Indul a Merítés-díj 8. évadának nagy könyvajánlója a 2021-es évből. Mielőtt május 22-én elsőként a széppróza kategória tízes listáját közzétennénk, ismét szemezgetünk a gazdag kínálatból. Tavaly 64 olyan könyv jelent meg, melyet a 19 fős zsűriből legalább hárman elolvastak. A kimaradós karcokban a tízes listával együtt mintegy 25-30 könyvet ajánlunk nektek – csak hogy lássátok, mennyire gazdag a termés, mennyire élő a kortárs irodalom, és hogy (szerencsére!) milyen nehéz is a dolgunk.
Sokéves tapasztalatom mondatja, minél merészebb egy szerző, annál nehezebb dolga van. Éppen ezért ebbe az első karcba olyan könyveket szedtem össze, amelyek jobban eltérnek a prózakötetekkel szemben támasztott olvasói elvárásoktól.
Faludi Julianna könyve nem azért különleges, mert még egy dallista is tartozik hozzá. Különlegessége inkább abban rejlik, hogy a szerző, bár – @Kuszma kifejezésével élve – kifejezetten jól (de legalábbis vitathatatlanul a középszerű felett) tesz-vesz a mondatok világában, és innentől én folytatom: mégsem ízig-vérig íróként állt az íráshoz, és igenis a kutató, a szociológus győzedelmeskedett. A részletek, a leírások, az összegyűjtött és hiánytalan jellemzők fontosabbak maradtak, mint a regény. Ezt szem előtt tartva is ezzel zártam az értékelésemet: ez egy figyelemre méltó könyv.
Bevallom, én nagyon bírom azt, amit és ahogy Karafiáth Orsolya csinál. Az Egymás könyvéről @cseri írt nagyon pontos értékelést: Szeretem olvasni ezeket a saját életéről írt könyveit, egy hiányérzetem van még mindig ennél a könyvnél is: kiírja magából a traumát, és a könyv érdekes is, megrendítő is, meg szokás szerint benne van az öniróniája, de kevésbé érzem erősnek a felépítést, hogy az egész tartana valahonnan valahová. Talán kicsit számítanék valami regényszerűbbre, lekerekítettebbre. De lehet, hogy nem is helyes ilyen elvárást megfogalmazni. Akárhogy is, biztosan olvasom a következő könyvét is.
A következő két könyvnél evidensebb ez a bizonyos eltérés a fősodortól, ui. két verses regényről van szó. Én magamban még kuncogtam is Piros Vera címadásán: Eltévesztettem, drágám – így folytattam: véletlenül versben írtam meg a történetünk. Na jó, legyek már komoly! @dacecc szépen ragadta meg, mitől is lehetett népszerű ez a mű: Van a könyvben valami magától értetődő könnyedség, ami szép lendületet ad a történetnek. Jó aránnyal, pontosan vannak megrajzolva a belső monológok, érzelmi reakciók, és nincs túltolva a gyerekkorhoz való visszanyúlás sem.
Schein Gábor Ó, rinocérosza egészen más hangfekvésű. Részben élvezetes, de szomorú olvasmány is, nekem nem állt össze regénnyé – írja @olvasóbarát. Ezzel messzemenően egyet kell értenem, sőt továbbmegyek: itt a költő költő maradt, és kiemelem @Kuszma megjegyzését a zárójelek közül: Nem szeretnék vitába bonyolódni Schein Gáborral, de szerintem ez nem verses regény. Inkább mondanám tematikus verseskötetnek. Ami értékéből nem von le szemernyit sem. Mindenesetre kvázi lehetetlen regényként olvasni.
A következő művet @gesztenye63 szavaival vezetem fel: A kötet nem gyenge, viszont rettentően furcsa, szokatlan, nehezen tagozható be bármely irodalmi rendszertanba. Hasonló szellemben folytatja @szadrienn: A kötet öntörvényű, felrúg bármiféle szerkesztési elvet, műfaját tekintve pedig behatárolhatatlan. […] A szabadon csapongó szerkesztés és a különböző részek egyenetlensége ellenére az alternatív Budapest víziója és a város eleven jelenléte a lapokon egészen különleges. Dunajcsik Mátyás Víziváros című könyvéről van szó, amely egyedisége és egyenetlensége ellenére sokakat kellemesen elszórakoztott. Több értékelésből is az derült ki, hogy valami egészen különösen nagyszerű is található a műben: A Christine-nek írt levelek ellenben igazi gyöngyszemei a regénynek, képesek megragadni és mesélni, azokról a képekről, amelyeket ha egyszer lát is az ember, akkor is a szívébe zár és viszi mindenhova magával – @montika
Azt is mondhatnám, na ugye. Ehelyett viszont zárásként Molnár Vilmos nevét említem meg. Ő egyáltalán nem vállal semmi különlegeset. Merthogy ez nem is tűnik vállalásnak. Ő csak egyszerűen a saját keretrendszerében mozog. @abcug lényeglátó megjegyzésével ajánlom a szerzőt: ez egy jó humorral megfűszerezett, ízes nyelven megírt pikareszk anekdotafüzér. […] Olvasmányos és érdekes, helyenként olyan líraiság lappang a mondatokban, hogy az ember elcsöndesedik.
Na ugye! Mármint hogy na ugye, hogy mennyi érdekesség születik egy évben! És ez még csak ez első karc volt. Hamarosan érkezik a többi is.
Karcgazda: @balagesh
Comments