Amikor először szólalok meg a Merítés-díj líra kategóriájának döntősei kapcsán, mindig nagyon ügyelek arra, hogy véletlenül se utaljak rá, melyik kötet milyen pontszámot ért el. Ebben a szakaszban ez nem fontos, mindegyik egyenlő eséllyel indul a közönségdíjért, és bízom benne, hogy az az egy méltó küzdelemben fog nyerni.
A befolyásolást elkerülendő, ábécé szerinti sorrendben közlöm a listát.
Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma Babiczky Tibor már régi motorosnak számít a Merítés-díjra jelöltek között. 2016-ban, a líra kategória első évadában Kivilágított ég című kötete elnyerte a zsűri díját. Legújabb könyve bátor kísérlet: hogyan lehet kitölteni az ókori költő töredékben fennmaradt verseinek hézagait?
Így festi már bőröm a rút öregség, s elmémet a gyász, ha körülkeríti, ifjúságom száll a nyomában, űzve hajdani álmát.
@Cukormalac értékeléséből kiderül, hogy a zsűrinek nem volt egyszerű dolga a kötet értékelésével: Tény, hogy B. T. nagyon ügyesen kezeli a szapphói strófát, de hiába gondolja – és mondja is ki, egyenesen bele az arcunkba –, hogy mai fejjel könnyebb megérteni, olvasni az ókori görögöket, még az ő, kvázi huszonegyedik századi Szapphó-képét sem egyszerű kialakítani és végiggondolni magunkban. Magabiztos és érett költészet ez, továbbmegyek: egyenletes színvonalú, minden kétséget kizáróan ragyogó teljesítmény – különösen az egyébként sem túl bőséges eresztésben –, de számomra összességében idegen. Aki viszont valami különlegesre vágyik kortárs költészet fronton idén, ne hagyja ki ezt az élményt, hátha másképp csapódik majd le a számára!
Ferencz Mónika: Búvárkodás haladóknak Ferencz Mónika első kötete, a Hátam mögött dél megosztotta a zsűrit. A többek között Junior Szépíró-díjjal kitüntetett fiatal tehetség ezúttal bejutott a legjobb tíz közé.
Sokáig hittem, nekem csak azért kell gyakorolnom a karcsapásokat, mert a metróban a mélységtől, a repülőn pedig a magasságtól félek, de rá kellett jönnöm, nem vagyok különb, mint a vízbefúltak. Akik úgy értek férfivá és nővé, hogy közben generációstul kuporogtak egy kertvárosi medence szélén.
@theodora így írt a könyvről: A Búvárkodás haladóknak már első olvasásra jobban megfogott, mint az első kötet. Ebben is volt néhány vers – szöveg, amivel nem tudtam kapcsolódni, de a legtöbb elindított bennem gondolatokat, képeket – tetszettek a versek. Élveztem a nyelvi játékokat, mint például a képzeletbeli szavak szótárát, sőt még a rúnákat is megfejtettem (a wikipedia segítségével több-kevesebb sikerrel – amúgy később olvasható a fordítása). Ferencz Mónika nyelve – stílusa hozzám szól, tényleg olyan volt olvasni mint belemerülni a mélyvízbe. Több verset újra is olvastam és később is elő fogom venni ezt a kötetet. Számomra az önismeretről szól a Búvárkodás haladóknak: gyerekkori emlékek felidézése, kapcsolatok és kapcsolódások képei jelennek meg. Néhol kitágul a látószög, felvillantja a ma emberét (megszületik; az új nő), világát. Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik szeretnének megismerkedni a mai magyar versek világával, amihez ez egy jó belépő lehet – a képei erőteljesek, de érthetőek – könnyű kapcsolódni hozzá.
Győrffy Ákos: A távolodásban Győrffy Ákos több mint két évtizede publikál. Természetközeliségét, transzcendentalitását szokták kiemelni. A hegyi füzet című prózakötete Az évtized könyve LINK szavazáson is előkelő helyet ért el.
Mert hát, valljuk csak be: a táj idegen számunkra, s az ember a virágzó fák, tovasurranó patakok közt rettenetesen egyedül van. Egyedül lenni egy halott emberrel távolról sem akkora kiszolgáltatottság, mint egyedül lenni a fákkal. Bármily titokzatos is legyen a halál, sokkal titokzatosabb az olyan élet, amely nem a mi életünk, amelyben nem vehetünk részt, s amely minket észre sem véve a maga ünnepeit ünnepli, míg mi némiképp zavarodottan szemléljük, véletlenül érkezett vendégekként, akik más nyelvet beszélnek
@theodora ajánlója: Ez volt az első kötetem a szerzőtől, de már az első, utazásról szóló versek, hangulatok megfogtak. Tökéletesen passzolt a jelenlegi hangulatomhoz: előbb téma és a természetközeliség miatt, ill. mindig szeretek bepillantani más életekbe, sorsokba. Ettől a kötettől mindezt megkaptam: külföldi pillanatokon túl magyar helyszínek is erőteljesen jelen vannak – a Duna és környéke, de az Alföld is. Több vers igazán személyes, családi életképek jelennek meg benne, mint például a – karbantartás a szülői házban, miközben felidéződik a gyerekkor, vagy a fia születésnapja utáni pillanatkép. De megjelenik a gyász, a szülők elengedése is. A szerző több éve dolgozik egy budapesti hajléktalanszállón – ez az élmény is több művében megjelenik.
Kántor Péter: Elegendő ok Kántor Péter posztumusz kötete kapcsán nem könnyű megszólalni. Nem csak a szerző halála az, ami beárnyékolja a róla való beszédet, munkásságát messziről szemlélve is érezzük, hogy itt valami rajtunk, egyszeri olvasókon túlmutatóról van szó. Ugyanakkor lírájának meghatározó eleme éppen a hétköznapiság, az apró dolgok „felemelése”. Egyik kedvenc szövegem a kötetből:
Itt a világvége. Most mi legyen? Semmi különös. Egyél egy sütit.
@balagesh így írt róla: Egy minimális rendező szándékot sugall a kötet fülszövege, és ezt fenntartásokkal ugyan, de elhiszem. Elhiszem, hogy a megszólalás keresetlensége csak ilyen formában, ilyen szervezetlenségben tud önazonos maradni. És akkor jó a cím, meg a címadó vers. Pontosan fed le valamit. Nekem a tartalmáért, és nem a címéért a Tropeában kék a tenger a kulcsversem, a fő élmény, és ez az idézet különösen: LINK. Bennem be is teljesült a kötet végére, eljutottam odáig, hogy összeáll a kép, vagy legalábbis egy kép. Egy idős emberé, aki megvonja a vállát, de azért sosem legyint, hanem csak továbbindul, mintha nem is kellett volna vállat vonnia. Viszont az is igaz, ha már megvonta, akkor otthon majd leírja. Ahogy azt is, hogy nem legyintett, azt, köszöni szépen, semmiképpen.
Kiss Judit Ágnes: Szlalom Kiss Judit Ágnes az utóbbi években főként gyerekkönyvekkel jelentkezett. A csodabogár című könyve gyermekirodalom kategóriában bekerült a legjobb tíz közé. Azonban aki ismeri a munkásságát, az tudhatja, hogy egyik meghatározó témája éppen a hagyományos női szerepek megkérdőjelezése. Legújabb kötetében az anyaság, a szerelem, a gyász, a hazához való viszony problematikája a műfajok, versformák mesteri kezelésével társul.
Nem voltam szingli. Épp csak elhagyott. De akkor olyan páni félelemben, mint sötét szobába zárt kisgyerek. Tudom, hogy hiába nő fel az ember,
ha végig sír benne egy újszülött, tehetetlenül, ringatásra várva. Zuhanhat szerelemből szerelembe, amíg magányát meggyászolni gyáva.
@Cukormalac így értékelte: Erőteljes témák sorakoznak itt jól szerkesztve, érezhetően roppant tudatos, határozott a koncepció, letenni pedig tényleg rendkívül nehéz. Fogja az embert, megrágja, alaposan összeforgatja, hogy aztán egy határozott mozdulattal ki is köpje. Megforgatja szívedben a kést, eltölt félelemmel, cseppnyi reményt sem ad, miközben olyan csodálatosan simulékony, hogy a varázsától egyfolytában szédülsz – pontosan ezt is várom el, így kétségtelen tény, hogy egy valódi remekeléssel, a 2021-es év kortárs magyar lírájának egyedülálló gyöngyszemével van dolgunk. Ritmus, forma, alakzatok, képek – minden a helyén. Tessék felkészülni a pofonokra-gyomrosokra, ebben a furcsán szépséges latin-orosz-magyar karneválon!
Marcutiu-Rácz Dóra: Már minden nő hazament Mărcuțiu-Rácz Dóra kötetével kapcsolatban rögtön mentegetőzéssel kell kezdenem, ugyanis a látszat ellenére nem 2020-ban, hanem 2021-ben jelent meg. Kár lett volna, ha adminisztratív okokból lemarad a listáról.
a barátaim szerint egy átlagos irodalomkedvelő polcán a könyvek 3%-a kerül többszöri elolvasásra, 45%-a pedig még egyszerire sem. ez egy számokkal és százalékjelekkel ellátott állítás, így elfogadható igaznak.
@deaxx így írt róla: Sokszor megfordul a fejemben, hogy talán nem én vagyok a legmegbízhatóbb versértékelő – sokszor megesik, hogy amit egyik kötetben kifogásolok, azzal a másik versben semmi bajom. Ezek a versek például tetszettek. De főleg azért, mert ritka dolog úgy olvasni egy verset, hogy azt gondolom, #same, viszont nem kaparom közben a falat magától a szövegtől (azaz a megírás minőségétől). Szóval, ezek a versek nekem azért tetszettek, mert nem empátiából tudtam együttérezni velük, hanem azért, mert velem is történt / történhetett volna hasonló.
Mesterházi Mónika: Nem félek Mesterházi Mónika szabadúszó műfordító, esszéista. Költészetét mesterségbeli tudás, szociális érzékenység, önirónia jellemzi. Másfél évtized után jelentkezett új verseskötettel, melyben a gyász, a szorongás, a magány témája sajátos bensőségességgel, őszinteséggel elegyedik.
A másik ember – az a rohadék, aki fellök, úgy rohan, nem is néz, aki nem képes félreállni, ha sietsz, aki rég látott, és meg sem ismer az utcán, akit rég láttál, és nincs kedved felismerni, aki nem szán rád egy órát az életéből, aki az életedből órákat kívánna magának, aki elfelejti, mit beszéltetek meg, aki szemedre hányja, ha valamit elfelejtesz, az a másik rohadék is mindig te vagy.
@deaxx lelkes szavait idézem: Hogy a szavaknak milyen ereje van! Hogy a megfelelő sorrend, a megfelelő szövegkörnyezet, a hangulat, a mondanivaló – és egy olyan semmi kis szó, hogy „jó”, még ez is milyen erős tud lenni. Erős kötet, a gyászversek kifejezőek, nem gagyin patetikusak, szép emléket állítanak.
Nagy Márta Júlia: Elígért lány Nagy Márta Júlia második kötete már Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című festményére utaló borítójával felkelti az olvasó érdeklődését. Olyan mitológiai szereplők elevenednek meg lapjain, mint például Perszephoné a Nyírpalota úton vagy Pygmalion a lakótelepen, de több bibliai alak mellett Csipkerózsika is megjelenik.
Sopánkodunk egy gázszámla felett, sírunk, hogy úgyis kihullik az összes hajunk, várjuk, hogy a petyhüdt bőr feszüljön a húson. Mikor fog nyüszítve könyörögni nekünk az, aki elhagyott minket? Mikor suttogják el azt a vallomást, amit úgysem akartak, de mi évekig hittük, hogy de, igen, azt el akarták suttogni? Mikor tör ki a vihar, amely elől menekülve vad csókban tapadunk össze egy erdei házban, vadul sárgálló gólyahírek mezején?
@Cukormalac ajánlja a kötetet: Anélkül, hogy spoilereznék – verseskötetet is lehet, higgyétek el –, inkább úgy foglalnám össze röviden, tömören és remélhetőleg frappánsan a kötetegészről alkotott sajátos gondolataimat, hogy: itt aztán van minden – kert, város, Disney, mitológia, múlt és jelen, hőség és didergés, ország, város, fiú, lány… Azt pedig mindig kirobbanó örömmel veszem tudomásul, sőt rögtön dicsérem is, hogy a modern formák mellett akadnak klasszikusok is, az ősi versformák tökéletesen megállják a helyüket ebben a közegben.
Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány Vida Kamilla személyében elsőkönyves szerzőt köszönthetünk a legjobb tíz között. Ugyanitt jegyezném meg, hogy nem kis meglepetésemre a díj történetében először alakult úgy, hogy több nő került a listára, mint férfi. Noha ebben semmilyen tudatosság nem volt, örülök, hogy ebből a szempontból is egyedi lett a végeredmény. A szerző szemtelenül fiatal, ugyanakkor nagyon is (ön)tudatos hangot üt meg.
Hogyne lennék boldog, hát itt vagyok, magvetős szerző vagyok, a versek fontosak, én is fontos vagyok, társadalmi szerepet vállalok.
Kevesen tudják olyan frappánsan jellemezni, mint @LuPuS_007: Vida könyve megmosolyogtató és egyben összetett is, Jézus aki felvételt nyert a Roxfortba, ELTE ösztöndíjjal, de szerintem fél év után kirúgták.
Vörös István: Nem ti kussoltok Vörös István egyszerre hálás és hálátlan feladatra vállalkozott. A kötet minden egyes darabja József Attila – ismert vagy elfeledett – műveit parafrazeálja. Egy erősen kanonizált költőhöz nyúl, akinek a verseit a magyar gyerek úgyszólván az anyatejjel szívja magába, és még a legelvetemültebb érettségiző is elégségesre felel belőle. Ebből a kiindulóhelyzetből teremt egy olyan szövegvilágot, amely nem válik üres utánzássá, összeollózott próbálkozássá, hanem saját hangján szólal meg.
Az orvosi váró padján ültem, néztem, hogy múlt el másfél óra már. Nem hallottam egy játékba merülten, hogy a nővér rég nekem kiabál. Mintha karomba folyt volna kemó, kezemből gyáván hullt ki a teló. S mintha a szívembe folyt volna tova, zavaros, gyors és sok volt a duma.
@Cukormalac ajánlja a kötetet: Ismert és ritkábban idézett versek átiratai egyaránt szerepelnek a gyűjteményben, ami három évtized munkája és legérdekesebb blokkja egyértelműen az utolsó költeménykoszorú, melyben „kiderül”, milyen utat járt volna be József Attila, ha nem vet véget életének. A versek egyébként valóban átiratok, hűen követik az eredeti költemények verselési és rímelési szabályait – így nem nehéz felismerni őket –, csupán a témák modernek. Tisztelem és becsülöm az ötlet eredetiségét és a kivitelezést: kerek, egész, letisztult és érett versek ezek, komoly játék részei. Mindenképpen ajánlom akár csak beleolvasásra is, tartogathat meglepetéseket.
A zsűri tagjai 2022-ben: @balagesh, @Cukormalac, @deaxx, @Jucundus, @lencsemate, @Littlewood, @LuPuS_007, @lzoltán, @Natalie_Danaisz, @sokaired, @theodora, @Véda, @virezma.
Karcgazda: @virezma
Ez tehát a líra top 10 2022-ben. Ősszel kiderül, ki nyeri a zsűri díját, a KÖZÖNSÉGDÍJ sorsáról pedig most is a moly közönsége dönthet. Szavazzatok a kedvencetekre ITT!
Comments