A széppróza és a gyermekirodalom kategóriák után a líra következik. Itt is vannak szép számmal olyan verseskötetek, amelyek ugyan a top 10-be nem fértek be, a zsűri mégis jó szívvel ajánlja az olvasóknak. @virezma két karcban osztja meg veletek a kimaradókat, az alábbiakban az első válogatást tesszük közzé.
Bornai Tibor: Pedig Bornai Tibor neve a KFT zenekarból lehet ismerős. Zeneszerzőként, szövegíróként, billentyűsként sok más formációban találkozhattunk vele, ezenkívül fest is, és még ki tudja, mi mindent csinál. Legújabb kötetéről így írt @theodora: A 2020-as verseskötetek között válogatva bukkantam Bornai Tibor gyűjteményére, mely haikuit tartalmazza. Korábban nem ismertem a munkásságát, de a versein keresztül kibontakozott előttem egy érett férfi, aki humorral próbálja oldani az élet hullámvölgyeit. Megjelenik a félelem az elmúlástól, csalódástól, válástól, de a humora is megcsillant az oldalakon. A búcsúzó, számot vető hangvétel teszi melankolikussá, mégis könnyen olvasható kötet, aminek egyes soraihoz vissza-visszatértem.
Önkritika
Sajnos nem tudok olyan jó fej lenni, hogy felnézhessek rám.
Színes magány
Nem tudhatom meg soha, mit látsz, amikor azt mondod, hogy kék.
Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe Hartay Csaba az utóbbi években többször is szerepelt a Merítés-díj olvasmánylistáján, verseskötetei mellett regénnyel és novelláskötettel is jelentkezett. @gabona lelkesült ajánlóját hoztam kedvcsinálónak: Rendkívül mély, személyes és roppant progresszív halmaz ez, amiből nehéz szabadulni. Hihetetlen érzések kerítettek hatalmukba, gyakorlatilag minden megjelenített évszakot éreztem belül – ilyen az, amikor valaki a lelke legmélyét is kiírja, én pedig nagyon szeretem ezt, akármennyire is nehéz lehet nem csak a szerzőnek, de az olvasónak is ennyire beleköltözni a szövegbe. Nem szeretem az évszakváltásokat, ahogy a hangulatiakat sem: mindkettőt nehéz megélnem lélekben. Ez a gyűjtemény viszont nagyon megragadott. Biztosan több alkalommal előveszem még, kíváncsi vagyok, idővel mit ad majd.
Élt bennem
Most vigyetek az erdőbe. Valami reszket. Valaki hangosan számol. Havazik. Szarvasok léptei, ágak roppannak. Mindenki tud beszélni, csak hallgat, ha arra jársz.
Eltévedt gyerekek számháborúznak. Eltévedt évszámok hűlnek ki emléktelen. Milyen reménytelen a havazás. Enyhülés jön, valaki hőt lehel felénk.
Havat lehel az erdő, a szakadék elnyeli. Aki gyerek élt bennem, a számokat már nem hiszi. Erdő feletti holdtakarás. Avar alatt alvó kín. Havazik. Eltévedt zuhanás, hallgass, ha arra jársz
Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral Talán az egyik legfurcsább című kötet a 2020-as megjelenések között. Géczi János József Attila-díjas író és képzőművész. Imponálóan hosszú bibliográfiájának ismertetése helyett @_natalie_néven_ értékelését idézzük. Van valami olyan erő, szellemiség, ezekben a versekben itt kötetbe rendezve, ami fogva tudta tartani a kíváncsiságomat akkor is, ha nem volt könnyű követni helyenként, vagy nem mindig sikerült teljes lélekkel hozzácsatlakoznom egyik-másik vers legközepéhez. Talán nem is kell mindig, talán elég néha csak sejteni. Azt el kell mondanom még, hogy rendkívül sok szép egymondatos karcot lehetne lopni a versekből, mert azok önállóan is megállják a helyüket, és gondolatokat képesek ébreszteni úgy, mint mikor az ember szeme megpillant egy lenkék lepkét, aztán sodorja a figyelmét a sziromkönnyű libegés, míg a szemhéjra száll. Szeretnék olyan verseket találni még Géczi János tollából, ami kicsit jobban enged engem ebbe az irányba, ahol tovább tudom gondolni az ő megbabonázó képeit. Valamiért úgy érzem, oda esélyes lenne a hibátlan csatlakozásom.
Tulipán
Virághagymaként a földben egyre csak lejjebb húzódik a holt Házsongárdban, nincs madár kék lábú, zöld szárnyú, ami, hogy megitassa, gyöngyöt sír. Ámbár naponta visszatér, mintha megbeszélt találkozóra, ahol tavaszi szó illatozik a versben, s az ágyfőhöz odadűl. Magától, Gizi, én nem ezt vártam! Annyiszor énekelte: messze megy, hogy elhittem, vissza se tér. Útját zsinegként gombolyaggá maga mögött feltekeri, többé nem jön ide, se mint dal, se özvegy lélek, se mint csíkos lepellevelű tulipán.
Tompa Gábor: Van még könyvtár Amerikában? Tompa Gábor a már említett szerzőkhöz hasonlóan sokoldalú tehetség: UNITER-díjas színházi rendező, érdemes művész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója és főrendezője, egyetemi oktató, színészpedagógus, költő. @deaxx ajánlja a kötetet: Nem tudok mit mondani, zseniális ez az ember, zseniálisak ezek a költemények. Szépen bánik a formával, és nem kis műveltségről árulkodnak a versei. Az is ritka, hogy valaki úgy nyúljon a maihoz és a múlthoz, hogy a kettő kevercse ne öreges verscicomás puffogás legyen… És itt nem az! De nem mehetünk el amellett sem… hogy van benne épp elég nyersség is. Ebből a szempontból nem kifinomult, de valahogy ettől lesz sajátos a hangja.
A SZÁZNEGYVENKÉT ÉVES ADY SZONETTJE
Fülembe forró ólmot öntsetek, Szürke-országnak vagyok a királya, Bús dalba kezdek, lenézek az árra, És várok néma, öreg könnyeket.
Egy Irán-szagú szittya, vad sereg, Boros kedvvel száll perzsa paripákra, Bajjal születtek, íme, itt az ára: Garmadával hullnak, mint levelek.
Egy perc és meghal minden bennetek. Tobzódik lent a Pokol karneválja, Parfümje szálldos csókosan körül.
De asszony, ember lelke föllebeg, Édes-ernyedten megváltásra várva… Isten Illésként elvisz és örül.
Wirth Imre: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak A végére hagytam egy igen megosztó kötetet, amely olyan mély nyomokat hagyott @balagesh lelkében, hogy még különböző zörejek kibocsátására is ihlette. LINK Ezek után nem volt kérdés, hogy az ő értékelésének itt a helye, a beharangozóban. Teljesen megdöbbent, hogy öt hónapig kísért ez a kötet. Eddig másik kötetet szinte nem is olvastam, miközben ezzel végig nagyon fura, ambivalens viszonyban álltam. Soha nem éreztem úgy, hogy kiismertem volna, hogy megértettem volna, hogy részleteiben lenyűgözött volna, ám a kötet egészéhez mégis az első pillanattól mindvégig ugyanazt a határozott, engem vonzó hangulatot rendeltem hozzá. Még azt sem tudom mondani, hogy egy idő után kedvenceim lettek volna. Csak azt, hogy ezt a hangulatiságot némely versben erősebben éreztem, és ezekhez többször tértem vissza. Marylin Manson hallgatása közben jöttem rá, a zenehallgatás vált ki ilyesmi élményt nálam, mióta a netes lehetőségek következtében masszaként, tehát nem slágerekké darabolva jutnak el hozzám életművek. Kialakul egy hangulati hozzárendelődés. A nagy megfejtés aztán mégis egy sláger lett, az egy időszakban az unásig hallott Deftones-szám, a Change (In The House Of Flies). Ez segített jellemezni az érzésvilágot: a dühös sérülékenységet, a kiszolgáltatott szenvedést, az önveszélyes elfojtást, az agresszivitás hirtelen kitörő gejzírjeit.
ÉVENTE FULLÁNKJÁRA TŰZ egy darázs, lobbanó fájdalom, tigrisemlék, elefánt bal kezem elhajítanám, kapaszkodom a HÉV-en, rejteném, sárga folt szalad ingemen fölfelé, szívemnél szakad. Még úgy szeretnék.
Köszönjük a figyelmet, holnap jön a második |kimaradók válogatás, kedden pedig jelentkezünk a top 10-es listával.
A zsűri tagjai: @balagesh, @deaxx, @gabona, @Juci, @Jucundus, @lencsemate, @Littlewood, @LuPuS_007, @lzoltán, @_natalie_néven_, @sokaired, @theodora, @Véda, @virezma
Karcgazda: @virezma
Kommentare