Széppróza 2023 - A kimaradók I.

A májust sok mindenért várjuk és szeretjük. A kortárs magyar irodalom kedvelői többek között bizonyára azért is, mert ekkor derül ki, hogy az előző évben megjelent alkotások közül az olvasók melyeket ítéltek a legjobbaknak. A TOP10-re még néhány napot várni kell, de addig is egy kis válogatás azokból a könyvekből, amelyeket többen is élvezettel olvastunk.

Rögtön itt van Csabai László, akit úgy is kedvelünk, hogy ”Érthetetlen módon alig hallunk róla, halk szavú íróink egyike, interjút ritkán ad, kritika-ajánló is ritkábban jelenik meg a könyveiről, pedig mindig finom humorú, minőségi, szép stilisztikai eszközökkel megírt szépirodalom kerül ki a keze közül.” – állapítja meg @montika, majd így folytatja: ”ismerősnek tűnnek a szereplők, az élethelyzetek, a helyszínek, mintha otthon lennénk. Csabai arról ír, amit a legjobban ismer, utána keres, dokumentál, és megtalálja valami nagyon finom szociális, szociológiai érzékenységgel, hogy mivel tud bennünket annak a korszaknak a részesévé tenni, amelyben a szereplői mozognak, és ettől lesz igazán otthonos.” A Rákosival az ágyban című új kötete ”huszonhárom hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb) novellát tartalmaz, amelyek a maguk alulnézeti módján felölelik szinte az egész 20. századi magyar történelmet, az I. világháborútól és a Tanácsköztársaságtól kezdve, a Horthy-korszakon és a II. világháborún át, az 1956-os forradalmat és a Kádár-korszakot érintve egészen napjainkig. Csabai vállaltan és tudatosan a kisemberek nézőpontjába helyezkedik, történjen bármilyen nagy esemény, megmaradunk azon a szinten, amely az egyszerű nyárligeti (és környékbeli) embereket érint. És rájöhetünk, kurzusok éppen jönnek vagy mennek, de Magyarország és a magyar emberek problémái szinte mindig ugyanazok.” – foglalja össze @giggs85.

Ha Csernabandi, ahogy Cserna-Szabó Andrást szokták emlegetni, akkor garantált a humor. 2022-es regénye, a Zerkó @Kuszma szerint „egy világvége dokumentálása”. Főhőse egy törpe, méghozzá az „isten ostora” Attiláé, de ”hát ugye addig el kell jutni. Mégpedig nem is akárhonnan: konkrétan a szemétdombról, ahová kihajították, mert kinek kell egy púpos, torz újszülött. Azért a szerencse rámosolyog, mert egy koldusasszony kiguberálja, és magához veszi. […] Zerkó Észak-Afrikából kiindulva bejárja gyakorlatilag az egész ismert ókori világot (bár néha inkább csak úgy viszik, többek között ketrecben), miközben premier plánból követheti a Nagy Emberek felemelkedését és a birodalmak bukását.” Zerkó, a törpe mindent túlél. Talán éppen azért, mert törpe. Még mindig @Kuszma-t idézem: ”Mert lehet, hogy a törpék nem olyan nagyok. Észre se vesszük őket a hatalmasok gigantikus árnyékában. De ez egyben az erejük is: amíg az óriásoknak a vágyai is óriásiak, addig a törpe megtanul örülni annak, hogy él. Élvezni, ami adatott: az ételt, az italt, a törleszkedő tengert. Köpik a hírnévre, neki a történelem csak koszlott $@!%, akiben nem lehet megbízni, akiért nem érdemes harcolni.” Az író ebben a könyvében kíméletlenül nevetségessé teszi a történelem nagyjait, még a hun-magyar ősapákról, Budáról és Attiláról is lekaparja az aranyfestéket. Kapnak aztán más színezést, hétköznapibbat, emberibbet. Humoros, lebilincselő, pörgős, ordenáréságában is igényes alkotás.

A fékevesztettség után jöjjön újra egy csendesebb szavú író, a főként gyerekkönyveiről ismert Kiss Ottó. A kék oroszlán bezár című kötete kapcsán az értékelők kiemelik, hogy mennyire koherens és érzékeny. @gesztenye63 szerint ”Nagy rutinnal megírt okos, szép próza. Gondos szerkesztéssel rendszerezett novella gyűjtemény. Közel húsz év termése összegereblyézve.” A novellák szövege és történetvezetése minden sallangtól mentes, egyszerű, lényegre törő. Kiss Ottó nem akar mindenáron megdöbbenteni és ámulatba ejteni. Történetei hétköznapi tragédiák, melyekben @cseri felfedezte, Tar Sándor, Bodor Ádám, Mándy Iván, Lázár Ervin hatását miközben „meg mégis úgy tűnik, nagyon is kissottósak.”

A végére hagytam a kedves női szerzőim közül hármat. Ezúttal haladjunk fordított betűrendben! Szemethy Orsi, elsőkönyves szerző A sikoltóval sokunkra a meglepetés erejével hatott. „Sötét mesék, amik vígan hagyják maguk mögött a józan realitást” – írja @szadrienn. ”A nyári hónapokra kifejezetten ajánlott könnyed olvasmány, ahol súlyos társadalmi problémákkal semmiképpen sem kell szembesülnünk, csak a hátborzongató sikolyok hallatszanak folyton az erdőből.” Bár az alcím szerint a kötet rémnovellákat tartalmaz, és ezek éppen heten vannak, mint a gonoszok, de @cseri-vel szólva „nem mondanám, hogy túlzottan rémisztőek lennének a történetek, noha mindegyikben van valami természetfeletti, sikoltozó és egyéb szellem, állattá változó ember, sellő, varázslény, némi hétköznapi mágia. […] ráadásul a jelenkorban játszódó novellákban egy kis Szemethy Orsi-féle univerzum is kezd kirajzolódni (Kárónémedi és környéke). […] Ajánlom azoknak is, akiknek nem annyira szimpatikus a kortárs magyar irodalom érfelvágós, traumafeldolgozós vonulata, ezen jól fognak szórakozni.”

Rakovszky Zsuzsa évek óta magas színvonalú művekkel örvendezteti meg olvasóit. Az idők jelei @Nikolett_Kapocsi szerint igazi, klasszikus történelmi regény, „amely a hatalomért és a túlélésért vívott küzdelmeket jobbára inkább csak sejteti, azonban olykor nem riad vissza a részletes és realisztikus ábrázolásmódtól sem. Ez utóbbi néha egy kicsit megfeküdte a gyomromat, de mégsem tudtam letenni ezt az olvasmányos és rémisztően valóságos középkori mesét.” @gesztenye63 így summázza véleményét: ”Történeti tényekre alapozott, szépírói fantáziával megálmodott és igen szépen, mívesen kivitelezett regény ez, elegánsan tiszta, „talpraesetten naiv” énelbeszélő szájába adva a narrációt. A történelmi események köré profi módon festi a közösség beteg mikroklímáját, jó érzékkel fokozza a feszültséget, pontosan helyezi el a drámai gócokat és a karaktermozgatásban is helyén van a szöveg. Legnagyobb erőssége talán a tömegpszichózis bonyolult árnyalatainak, illetve Leydeni János „személyiségtobzódásának” ügyes ábrázolása.” @olvasóbarát a regény kapcsán felteszi a kérdést: ”Mi lehet a célja az embernek az életében, meddig terjedhet a hit, a prófétákba vetett bizalom? Szinte senkinek sincs önálló akarata, sodródnak az eseményekkel, a nők különösen kiszolgáltatottak, a túlélésre is kevés esélyük van, az emberhez méltó életre gyakorlatilag semmi.”

Nem N. Tóth Anikó az első, nem is az utolsó, aki regénye középpontjába egy várost állít. Amint azt @ppeva is kiemeli, A szalamandra mosolya ”rendhagyó várostörténet, pontosabban Selmecbánya női lakóinak évszázadokon átívelő története. Különböző korok selmecbányai lányai és asszonyai jelennek meg, különböző társadalmi rétegekből, a korokra jellemző szokásokkal, érdeklődéssel, nyelvezettel. Ott vannak persze a férfiak is – hát persze, hogy ott vannak!, a nők mindennapi életében, valós és titkos pillanataikban, mint apák, testvérek, fiak, udvarlók, vőlegények, házastársak, szeretők, ideálok –, de a főszereplők végig a nők. És fontos szereplők még az utcák, terek, házak, templomok, a bánya, a város környéki hegyek, erdők és tavak is.” @szadrienn arra is felhívja a figyelmet, hogy a regényben ”Fontos rendezőelv a kulturális beágyazottság, a művészet szerepe. A vezéralak Csontváry, aki eljön, hogy látlatot készítsen Selmecbányáról, de a zene, a szobrászat, a festészet, az írás, és maga az alkotási folyamat búvópatakként folyton felszínre tör, és a női kreativitás számos akadályon keresztülvágva is mindig utat talál magának. A történelmi korszakok fordulópontjai csak sejthetők, váltakoznak a nehéz, zaklatott idők és a felvirágzás évei.”

Gondoljátok meg, ha ilyen könyvek maradtak ki, melyek kerülhettek a legjobbnak ítélt tíz alkotás közé! Egyre izgalmasabb a várakozás! Kíváncsiak tovább csemegézhetnek @Csabi Magyar széppróza 2022-es listájáról.

Karcgazda: @Kalmár_Melinda