléggé izgattak ezek a kérdések. Elfogulatlanság nélkül nyilatkozhatom az Örökségekkel kapcsolatban, hogy gyönyörű, vizuálisan is gyönyörködtető, nyelvileg is csodaszép szépirodalmi alkotások. Aki belelapozott már akármelyik kötetbe, tudja, miről beszélek. Először is beleragad a történetbe és továbblapoz. Aztán rögtön elé jönnek azok a finom kulturális és szellemi örökséggel kapcsolatos értékek, hagyományok, amikről beszélek. Egyesek megneveztetnek, mások lábjegyzetben kapnak helyet, mások címadásban vesznek részt, megint mások finom utalásként segítik az íróval való együtt gondolkodást, emlékezést. Sokat segít az egyazon korban és egyazon színhelyeken szerzett hasonló emlékek összessége.
@krlany is méltató szavakat fogalmazott meg a történettel kapcsolatban: „Nagyon szeretem ezt a mögélátós mesélőmódot, a szépirodalmi nyelvezetet, a kalandokat és a mögöttük meghúzódó minden mindennel összefüggő varázst.”
6. Urbánszki László: A nyughatatlan
A főhős, Bengedúz (154 oldal elolvasása után döbbenten vettem észre, hogy a főhős neve nem Bendegúz, hanem Bengedúz), egy igazi kis mitugrász kölök, akinek az ember néha szívesen a nyakába cserdítene egyet csak a miheztartás végett... Halálosan unja és utálja a nomád pásztor életmódot, harcolni is tanul, de csak nagy ímmel-ámmal, mert amiben igazán jeleskedik, az a lustálkodás. Nagybetűvel. Talán a nyughatatlan helyett első névként a Lustaságot kellett volna ráaggatni. No de nem sokáig tart „gyöngy” élete. Megszökik, és nemcsak a kalandok, de a varázslat is részévé válik az életének. Meg az üldözés, és az életveszély, meg hogy senkiben sem bízhat, meg egy csodálatok kis jószág (Büdi), aki éppoly büszke, mint ő, és akivel, megint csak csodával határos módon értik egymás szavát. A városi élet azonban sokkal veszélyesebb, mint gondolta. ”– Fene ebbe a helybe! – morgott magában Bengedúz, miközben a szerényebb házak felé igyekezett. – Mindenki akar valamit a másiktól! Mi a csudának ilyen izgágák? Odahaza fél napig nézegeti egymást két öreg, mire egyikük megszólal.”
A regény hátterét, idejét illetően mindenki csak találgatásokba bocsátkozik. @PTJulia például ezt ríja: „Urbánszki László különös világot épít A nyughatatlanban: ebben a disztópiában ugyanis nem a nagyjából szokásos világégés/extrém klímaváltozás következtében megszokott világ tárul elénk. Itt kérem, visszasüllyed nagyjából minden középkori szintre, még a nyelvfolytonosság is – ugyan némileg rontott alakban de – megmarad. A középkori világhoz aztán társul némi fantasy a különféle mutáns lényekkel és az adományokkal kapcsolatban.”
@Gelso a műfaj meghatározásával próbálkozott meg: „Számomra elég nehéz meghatározni ezt a történelmi posztapokaliptikus fantasy-kiskamasz mű műfaját – akár ez is lehetne… szívesen bennehagyom a kulcsfogalmakat, mert biztos sokunkat más-más szó ragad meg belőle.”
Az ajánlók sora folytatódik, tehát figyeljétek a zónát és a blogot.
Karcgazda: @Chöpp
コメント