Minden évben, amikor hozzálátok, hogy megírjam a karcot a Merítés-díj líra kategóriájának „kimaradó” köteteiről, kicsit úgy érzem magam, mintha odaállnék egy kivégzőosztag elé.
Bizony többször kaptunk már olyan kommentet, hogy hogy képzeljük, hogy egy valóságos remekművet nem válogattunk be az első tíz közé, „szemüveget a bírónak”. Aztán mindig arra gondolok, hogy bárcsak így lenne, sokan olvasnának versesköteteket, és fontosnak tartanák, hogy megvédjék őket. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem a vélhetően kevesebb vérontással járó címekkel.
Sztercey Szabolcs: Plüssbolygó Sztercey Szabolcs neve nem szokott naponta szembejönni a metrón, nem sok derül ki róla: 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, jelenleg Kolozsváron él. Első könyvét 2017-ben Méhes György-debütdíjjal jutalmazták.
@Natalie_Danaisz így írt róla: A fekete öltönyös úr kormánylapáttal kapcsolatos kérdésére a válaszom egyetlen szóval a következő: kiszámíthatatlan. Asszonyom, igen ön, a kis csipke boleróban, ha menetiránynak háttal ül, émelyegni fog, és habár az áldott állapotnak tulajdonítja majd e helyzetet, rögtön elmondom, téved, itt most először tehet lépéseket az élete történéseit befolyásoló későbbi mozzanatok megelőzésére vonatkozóan. Forduljon meg tehát, nem olyan ijesztő a sziklákkal szabdalt part, mint amilyennek eddig gondolta. Révészeink nagy erőfeszítéseket tesznek majd biztonságuk megőrzése érdekében. Az iroda hosszas keresgélés után választotta ki őket a segítő feladatra. Mindőjük átesett élete folyamán egy, vagy több olyan traumán, ami alkalmassá tette őket a munka elvégzésére. Tántoríthatatlanok. Talán többen máris érzik a tenger sós illatát. Nem, már nem lehet kiszállni kisasszony. Ez egy különös utazás lesz, garantálhatom. Megfizette az árát.
Németh Zoltán: Tektonika Emlékszem, a gimis magyartanárom rengetegszer el tudta mondani egy 45 perces óra alkalmával, hogy „furcsakülönös”, így egyben, néha striguláztuk, hogy mennyi az annyi. Nos, ezt a kifejezés Sztercey kötetének jellemzésére éppúgy alkalmas, mint Németh Zoltán Tektonika című művére.
Johann Wolfgang von Goethe Szklenófürdőn Juan Ramón Jiménez Palos de la Frontera kikötőjében James Joyce Triesztben Rilke Duinóban Darwin a Galápagos-szigeteken Puskin Carszkoje Szelóban Baróti Szabó Dávid Besztercebányán Jókai Mór Komáromban Arany János a Margitszigeten Kassák Lajos Érsekújvárban Marcus Aurelius Kéménden Csáth Géza Stubnyafürdőn Michel Foucault Varsóban José Mourinho Rilkét olvas
Ez a II. szakasz tartalomjegyzéke. És ezzel mindent elmondtam.
Székely Szabolcs: A beszélgetés története Vannak olyan kötetek, amelyeknél azt érzem, hogy de jó lenne valami okosat mondani. De nem tudok, mert sokkal inkább az érzéseimmel hangolódom rájuk. Sok minden szépet olvastam Székely könyvéről: beérkezettség, a szavak és a csend ereje, a hitvesi viszony kommunikációs dilemmái, bibliai történetekre épülő motívumhálózat. Majd ha nagy leszek, lehet, hogy mindezt meg fogom találni benne. Addig meg az intimitása az, ami letaglóz.
A széppróza zsűri tagja, @AeS értékelését vettem kölcsön kedvcsinálóként: Egyetlenegy verset olvastam korábban Székely Szabolcstól, annak ismeretében nagyon szomorú lettem volna, ha kiderül, hogy a költészete és én nem passzolunk mégse. Szerencsére erről szó sincs, ez pontosan az a lélek mélyében vájkáló líra, amit én annyira szeretek.
G. István László: Úgy felejti nyitva G. István László kötete Székely Szabolcséhoz hasonlóan szintén a Magvető Időmérték sorozatában jelent meg, sokat ígérő fülszöveggel: „…a szerző költészetének érett foglalata. Higgadt és eleven versbeszéd…”
A legtöbb kötetet olvasó zsűritagunk, @Cukormalac így ajánlja: Képhasználata és verszenéje nagyon megnyerőnek bizonyult, mivel szeretem, ha a költő bátran nyúl egyszerre klasszikus és modern formákhoz is, témái pedig roppant sokszínűek és éppen ezért rántott be, vitt magával nem egy költeménye. Álmok és rémálmok, múlt és jelen, hazaszeretet és a jelenkor kihívásai (vírushelyzet, közösségi média) torlódnak össze, megidézésre kerülnek többek között altatók, bibliai képek és különleges állatok is, a szerkesztés és szövegformálás pedig kifejezetten magabiztos, figyelemre méltó. Különösen nagy meglepetéseket nem okozott, de mind újraolvasásra, mind hosszas töprengésekre alkalmasnak találtatott nálam ez a masszív metszet egy beérkezett alkotó műhelyéből.
Érsek-Obádovics Mercédesz: Az angyalok nem sírnak Az első összeállítás végére egy igazi kuriózumot hoztam. Bizonyára sokan feltették már maguknak a kérdést, hogy jó, ha XY kötet bekerült a legjobb tízbe, akkor mi az, ami a zsűritagok számára egyértelmű, nagybetűs NEM. Talán soha nem volt még olyan könyv, amit ilyen nagy számban elolvastunk, és ennyire egybehangzóan ítéltünk meg.
@lzoltán véleménye: Ennyire nincs mit kiadni? Mert ez esetben, ezt a kötetet sem kellett volna. Világos, hogy ami bent van és feszít, az előbb-utóbb ki fog jönni, de ebből ne következzen az, hogy a nyilvánosság elé is kell tárni. Idézve „Arctalan / Harctalan.” (16. oldal) – kiváló önjellemzés a mű egészéről.
Karcgazda: @virezma
Holnap jövünk a kimaradók második részével, hétfőn pedig már érkezik a top 10, maradjatok velünk!
Comments