@Chöpp tegnapi beharangozójához csatlakozva, ma én szeretném folytatni a könyvek ajánlóját az ifjúsági könyvek Top10-es listájából kimaradó könyvekből. Nem tudom, elhiszitek-e nekem, azt az amúgy banális kijelentést, hogy a zsűri nehéz helyzetben volt…
Írhatom nektek, hogy tényleg abban voltunk, ui. a 2021-es évben hatalmas könyvmennyiséggel árasztottak el bennünket az írók (ismertek, kevésbé ismertek, és hál’istennek elsőkötetesek is). 73 megjelenő kötetet vettünk olvasási listánkra és vetettük bele magunkat az olvasásba. A héten megtudhatjátok, mely könyveket tartottunk Top10-be érdemesnek, de addig is válogassatok Beharangozóink alapján azok közül a könyvek közül, amelyeknek nem sikerült bekerülniük. Az első Beharangozót itt találjátok.
Elsőként egy fantasyt ajánlok figyelmetekbe egy elsőkötetes szerzőtől, Darvas Petra:az Ikrek Mágiáját, mely a Hópelyhek májusban c. széria első része.
Egy hétvégi kikapcsolódásra vittem magammal, és annyira beszippantott, hogy le sem bírtam tenni. Rengeteg szereplőt vonultat fel, mégis egy-két kivétellel, mind szerethető, ezen kívül mély, de bonyolult emberi kapcsolatok jelennek meg, amelyek továbbgondolkodásra késztetnek bennünket.
Nagyon klassz a képi világ is, amely kirajzolódik előttünk a képzeletünk segítségével és tetszetősek a gyerekek szuperképességei is. Talán Gary megformálása és szerepe a legszebb számomra. Összességében egy nagyon intelligensen összeállított regényt olvashattam, világosan megfogalmazott és kitűzött küldetéssel, helyes, szimpatikus és megkapó főszereplőkkel; első kötethez képest eléggé kirajzolt szerepekkel és feladatokkal – és olyan befejezéssel, ami számoltatja a napokat velem, és arra késztet, hogy a második kötet megjelenésekor tegyek mindent félre, mert ezt minden előtt kell olvasni! Nagyon megbántam volna, ha kihagyom ezt a regényt!
@PTJuli annyira egyedinek találta a szerző ötleteit, hogy a sok elsőkönyves bakit is megbocsátotta, “mert a végére sikerült annyira belejönni az írásba, a stílusba, a cselekménybe, hogy sajnálom, hogy nincs itt rögtön a második rész”. Nagy előnynek tartja “hogy nem minden végződik pozitívan, vannak veszteségek. Sőt, az is, hogy megjelenik a romantika, a szerelem, sokszor és hangsúlyosan, ez a rész mégsincs rá kihegyezve. A szereplők egy részét mégis a romantikus érzelemből fakadó fájdalom vezérli; illetve tetszik, hogy a gyermek érték, még ha a házasság kikényszerített is volt. A kapcsolatok bonyolultságának ilyen alapos és sokrétű bemutatása nagy pluszpont, szerintem elgondolkodtató- talán a tiniket is elgondolkodtatja kicsit, hogy mi alapján érdemes a párkapcsolatokat szervezni, megélni, házasságot kötni.A négy főszereplő fiatal mind-mind más karakterek, s nagyon karakteresek mind. Ez kicsit idegesített, főleg Loránál, belőle nekem már túl sok volt. De a többiek ugyanígy nagyon a saját sémájuk szerint mozogtak, szóval elhiszem, hogy más olvasót más szereplő viselkedése tud nagyon zavarni. Nyilván a későbbi művek során majd árnyaltabb lesz a karakterábrázolàs is (remélem), igazából ebbe a zsánerbe ez bőven belefér.”
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy aki a zsűritagok közül olvasta Darvas Petra könyvét, mind türelmetlenül és kíváncsian várja a folytatást.
Érkezzen sorban a következő könyvként Gáspár András Gáspár: Héjnélküli c. regénye, mely eléggé megosztotta a könyvet olvasó zsűritagok véleményét.
Egy váratlan döntés hozta, hogy elolvassam, és nekem, a lázadó Dyami és a Héjtörzs története minden borzalma és keménysége ellenére nagyon tetszett! Főhőse, Dyami, a Héjtörzs egyik tagja, de úgyis mondhatnám, a Héjtörzs forradalmára – rendkívül szimpatikus szereplő; hihetetlenül vakmerő és bátor, igazi forradalmár alkat, aki új utat mutathat és „megválthatja” az elnyomásban tartott, vakká tett rabszolgákat.
Nagyon szép és érdekfeszítő Dyami és a szigetlakók életének története. Végig feszültségben tart az olvasása; Dyami bátor tettei izgalmasak, véghezvitelükkor borotvaélen táncolnak az idegek… Érzékeny lelkűeknek nem könnyű olvasmány, de minden felkavaró és kegyetlen jelenete ellenére ez egy jó könyv. Izgalmas, kalandos, végig fenntartja a feszültséget és a figyelmet. Érdekes az időtlenség – nem tudni, mikor, melyik korszakban játszódik ez a tipikus kalandregény. Nagyon esztétikus és letisztult szépségű a borító, sugallja a vízi/tengerközeli életet. Egyébként erősebb lelkűeknek kifejezetten ajánlom, de olyanoknak is, akik gyakorlatlan kegyetlenség-olvasók, mint jómagam, szintén – kibírható, de szép olvasmányélményeket ad szép stílusban megírva a bátorságról, segítőkészségről, összetartásról, önfeláldozásról…
@ap358 zsűritagunknak is tetszett ez a regény, számára igen emlékezetes maradt. “A Héjnélküli világában egy kisebb törzset ismerhetünk meg, akik vakságra kényszerítve élik életüket, és a látás bűnös, halálos. Dyami egy vad, életerős és életigenlő lány, aki a saját merészségének hála elveszíti vakságát (a héját), és szembesül a törzs valódi életével, a titkokkal, a hatalommal. A tudás kezdetben örömet okoz neki, a világ szépségét látja meg, aztán szép lassan ráébred a sötét valóságra is.Milyen érzés, ha a gyermeki lét után végre átlátjuk a társadalom működését? Ha kinyílik a szemünk? Ha már nem csak a játék és a szerelem érdekel minket? Ha a tudással tehetünk is valamit? Ha ezt a tudást (szemléletet) átadhatjuk másoknak is? Ha nem kell egyedül szembe szállnunk mindennel és mindenkivel, csak felnyitni mások szemét, és hagyni, hogy a tömegek döntsenek?”Értékelése szerint: “Elgondolkodtat. A törzs felépítése, működése, a héjnélküli lét logikátlan? Igen, az, de úgy vélem, nem is ezen van a hangsúly. Ahogy a Legyek urában a fiatalok mindennapjai is logikátlanok, úgy a héjnélküli lét és a héj elvesztése is az, egyik sem egy tudományra épített fikció, hanem a világ csak eszköz, hogy a karakterek által tanítsanak az írók. Dyami egy sokat olvasott ember számára ismert hatalommal szembesül, de ifjúsági írás lévén pont jó, hogy ezt választotta az író, a leggyakoribbat, amire bárhol rálel, ha nyitott szemmel jár.”
@Cs_N_Kinga zsűritagunk ellenben nem tudta megszeretni, úgy érezte, idősebb korosztálynak való olvasmány, nem pedig az ifjúsági kategóriába tartozik; ám végül úgy döntött, a három csillagot megadja a kötetnek. “Pedig a kettő közelebb állna hozzám. Viszont csak azért mert csak hozzám. Ezt szeretném kihangsúlyozni. Hiszen a mondanivalója többrétű és nagyon jó, bár azt kétlem, hogy ifjúsági kötet, szerintem minimum new adult, vagy idősebbeknek való ez a könyv, bár ….. szerintem nem kezelnék helyén a dolgokat, esetleg nem látná át ezt még egy 10-16 éves korosztály. A történet Dyami -ról szól, vagy inkább Ő a főszereplőnk. Egy eldugott szigeten vagyunk, ahol úgy nőnek fel az emberek, hogy egy bőrdarabot varrnak az arcukra, így nem látnak és elég kiszolgáltatottak lesznek. (...) A lényeg hogy mindig az lesz amit egy felsőbb hatalom akar. Valakinek mindig alávetjük magunkat, hol kényszerből, hol félelemből, hol hamis biztonságérzetből, hol a társadalmi elvárások miatt és nagyon sokszor kényelemből is. (...) A mondanivaló mellett, ami nem zsánerem, nekem unalmas és vontatott, túlírt volt az egész, mivel már több hasonlót is olvastam, így már nagyon vártam a végét, közbe reménykedve egy másik végkifejletben. Egyszerűen nem tudott lekötni.”
Evezzünk - látszatra - békésebb vizekre, Haszán Míra: Spicc/pipa c. könyvének köszönhetően, a tánc világába.
@Nikolett0907 szavaival: “Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak a művész és balett táncosokról szóló könyvek, amelyek közül a legfelkapottabb még mindig az utóbbi. Nem is csoda, hiszen ez egy rendkívül zárt világ, amiről csak néha lebben fel az élet függönye. Akinek van személyes vagy akár közeli rokona, barátja révén közvetett tapasztalata, annak nem kell mesélnem erről a kissé rideg világról. A külső szemlélő számára mindig is egy „távoli” szépség lesz, amely az előadások sikerétől függően válik igazán élettel telivé. (...) Haszán Míra: Spicc/pipa könyve is ezt a különleges világot veszi górcső alá, egy tizenhét éves lány szemszögén keresztül (...) Iza nagy álma válna valóra, ha eltáncolhatná „élete” nagy szerepét, Mária hercegnőt, A Diótörőben. Bár minden adottnak látszik életében, hiszen a budapesti Balettintézetben tanul, mégis bizonytalan lelkileg és ez elronthatja a várt felvételit. Vajon mi késztet egy ilyen fiatal növendéket arra, hogy mindent feláldozzon egy szerepért? És miért fontos az álmainkért megtenni a legtöbbet?”
Jómagam is, aki kívül áll a táncszínpad és a próbatermek világától ígéretes bemutatkozó első kötetnek tartom, és úgy gondolom, nem várt módon sodró lendületű, kellő feszességű regény, mely meglepő hitelességgel, hihető pontossággal ábrázolja a balett belső, kulisszák mögötti, végtelen próbákkal és harcokkal a kilókért, érvényesülésért, egy-egy kinézett szerepért teli világát. (...) Miközben olvastam, ott voltam a próbatermek küzdelmes óráin, a megszégyenülten zokogó Iza mellett, a dietetikus rendelőjében, (...) és megdöbbenve olvastam az önző, egymást eltipró technikákról, mesterkedésekről, összeesküvésekről, hogyan változtatja át az embereket a már-már megrögzött törekvés az álomszerepért.
@porcellan zsűritagunknak is nagyon tetszett Iza regénye, és kiemelte az anorexia betegségének napjainkban egyre elhatalmasodó veszélyét: “Szerintem nagyon jól bemutatta a teljesítmény orientált világot, sajnos. Teperj és gázolj át mindenkin tanítja a „legjobb” nagyi a világon, de néha jó ha átlátunk ezeknek az árnyoldalára is.Nagyon kemény volt az anorexia felé terelés és lehetséges, hogy rengeteg tornász, balett növendék, és más sportoló is simán belekeveredhet egy ilyen szituációba. Érdemes volt belepillantani, persze nem gondolom, hogy ennyire könnyedén ki lehet ebből szakadni, mint ebben a helyzetben, de figyelemfelkeltő tájékoztatásnak tökéletes.”
Kádár Annamária: Valódi példaképek c. hiánypótló könyvével szeretném folytatni a sort:
Úgy érzem, ebben a fokozatosan elidegenedő világban kellenek a gyerekeknek a jó példaképek – és ebben a könyvben van belőlük bőven! Nem számítottam erre, de a könyvben bemutatott példák közül jó néhányan igen nagy hatással voltak rám. Meggyőződésem, ha egy gyerek részére lesz a benne ábrázoltak közül egyetlen egy ember is követendő, vagy csak egy részötlet, egy tized történet, egy darabka életrészlet ragad meg bennük, és inspirálja őket a jövőben – ez a kötet betölti feladatát. A könyvnek szerintem ez a küldetése.
@Chöpp is úgy gondolja “Érdekes. Értékes. Kiváló elképzelés és fantasztikus megvalósítás. Nagyszerű ötlet, hogy a felnőtt arcképek mellett a gyermekkori portrék is szerepelnek! Csupa pozitív értéket képviselő, álmait, vágyait kitartó szorgalommal felépítő, létrevarázsoló ember. Az alkotáshoz csak gratulálni tudok Kádár Annamáriának!”
És @kratas is úgy vélekedik, hogy “Még több ilyen könyvre lenne szükség! Na meg példaképre is :) Nagyon tetszettek a valóra vált „mesék”, a szereplőik és persze az üzeneteik.”
@JPityu azonban nem osztja ezt a véleményt: “Kádár Annamáriával kapcsolatban fenntartásaim vannak, (...) Adtam azért esélyt a könyvének. Az alap koncepció tetszik, viszont több dolog piszkálja a csőröm. 1) A rajzok ijesztőek. Fel lehet ismerni az embereket, de egyik-másik arc egyenesen horrorfilmbe illő. 2) A korrektúrázás itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után. Volt egy olyan nyakatekert mondat, amit csak azért tudtam értelmezni, mert nem vagyok hülye, egyébként teljesen értelmezhetetlen. 3) Az a sok felkiáltójel meg az a rengeteg nemcsak-hanem-is szerkezet az őrületbe kergetett. 4) Arra is lehetett volna figyelni, hogy egységes legyen az Elmesélem Neked cucc.Szóval nem lett volna rossz, mert sok érdekességet megtudtam, de a kivitelezés gyerekként se vett volna le a lábamról, főleg hogy mindig is érzékeny voltam az ilyenekre (...) én sokkal többet vártam ettől a könyvtől.”
Maradva az ismeretterjesztésnél elérkeztünk egy nagy sikerű sorozat, a 25 szelfi… harmadik részéhez. Lőrinc László 2021-es kötete a felvilágosodás korába kalauzol bennünket. A könyv szerzője egy kiváló történelem tanár, aki pár éve kitalált egy formulát, aminek a segítségével el tudta érni, hogy érdekes, izgalmas és főleg vicces legyen a történelem.
@Molymacska is így gondolja.Meglátása szerint “Elsődlegesen a mindennapokat, a vallást, a művészetet mutatta be, és csak utána szólt a történelemről. Izgalmas volt, bár eléggé furcsa is. Én szerettem, mert a történelem egyes eseményei annyira nem hoznak lázba, ez viszont emiatt is nagyon érdekes volt (és szó volt a könyvtárakról is, szóval nekem oké). Alapvetően a színvonal olyan volt, mint a többi kötetben. Arra kell számítani, és abban nagyon jó is. Még mindig.”
Nekem is, aki sosem tudtam kellően rajongani a történelemért, mint tantárgyért, nagy kedvencem ez a sorozat és engem is elsősorban a civilizációs, kultúr-, és művelődéstörténeti plusz információk fogtak meg. A rajzokért pedig egyszerűen rajongok – annyira találóak a fényképprofilokat helyettesítő ábrák! Minden elismerésem az illusztrátornak, Rátkai Kornélnak. Imádom nézni, böngészni, elveszni a részletekben! Nagyon sokat ad a könyv tartalmához. Megköszönöm – részemről – hogy ez a szerzőpáros hozzásegített ahhoz, hogy felnőtt fejjel szeressem és érdeklődéssel forduljak és nyíljak meg a történelem (művelődéstörténet) irányába.
@Ibanez zsűritársunk elsősorban a könyv humorát emeli ki: “A humor még mindig jó, ugyancsak érdemes apránként olvasni, hogy ha esetleg nem élünk ebben a nyelvezetben, akkor könnyebben emészthetőbb legyen, volt, hogy jobban tetszett a normál magyarázó szöveg, mint maga a beszélgetés nagy része. Nagy kedvenceim még mindig az egyes fejezetindító beposztolási kommentek, némelyik annyira el lett találva.
Jóska: Ki az az öreg tag a képen?
Melánka: Ő a manufaktúra igazgatója. 70 és a halál között, ő is olasz.
(...) Egy leheletnyivel kevésbé tetszett, mint az Árpád-kori szelfizés, talán annak hatására, hogy úgy éreztem, ebben több olyan esemény van, ami nem kiemelkedő jelentőségű. Ugyanakkor sokkal több volt a „kitekintés” a nem magyar eseményekre is, ez tetszett, szerintem érdemes lenne akár nagy történelmi eseményeket minden ország részvételével vizsgálni egy ilyen „profilban”.
@Chöpp a történelem tanár szemszögéből írja, hogy “A török kor jobban tetszett, de igazából ez sem volt színvonalban kevesebb. Történelem tanárként élveztem és tudom ajánlani a tizenéves korosztály számára. Tényleg közelebb hozza hozzánk a régmúlt magyar történelmét.”
@JPityu pedig az egykori diák szemszögéből: „Azzal szerintem mindent elmondok, hogy ha ilyen könyvek lettek volna iskolás koromban a tankönyvek mellé, nem utáltam volna annyira a történelemórákat, és talán meg is értem a tananyagot. Minden iskolába szelfis könyvet! A másik kettőhöz még nem volt szerencsém… még.”
@kratas számára ismét élmény volt olvasni: “imádom ezt a finom tanítást, hogy olyan módon van tálalva a történelem, ami érdekessé teszi és nem szárazzá és olyan adalékok is vannak, amiket a történelemkönyvekben nem említettek – vagy amikor én tanultam, akkor még nem volt a tananyagban – mint a selyem kapcsán a gazdasági helyzet, de Brunszvik Teréz óvodájáról szóló rész is sok újdonsággal szolgált.”
A sorban a következő kötet egy igen fiatal, de igen ígéretes elsőkötetes szerző könyve, Kocsis Laura: Cseréljünk!, mely a Menő Könyvek Ellenpontok c. sorozatban jelent meg:
@porcellan zsűritagunknak a “Cserediákként Magyarországon és váltott szemszögű párhuzamos cselekmény kifejezetten tetszett. Nagyon szép fejlődésük van a csajoknak, tetszik és ifjúsági szekcióban igen kiváló alkotás. Nittaya egy ízig-vérig pozitív gondolatú szereplő nagyon szerettem. Mini negatívum: én nem szeretem ezt a forgatás részt olvasás közben, kifejezetten idegesítő, de emiatt nem vontam le fél csillagot, de nekem nem volt kényelmes ez a szerkesztés.”
Én is nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, és első olvasásra, igen elkeseredtem azon, mennyire elképesztően negatív szereplő és ellenszenves hős Emma. Az ő történetével kezdtem az olvasást, de nagyon szégyelltem magam helyette is – borzasztó volt a stílusa, szörnyen kiállhatatlanul viselkedett a vendégként érkezett cserediákkal. Aztán fordítottam a könyvön és Nittaya története következett – sokkal kellemesebb stílusban; ellenszenv helyett empátiát éreztem, büszke voltam az élethez való viszonyulásához és arra, ahogyan képes a távol lévő és a befogadó családtagjainak, tanácsaira ill. üzeneteire, sőt az általa jónak ítélt meglátásokra hallgatni. Sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az Emma történetét elmesélő. Örülnék, ha még olvashatnék a későbbiekben kiforrottabb írásokat a szerzőtől.
@krlany meglátása szerint: “A kötet maga elég jó, pláne, hogy egy 18 éves írta, de azért időnként kiérződik az élettapasztalat hiánya a lapokról. Titi karaktere azért kicsit olyan, hogy ha jó sok thai sorozatot nézel, akkor össze tudod belőle rakni. Emma pedig elég gáz minden téren, de legalább a vége tanulság, amit a szájába ad az író, az rendben van. Első könyv, ennek minden hibájával. De jó irányban vagyunk. Én a kiforrottabb következő kötetekre leszek igazán kíváncsi.”
A kimaradók felsorolásában és ajánlásában elérkeztem az általam választott utolsó kötethez, Kertész Erzsi Panthera-sorozatának 5. részéhez, melynek címe: Zúdulók. Sajnos, ez a könyv a véghajrá nagy vesztese, mely végül kicsúszott a top10-be rangsorolt könyvek közül.
Nem titok, eddig is szívesen olvastam és kedveltem ezt a sorozatot az összes szereplőjével együtt – kit ezért, kit azért szeretek, de nem lehet őket nem szeretni. Mindegyikük bátor, tettrekész, ötletes, vicces, nyitott a barátságra, segítségnyújtásra, összefogásra, csapatmunkára. Szóval pont olyan könyv, amire szükségük van a kiskamaszoknak 4-7. osztályban. Olyan elképzelt világban, amely számukra átélhető és elképzelhető, olyan szereplőkkel, akiknek egy része a saját, földi világunk részei, az olvasók kortársai is lehetnének. A másik részük pedig a kitalált világ részei, akiket részben már a korábbi részekből megismertünk és megkedveltünk, de mindig újabb szereplőkkel gazdagodunk és ennek köszönhetően újabb, bonyolódó cselekménnyel, izgalmas kalandokkal, bajbajutással, kiszolgáltatottsággal, árulással, összefogással, küldetésekkel, küldetéstudattal és ezzel párosuló felelősségtudattal, eltökéltséggel, erős, magabiztos egyéniségekkel.
@Chöpp szerint ez a rész is “hozta a sorozat színvonalát. A szereplők és a történet egyaránt szerethető. Szívesen követtem hőseinket újra Pantherára.”
@Habók zsűritagunkban kettős érzések ingadoznak: “Sajnos és szerencsére minden folytatódik. Szerencsére nagyon tetszett a Pantherán játszódó rész, szerencsére jók a gyerekek (az a táncbemutató és buli, vagy az edzéseik – jókat mosolyogtam rajtuk), viszont sajnos Rozi néni egyre zavaróbb az állandó Noémicskevirágocskával. De még így is jár az öt csillag.”
@kratas szerint ez a kötet “Jajj, ez megint nagyon-nagyon jó volt.” (...) Mindkettő szál izgalmas volt, nem is tudnék kedvenc szereplőt választani, mert a gyerekek, Rozikáék, Aura és Ingola vagy Ander, Jácint és Jávor mind-mind hozzátettek mindent, amit csak lehet, hogy humoros, kedves és kalandos történethez legyen ismét szerencsém.” És az sem meglepő, nagyon várja, (ill. a zsűritagok közül többen is várjuk) a folytatást.
Az ajánlók sora még nem ért véget, holnap is folytatódik. Figyeljétek a zónát és a blogot!
Köszönöm a zsűri munkáját idén is!
A zsűri tagjai az idén: @Nikolett0907, @kratas, @csgabi, @Molymacska, @krlany, @Habók, @bagie, @PTJulia, @Gelso, @Kicsibogár, @gab001, @h_orsi, @Noémi_Zsófi_Tóvári, @Chöpp, @porcellan, @Dorci02, @JPityu, @ap358,@Ibanez, @Cs_N_Kinga.
Karcgazda: @Gelso