Az elmúlt napokban @Kalmár_Melinda és @gesztenye63 jóvoltából már jó néhány remek könyvajánlót olvashattatok a Merítés széppróza kimaradói közül, de mielőtt még fény derülne a top 10-es listára engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljak további hat olyan kötetet, amelyek ugyan nem kerültek fel a legjobbak közé, azonban mindenképpen említésre és olvasásra érdemesek.
Kezdjük először egy hölggyel. Czakó Zsófia két évvel az első könyve megjelenését követően 2022-ben egy regénnyel jelentkezett, amely a Szívhang címet viseli. A „női téma” ne tántorítson el senkit, a könyv ugyan egy vetélés és egy későbbi terhesség története, de közben sok más, fontos témát is érint. "Kicsit féltem ettől a könyvtől a témája miatt, – írja @tammancs1, de az idei év egyik legjobb olvasása volt. A könyv nagyrészt személyes történet, egy magzat elvesztéséről szól, ami sokkal nagyobb arányban fordul elő a mindennapokban, mint gondolnánk. Csak nem beszélünk róla, mint annyi minden másról sem. A nagyon erőteljes vallomásosságon túl (anyává válás, vetélés, házasság, megfelelési kényszer stb.) szerettem, hogy ennek a regénynek még nagyon sok rétege van, és a mai magyar társadalomról is rengeteget elmond." "Egyéni veszteségek és társadalmi problémák, betekintés az állami (minden koszos és szürke… kemény és hideg) és a magán egészségügy (minden illatos, önműködő, meleg és természetesen drága) kulisszái mögé. Már az előző kötete is tetszett, ajánlom ezt is, összefogott, jó stílusú, együttérző szövegmondás" – összegzi @olvasóbarát.
Női főszereplőknél maradva az idei termésből kiemelném Egressy Zoltán: Jolka harangja című regényét, amelynek főszereplője egy 94 éves vidéki özvegyasszony. A kötet eléggé vegyes fogadtatásra talált a zsűritagok körében. @Kalmár_Melinda szerint ”Nagyon-nagyon szép és szerethető könyv. Gombóccal a torkomban olvastam, szívembe zártam, dédelgettem, megkönnyeztem.” @eme-nek is ”nagyon tetszett Jolka hangja, történetének nyelvezete. Az, hogy szinte nem érezni mögötte a narrátort. Még az egyedi, sajátos szóalkotásokban sem. Imádtam Jolka szókreálmányait, ahogy kepeszt, pimpillázik vagy épp elkámpicsálódik valami miatt. Hitelesnek éreztem, szerettem. És nagyon tetszett, hogy a remekül imitált oral history egyben több is annál. Rétegzettebb, többdimenziós, eljátszik az olvasóval, nyomozásra készteti. Nem csak ama bizonyos rejtély miatt. Úgy általában. A szöveg szövetének megfejtése kapcsán. Jó volt elgondolkodni, mialatt Jolka húzta és húzta a harangot. Nem csak önmagának.” Akadtak viszont többen is, akik szerint nem éppen ez a könyv az író legjobban sikerült műve, többek között így volt ezzel @mbazsa is: ”Megítélésem szerint ez a történet nem bír el egy regényt, talán még egy kisregényt sem, esetleg egy hosszabb novellát, de aztán meg lehet, hogy tévedek. A másik alapvető problémám magával a karakterábrázolással volt. Jolka alakja úgy van összetákolva, ahogyan a köztudatban elképzelünk egy falusi öregasszonyt. Lényegében sztereotípiákból van összerakva, én nagyon papírmásé ízűnek találtam, nem volt kellően árnyalva, számomra egyáltalán nem volt hiteles.” @cserinek pedig ”fájóan hiányzott a szeretet ebből a könyvből. Kevés jót mond ez a néni bárkiről is. Kivéve Béla papát, de azt is olyan furcsán.”
Számomra igazán kellemes meglepetés volt Nagy Gerzson második regénye, az Ablak az Ontario-tóra, amelyet kifejezetten ajánlok mindazoknak, akik kedvelik az olyan történeteket, ahol bőven marad homályba vesző, elvarratlan, elgondolkodtató szál. @adrienn_szucs szerint izgalmas, hogy az író sokszor sejtet, sugall, de nem kerül pont a különböző történetek végére, ránk, olvasókra bízza, mit vonunk le a szövegből, hogyan szeretnénk elképzelni a befejezést. Az írói stílus modern, gördülékeny, könnyed, azonban szavainak súlya van. Engem nagyon megfogott, megint csak elmondhatom, hogy nagy örömömre kiváló magyar kortárs művet olvastam Nagy Gerzson tolmácsolásában. @gesztenye63 tetszését is elnyerte a ”roppant izgalmas szerkezetű, nagyon friss, lendületes regény rendszerváltás kori fiatal életekről, ízléssel formált háttérfestéssel, gusztusos, életszerű szerelmi-érzelmi szállal. Mindez pedig minden didakciótól mentesen, olvasó által könnyen meg- és átélhetően. A történet(ek) két szálon gördül(nek), E/1-ben az emlékezés terében és kissé hátralépve, ismeretlen narrátor által neutralizálva a jelent, E/3-ban a tíz évvel későbbi, torontói történések terében.”
Mindenképpen szeretném kiemelni Németh Ákos: Apám kertje című novelláskötetét, amely kevés visszhangot kapott. A József Attila-díjas drámaíró, műfordító, rendező 2022-ben jelentkezett először prózakötettel. A könyv 23, egymástól merőben eltérő novellát tartalmaz, melyeknek közös pontja a szerző rendkívül jó atmoszférateremtő képessége. Ahogy @szadrienn is írja: ”Ha ebben a kötetben a kortárs magyar irodalomban elég ritkán előforduló derűs perceket keressük, találhatunk belőlük bőven, vidám pillanatképeket, jól eltalált karaktereket, gyors ecsetvonásokkal felvázolt találkozásokat, és már váltunk is a következő rövid írásra. A novellák másik csoportja viszont pár oldalon is elbírja a mázsás súlyt, ilyen például a Beszélgetések anyáról, a Partizánvadászok, az Irén utazásai vagy a Basmati rizs. Természetesen a két véglet között számtalan vegyes árnyalat van még, férfiak és nők, fiatalok és idősek, iskolázatlanok és mesés karrierre vágyók egyaránt hiteles hangon szólalnak meg, és hiába is keresnénk közöttük bármilyen közös nevezőt vagy felismerhető jellegzetes írói stílusjegyet.” A novellák sokszínűségét hangsúlyozza @giggs85 is: ”Németh Ákos nagy mesterségbeli tudással megírt első kisprózakötete igazi érzelmi hullámvasút, amely a legszörnyűbb testi-lelki brutalitástól, a hétköznapok fásult szürkeségén át a legjobb kabaréjelenetek megmosolyogtató pillanataiig bejár szinte minden terepet, amelyről mesélni érdemes, és ahogy ezeket a roppant változatos történeteket olvassuk, érezhetjük, hogy az Apám kertje egy olyan prózaíró megkésett debütálása, akire a jövőben is érdemes lesz odafigyelnünk.”
Ha pedig egy kis humorra vágynánk, bátran ajánlom Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell című debütáló kötetét, amely "igazán kellemes meglepetés volt" @ppeva számára is. @montika így ajánlja nekünk a regényt: ”Tessék, itt van végre nekünk egy nem érfelvágós, hanem csuklóból csonkolós kortárs magyar próza és valahogy mégsem találja a megfelelő helyét, kevés emberre talált rá, pedig tragikomikumával úgy mutatja meg az élet abszurditását, hogy közben sírva vigadhatunk, nevetve sírhatunk. Bognár regénye egy zseniális és fájdalmasan igaz delíriuma a magyar valóságnak, rávilágít egy fiktív is – meg nem is kisváros viszonyrendszerére és a magyar vidék kontrasztjaira: egy kompakt kis magyar Twin Peaks.”
És íme az a kötet, amely az utolsó pillanatig esélyes volt arra, hogy bekerüljön a top10-be, de végül mégis kimaradt: Ez pedig nem más, mint Gerlóczy Márton: Az örvény című regénye, amely a Fikció 2 alcímet viseli. A folytatásos identitás-thriller első kötete, A katlan 2021-ben a moly.hu felhasználóinak szavazatai alapján elnyerte a Merítés-díj közönségdíját. A tavalyi díj után természetesen nagy érdeklődést váltott ki a zsűri tagjainak körében Az örvény megjelenése, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Fikció 2. részét valamennyi zsűritag olvasta. A kötet fogadtatása széles skálán mozgott, de abban a nagy többség egyetértett a @gesztenye63 értékelésében írtakkal, hogy „a kötet rendkívül megterhelő. Számos értelemben. A bevonódásra hajlamosaknak leginkább lelkileg. A pörgős cselekményre vágyóknak inkább türelmileg. A rétegzettségre, a háttérfestésre legyen az (jelen esetben család-) historikus, vagy épp a karakterek múltjában rejtező titok, fáma, legenda kihegyezetteknek pedig gondolati-analitikus értelemben megterhelő, kihívást jelentő olvasmány. A téma már önmagában is zsigeri reakciókat vált ki, nehéz hátralépni kettőt, az objektív szemlélődés hazug álarca mögé bújni. Ezért is gondolom azt, hogy tipikusan ez az az alkotás, ahol minden véleményben ott az igazság és mégsem lehet senkiét abszolút mértékben – vita, vagy különvélemény nélkül – osztani.” @ppeva szerint is „Sokkal nehezebb, megterhelőbb olvasmány volt, mint A katlan. Olvasás közben elkapja az olvasót is az örvény, félelmetesen sodorja magával. Káosz és zavarodottság, düh és kétségbeesés – és egy elveszett identitás, ami megkérdőjelezi az író múltját. Belegondolni is nehéz, milyen érzés lehet elcserélt gyereknek lenni… Néha az ember ösztönösen védekezésbe vonulna vissza: hát nem mindegy?! Aztán rá kell jönnie: nem, egyáltalán nem mindegy.” Több zsűritagnak, így például @Csabinak sem kifejezetten nyerte el a tetszését a regény. ”Amit a leginkább hiányoltam, hogy a címmel ellentétben nem megy a dolgok mélyére, azon kívül, hogy sajnálja magát, a történet nem megy semerre, nem kezd el vizsgálódni, hogy mi lehetett a háttérben, csak ugyanazokat a köröket futja, ami egy idő után nagyon fárasztó tud lenni.” Mások viszont kifejezetten lelkesedtek érte, köztük @gidabetti is, akit ”Gyakorlatilag az első oldalon (sőt, már egy egész könyvvel korábban) épp úgy rántott magával az örvény, mint szegény elbeszélőt, és pont úgy nem hagyja magát letenni a szöveg, mint egy jó krimi. Egyszerűen muszáj megtudnom, ki ez a Gerlóczy Márton, muszáj vele együtt szembesülnöm az egész életét, a múltját, jelenét és főleg a jövőjét alapjaiban megkérdőjelező problémákkal.”
Úgy vélem, hogy a fenti hat könyv mind témáját, mind stílusát tekintve széles palettán mozog, azonban mindegyik tartalmaz olyan értékeket, amik miatt érdemes leemelni a boltok (könyvtárak) polcairól. Remélem, hogy sikerült meghoznom a hangulatot hozzájuk.
Figyeljétek a zónát, mert holnap kiderül, hogy melyik tíz könyv lett végül idén a befutó! Addig is ajánlom figyelmetekbe @Csabi listáját, amely nemcsak a top10-es tippekhez nyújthat segítséget, de további inspirációként sem utolsó, hiszen az ott szereplő 143 könyvből bőven lehet válogatni.
Karcgazda: @Nikolett_Kapocsi
Comments