Ifjúsági irodalom 2025 - Tízes lista

„Néha kell egy kis izgalom, nem igaz? Máskülönben csak megsavanyodnánk itt az unalomtól…” vallja Ruff Orsolya egyik karaktere, aki nem is mondhatott volna nagyobb igazságot. Persze az unalmat kevesen ismerjük, hiszen ránk millió történet vár a Könyvek Birodalmában, csak lopnunk kell némi szabadidőt, még ha néha oly nehéz is. Ám jelen esetben az izgalom már napok óta a tetőfokára hágott, elvégre a Merítés-díj négy különböző zsűrijének karcaira figyeltetek. Sorra láttak napvilágot azok a bizonyos listák és néhol csalódottan talán, máshol hatalmas örömmel fogadtátok őket. Bizony mi, az ifjúsági zsűri tagjai is izgatottan vártuk, hogy bejelenthessük számotokra, hogy egy éves munkánk „gyümölcseként” idén mely könyvek kerültek fel arra a bizonyos bűvös listára. De mielőtt részletesen is megismerhetitek őket, köszönöm itt is Gelso, Chöpp és Cs_N_Kinga kimaradó karcait, amelyeket itt tudtok megtekinteni, amennyiben lemaradtatok volna róluk:

BEHARANGOZÓ I.

BEHARANGOZÓ II.

BEHARANGOZÓ III.

Az idei évi TOP 10 listán szereplő könyvekről is elmondhatjuk, hogy nemtől és kortól függetlenül olvashatóak. Alapvetően 11 – 18 éves korig foglalkozunk ifjúsági regényekkel, így úgy gondoltuk, hogy ezt a széles palettát lefedve állítjuk össze azt a tíz alkotásból álló listát, mellyel támogatni szeretnénk, hogy minél többen szórakozva tanuljatok és megszeressétek az olvasás csodálatos világát.

Ahogy várható, ismét csendet kérek, hiszen adjuk meg a módját eme nemes pillanatnak. Dobpergés következik, tessék a lélegzetet visszatartani… nézzük is, hogy milyen könyvek kerültek fel a Top 10-re!

Berg Judit: Liana

Mindannyiunk legnagyobb örömére ismét olvashattunk Berg Judit írónő tollából származó, varázslatos történetet. Ezúttal egy nagyon is valóságos eseményt ültetett át eme kötetébe, hiszen biztosan hallottatok arról, hogy a kolumbiai esőerdőben 2023 tavaszán lezuhant egy kisrepülőgép és négy gyermek a dzsungel veszedelmeit és magát a balesetet is túlélte. Ez a történet az ő tiszteletükre született, amely egy fantasztikus utazásra csábítja el az olvasókat.

@kratas szerint: ”Egyedi ötlet, szóval már csak ezért is járna az öt csillag, de a kivitelezés alapján is megér ennyit, mert nagyon plasztikusan – de nem félelmetesen – lett leírva, hogy a négy gyereknek mivel kellett megküzdenie (akár a természetre, akár a lelki dolgokra gondolva).Szép történet a hősiességről, a kitartásról és az összefogásról.”

@Zyta88 különleges olvasmánynak találta: ”Szerencsére nem kellett csalódnom, az első oldaltól kezdve lekötött a távoli dzsungel számomra teljesen ismeretlen világa a saját törvényeivel meg az az elképesztő kitartás és lélekjelenlét, amivel a gyerekek napról napra tovább haladtak. Ahogy belegondoltam, miken mentek keresztül, hogyan találtak élelmet, építettek menedéket, gyógyították meg a sérüléseiket, próbáltak tájékozódni, elkerülni a vadállatokat, hogyan volt képes egy 13 éves lány életben tartani a kistestvéreit… azt hiszem, én 3x annyi idősen sem lettem volna képes a felére sem. Mondjuk ők indián őslakosokként ismerték a dzsungelt, mint a tenyerüket, pontosan tudták, mi ehető, hol vannak a veszélyek, mi a teendő vihar esetén, stb., de akkor is lenyűgöző volt, ahogyan boldogultak. Azokat a részleteket nem ismerte a szerző, amikkel a vándorlásuk során szembesültek, de számomra abszolúte életszerűnek tűntek a lehetséges veszélyek. Ezáltal én is sokkal jobban el tudom képzelni, milyen is az őserdő. Nagyjából a felétől kezdve párhuzamosan láthattuk azt is, hogyan keresi őket a mindenféle modern technikával felszerelkezett katonaság és az őseik praktikáira hagyatkozó indián nyomkövetők. Ugyan a keresés részletei kevésbé kötöttek le, de az tetszett, hogyan tudtak egymást elfogadva összedolgozni. Az egyik indián alábbi mondatát pedig rendesen megmosolyogtam, mivel egyik kedvencem a pizza. :D „- Nektek, városi embereknek furcsa belegondolni, hogy mi itt az őserdőben tapírt, majmot, teknőst, kígyót és lárvákat is eszünk. Pedig hidd el, mindegyik jobb, mint az a pizza nevű paradicsomos lepény, amit annyira szerettek.” Az biztos, hogy emlékezetes történet marad, ami még anyukám érdeklődését is felkeltette, ahogy meséltem róla neki, pedig ő nem szokott olvasni.”

Csoma-Lőrincz Tamara: Hádész, az alvilág tini kalandora

Idén egy igazi meglepetéssel szolgált Csoma-Lőrincz Tamara írónő első regénye, amely rögtön a görög mitológia és modern korunk sajátos összemosásával és egy fiú nem kis kalamajkába keveredésével csábított el mindenkit. Ráadásul én, aki tűzzel-vassal harcoltam eddig eme legendák és mítoszok ellen, „sajnos” rá kellett döbbenjek, itt bizony vesztettem. De nézzük is, hogy a zsűriből más tagok hogyan vélekedtek róla.

@Amál szintén bevallotta, hogy hagyta magát elsodorni (együtt érzek, velem is ez történt): ”Kíváncsian álltam neki az olvasásnak és annyira vitt magával a történet, hogy egy nap alatt kiolvastam. A történet elején nagyon sajnáltam Alexet. Nincsenek barátai, nincs barátnője és az apja egy alkoholista agresszor, aki terrorizálja a családját. A telefonjára kéretlenül feltelepül egy app, a Hádész-applikáció, ami azt állítja, hogy Alex lett az Alvilág ura, és most tessék rendet tenni. A fiú először nem fogadja el, hogy mi történt, menekülni akar, de lassan felvállalja az uralkodó címmel járó feladatokat. A kalandok közben igazi barátokat is talál Mortimer, Medi és Nüx személyében. Imádtam ezt a könyvet az első perctől az utolsóig, számomra ez lett az év ijúsági regénye, amely nemcsak izgalmas, érdekes, fordulatos és humoros, hanem még egy csomó információval is gazdagított a görög mitológiából. Bízom benne, hogy hamarosan olvashatunk még az írónőtől,akár a regény folytatását vagy egy másik történetet a mitológiához kapcsolódva.”

Persze ez a lelkesedés @Chöpp tagunkat is megfertőzte, aki csillogó szemmel a következőket írta: ”Csillagos ötös. A legjobb ifjúsági regény idén. Igazából az egyik legjobb azok közül is, amit valaha elolvastam (ami nem kis szó, mert szívesen és sok ifjúsági irodalmat olvasok)! Hádész alapvetően sötét, negatív figuraként él a többség emlékeiben. Hiszen ő a Tartarosz ura, a birodalma tele halott lelkekkel, az egyik folyójából felejtést isznak, a birodalmát őrző háromfejű kutyán át pedig igen kevés halandó jutott ki (is) az alvilágból. Én ráhangolódásképpen (bár akkor még fogalmam sem volt róla, hogy lesz egy ilyen kiváló magyar regény is) nagy lelkesen elolvastam egymás után a megszerezhető Lore Olympus – Olümposzi história sorozatot, így Hádész és Perszephoné kedvenceimmé váltak. Csoma-Lőrinc Tamara nagyszerű regénye minden korosztály számára élvezhető, izgalmas és roppant humoros. Úgyhogy nem értek egyet azzal, hogy az írónő a belső borítón 5 cseppből „csupán” négyet adott a humorára. Én megajánlom neki az ötöst, és kívánok számára nagyon kellemes és hasznos alkotómunkát (mindannyiunk érdekében). Köszönjük!”

Dávid Eszter: Suathis fonala

Dávid Eszter az életben is egy tündéri személy, aki személyes varázsát sikeresen átültette első regényébe is, nem is akármilyen formában. A Világfonó ciklus első kötete egy 13 éves kislányról, Suathis-ról mesél, akinek nemcsak a haja színe különleges, de jelleme is egyedi. A regény helyszíne és mondanivalója egy rendkívüli utazásra csábít mindenkit, aki veszi a bátorságot és elolvassa eme egyedi hangvételű történetet.

@Chöpp ismét elégedetten tette le a regényt ”Nagyon örültem, hogy az utolsó 50 oldalt senkitől és semmitől nem háborgattatva olvashattam el. Hogy miért? Elsősorban azért, mert annyira izgultam, hogy nem tudtam megosztott figyelemmel lenni semmi más felé. Csakis a történet fonalának kigubancolása lebegett előttem. Többször azon kaptam magam, hogy idegesen előreugrik a tekintetem egy bekezdéssel előbbre. Akkor gyorsan visszakényszerítettem az előbbi sodorba. NEM UGRUNK ÁT EGY SZÓT SEM! Ezek fontos események! Úgyhogy megszállottan faltam az utolsó oldalig, mint egy őrült könyvmoly. Ez a legjellemzőbb hasonlat, amit csak ki tudok találni erre a megbabonázottságra, ami engem ért a regény által. De ugorjunk a történet elejére, ahol egyedül marad egy kislány (hát persze, hogy Suathis, ki más lenne). Határozott, természetes és a haja zöld, mint a borsó friss, erőtől duzzadó kapaszkodó indája. Hamarosan menekülnie kell, mert a gonosz minden történet sava-borsa, az árvák és minden a szegény szerencsétlen vigasztalan (gyermek) megátalkodott üldözője nekiáll, hogy minden épet eltörjön, minden kedveset és természeteset szétszaggasson. Suathis pedig célzottan menekül: édesapját kell megmentenie. Utána megy, és útján sok különös és némely különleges emberrel is találkozik, miközben egyre inkább kirajzolódik előtte okok és okozatok halmaza. Kiderül, hogy édesapja szőnyegdzsinnek is nevezett fonó, ami bizony elég hihetetlen és mesés fordulatnak tűnik, de valójában nem az. Mert ez a világ hihetetlen és csodás. Hamarosan kiderül, hogy Suathis maga is fonó. Nem is akármilyen. Ő is egy mesebeli, eddig sosem létezett, egyedülálló fonó. Amire pedig képes, az maga a csoda. Ő az, aki fenekestül felforgathatja ezt a különös világot. És hogy mit kezd a gonosz felforgatóval? Tessék elolvasni a regényt! Mindenkinek ajánlom! Nem csak fiataloknak!”

@Noémi_Zsófi_Tóvári szerint: ”A könyv elolvasása után nagyon kíváncsian várom a következő részt. A könyv főszereplője Suathis egy 13 éves kislány, aki egyik nap hiába várja haza apukáját, az nem érkezik meg. Apja keresésével kezdetét veszi Suathis kalandja és feltárul előtte egy addig teljesen ismeretlen világ, a fonók világa. Suathis a történet előrehaladtával megismeri a múltjáz, illetve szembesül a benne rejlő lehetőségekkel. A számos akadállyal és nehézséges útja során barátokra, társakra lel, akik a végsőkig támogatják őt. Telude a gonosz is nagyon érdekes karakter volt, akinek a múltjára nagyon-nagyon kíváncsi lennék (egy előzmény kötetnek simán el tudnám képzelni). (…) Összességében gratulálok az írónőnek, mert szerintem nagy lehetőség van ebben a világban és történetben.”

Erdős Zsuzsanna – Király Anikó: Palacsinta éjfélkor

Ez a történet két nagyon jó humorú és szuper írónő alkotása, hiszen aki olvasott már Erdős Zsuzsanna vagy Király Anikó szerzők könyvei közül, annak már biztos felcsillant a szeme. Bizony, ennek a kötetnek minden oldalán történik valami, ráadásul a regény végére biztosan állíthatom, hogy a rekeszizmok tornáztatása mellett, a lélek is feltöltekezik. Egy kollégiumban általában nagy a nyüzsgés. No, de éjfélkor, amikor –elviekben-mindenki alszik, mégis mi történik a konyhában? Nos, ezt nem árulhatom el, de ha megéheztél olvasás közben, óvatosan állj neki palacsintát sütni! Nem hiszed? Én előre szóltam…

@Habók jótanácsaira érdemes figyelni, miszerint: ”Kedves leendő kollégisták, ha megkívánjátok a palacsintát (nem feltétlenül éjfélkor), előbb fejezzétek be a regényt – különben úgy jártok, mint a könyv kamasz főszereplői. (Lehet, hogy kérni kellene egy anti-gasztroregény címkét?) Akik persze a végére megtanulnak palacsintát sütni. Meg a tésztával is elboldogulnak. És közben persze megtanulnak egyet s mást az együttélésről, a barátságról, a gyászról, az újrakezdésről. (De azért egy kicsit kevesebb trágárságot jó néven vettem volna.)”

@Criala, pedig így vélekedik: ”Már mindkét írónőtől olvastam – az egyik könyv nagyon tetszett, a másik sajnos kevésbé –, így nagyon kíváncsian vártam a közös eredményt. Imádtam!! Rengeteget nevettem és sokszor hatódtam meg. Nehéz feldolgozni, ha elveszítjük egy szerettünket és nehéz elszakadni a megszokottól és új emberek felé nyitni, de Mira és Máté szépen végig haladt ezen az úton és ügyesen vették az akadályokat, meg kezelték végül az érzéseiket. Sokat fejlődtek a történet alatt, legfőképp Máté. Nagyon kedveltem a szereplőinket, mindegyikük igazi egyéniség volt. Az elején mondjuk izgultam, mert Mira első fejezete túl lett írva és kicsit elkedvtelenített és aggódtam, hogy a többi is ilyen lesz, de szerencsére hamar belendült és már le sem tudtam tenni. :) Az, hogy Egerben játszódik <33, külön örömet okozott.”

Frank Márton: Különös kacatok krónikája

Évről-évre kalandozunk Frank Márton író különböző fantasy regényeiben, de most egy olyan különleges történetet álmodott meg a számunkra, amely a legtöbbünket elvarázsolt. Többek között arra a kérdésre keressük általa a választ, hogy mit tehet az ember, ha egy napon olyan híres feltaláló szeretne lenni, mint például Einstein, de egyelőre csupán még a kacatok atyja? Érdemes kideríteni erre a választ.

@PTJulia szerint a könyv a humor mellett értéket is átad: ”A magyar Ropi, aki nem pusztán a túlélésre játszik, hanem komoly céljai vannak: feltaláló szeretne lenni. Ehhez persze mindenfélével kísérletezik, ugyanakkor utána is olvas az őt érdeklő témaknak, felfedezéseknek. Sőt, a könyv végére még tanulni is hajlandó. Ez a könyv a sok humor mellett értéket is átad, és meg tudja szólítani a kiskamasz fiúkat (hátha a lányokat is). Az én negyedikes kisfiammal nagyon tetszett, nekik közös témájuk is lenne Zoknival.”

@csgabi a Vadhatár után kíváncsian várta ezt a történetet: ”A Vadhatár után nagyon kíváncsi voltam, mit hoz Frank Márton ebben a kiskamaszoknak szóló naplóban, a Különös kacatok krónikájában, ami a Cicerónál jelent meg 2024-ben. Mivel Ecsédi Orsolya a Pokkernapló-sorozatával magasra tette a mércét, ami a napló formát öltött gyerekkönyveket illeti, kicsit féltem, de érdekelt is, mit fogok kapni. (…) A kötet tíz bejegyzése felöleli a teljes tanévet havi bontásban, és az olvasó már az első, szeptemberi bejegyzés olvasásakor megszereti Zoknit, vagyis Zokkay Nimródot, a tizenegy éves kiskamaszt, akinek legfőbb időtöltése és hobbija a kacataival való foglalatosság, a feltalálás. Sose gondoltam volna, hogy az általános iskola ennyire izgalmas is lehet, velem soha semmi nem történt ott.”

Kalapos Éva Veronika: Nem hagylak itt

Kérem szépen, ez a történet egy igazi disztópia a javából. Egy nem is olyan távoli jövőben játszódik és a pályakezdés előtt álló fiatalokról mesél, igencsak hátborzongató formában. Vajon, hogyan is képzeljük el a jövőnket és mit tennénk meg a szabadságért?

@csgabi igen tömören fogalmaz, de az mindent elmond: ”Vegye meg és olvassa el mindenki! Durvább, mint az 1984.”

Nehéz olvasmányként gondol rá @Criala, mert nagyon kézzelfogható élményt nyújtott a számára: ”Nem könnyű olvasmány és sajnos abszolút elképzelhető, hogy valósággá válik. Részben az is, volt miből meríteni… És pont emiatt is ajánlom olvasásra, mert van mondanivalója, okosan van megírva, emellett nagyon élők a karakterek és jól érvényesül benne a humor a szürke hétköznapokban.”

Madarász Éva: Tiszavirágok

Legnagyobb örömünkre évről-évre egyre nagyobb szerepet kapnak azon regények, amelyek valamilyen formában a természetvédelemre hívják fel az ifjú olvasók figyelmét. A mostani regény Madarász Éva szerző jóvoltából egy fiatal leányról és barátairól mesél, ahol a fenti tematika mellett olvashatunk a gyászról, barátságról, emberi értékekről egyaránt. Ha egy igazán szívhez szóló kalandnak szeretnél a részese lenni, ne hagyd ki ezt a történetet se.

Jómagam is imádtam minden sorát, sőt még: ”Nem is tudom, hogy igazán mire számítottam, amikor kézbe vettem ezt az ifjúsági regényt. Már olvasás előtt is hallottam róla, hogy kalandos és fontos témája a környezetszennyezés, de valahogy másra számítottam. Hiszen erről a témáról ugyan nem lehet eleget beszélni, olvasni, hallani, ám ha ez ráadásul egy igazi kalandos történettel párosul, emészthető formában elképesztő fordulatokkal tarkítva, akkor szinte mi magunk is környezetvédőkké válunk. Madarász Éva írónőtől még 2021-ben volt szerencsém kézbe venni Hullámvasút című alkotását, amelyet akkor a szívembe zártam és nagyon kíváncsivá váltam a szerző további írásaira is. Kicsit várni kellett a következő regényére, de szerencsére 2024-ben Tiszavirágok címmel megjelent (Manó Könyvek) kötetének segítségével ismét elmerülhettem különleges világában. (…) Most éppen mosolygok, ahogy ezeket a sorokat gépelem, mert eszembe jutnak azok a pöttyös és csíkos lányregények, amiket én anno oly nagy szeretettel forgattam. Ennek a regénynek megvan az a varázsereje, amit azokban véltem felfedezni; mégpedig a kalandozás a természetben vagy az emberi kapcsolatok pozitív és negatív oldala. Mindezt becsomagolva három nagyon fontos tematikában, amelyek pedig a gyász megélése, a környezetvédelem és annak fontossága, valamint az orosz-ukrán háború kihatása a határ közelében élő emberek életére. Mindegyik kulcsfontosságú elem és egy egész regényt is megtölthetnénk velük külön-külön is, de együtt felperzselik az olvasói szíveket.”

@Paulina_Sándorné is imádta ezt a történetet: ”Fantasztikus történet volt. Kortól függetlenül a kezébe nyomnám mindenkinek, hogy olvassa el. Eszembe juttatott egy másik történetet, filmet – Szeleburdi vakáció. Andrist a stílusa miatt az elején nem igazán kedveltem. Az, hogy rövidítve beszélt, attól meg csak ideges lettem. Nekem ez nem jött be. Szerencsére a végére már nem sok ilyen volt. Sajnáltam az anyukája miatt. Jó volt figyelni, ahogy változik, ahogy kinyílik. Nagyszerű hatással volt rá a vidék, a természet, a barátok. Mert szerintem az itt megismert gyerekek – Tomi, Luca, Berci, Marci – sokkal inkább a barátai lettek, mint a pestiek. Fantasztikusnak találtam, amit ott a felnőttek együtt műveltek. Fenomenális lehet átélni egy ilyen PET-kupát. Nagyszerű az, amit ott létrehoztak. Ennyire részletesen nem is ismertem. Jó volt látni, hogy nemcsak Rea képes változni, hanem Borisz is. A PET-kupa eredményhirdetésén meghatódtam. Le a kalappal Tomi előtt. Vadim szimpatikus, jó fej srác.”

Ruff Orsolya: A titokzatos budapesti térkép

A fiataloknak szóló krimik is egyre szélesebb teret kapnak az irodalomban. A mostani történet Orczy Mimi kalandjainak a harmadik része ugyan, de még mindig megunhatatlan a számunkra is. Ebben a részben nem is járhatnánk máshol, mint csodás fővárosunkban, Budapesten, ahol ismét feltalálja magát kis hősnőnk, hogy nyomozásával megoldjon egy fontos rejtélyt. Szerencsére gyorsan barátokra lel, ami tovább fokozza eme történet izgalmait.

@kratas tömören fogalmaz, de mindent elmond vele: ”Szóval lehet még fokozni. Kár, hogy a csillagokat nem.”

Mindig kíváncsian várja @Amál a sorozat következő részét: ”Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és mindig kíváncsian várom, hogy olvashassam Mimi kalandjait. A mostani részben Budapestre került hősnőnk egy leánynevelő intézetbe, de itt is gyorsan barátokra talált, és megtalálta a kiskaput, hogy hogyan tud kiszökni és folytatni a nyomozást. Talán eddig ez volt a legjobb rész a három közül, annak ellenére, hogy nekem nagyon hiányzott Anka, viszont Mimi egyre inkább a szívemhez nő, ahogy minden helyzetből ki tudja magát vágni. Nekem az is nagyon tetszett, ahogy az írónő bemutatja a korabeli Budapestet, az akkori életet. Kíváncsian várom a folytatást, az újabb kalandokat.”

Tamás Zsuzsa: A kőoroszlán szíve

Tamás Zsuzsa írónő egy igazán bájos regényt álmodott meg a számunkra. Amely bizony nem is lehetne izgalmasabb, hiszen a Lánchíd oroszlánjait biztosan ismeri mindenki, akár csak látásból is, de az igaz történetüket valószínűleg nem sokan ismeritek. Nos, akár igen, akár nem a válasz, ezt a könyvet nem hagyhatod ki, úgy vélem.

Már a második mondattól kezdve tudta @Gelso zsűritagunk, hogy nagyon fogja szeretni ezt a történetet. ”Már a második mondattól fogva tudtam, hogy ez a könyv az enyém lesz! Ettől a könyvtől nemcsak a szíved, hanem minden szerved megtelik szeretettel! A szerveid a legutolsó sejtig átitatódnak az empátia édes érzésével. Nagy örömmel olvastam ezt a végtelenül jószándékú és kedves könyvet! Főhőse egy csendes, visszahúzódó kisfiú, Leó, akit nem mondanék félénknek, ám ő maga elhiszi magáról, hogy az – és amik történnek vele az utóbbi időkben (édesapja műtétének sikeressége miatt aggódik, legjobb barátja cserbenhagyta, és még ott vannak a lányok, azaz egy bizonyos lány, akivel vajon hogy is kellene viselkedni?) pl. ezek meg is erősítik abban a hitben, hogy ő bizony gyáva, félős és aggódós – de legfőképp egykori barátja, Roland az, aki egyfolytában cikizi. Azonban kapóra jön neki restaurátor nagybátyja, Balázs, és annak feladata, felújítani, helyrehozni a Lánchíd oroszlánjait. Leó egy napon kihasználva, hogy nagybátyja elugrik ebédért, meginterjúvolja a kőoroszlánokat, abban a reményben, hogy fognak tudni neki segíteni bátorság ügyben. Így kezdődik az a történet, amely azonnal belopja magát a szívedbe (…).”

@PTJulia szerint igazán remek történetet olvashatott: ”De remek kis történet a Lánchíd oroszlánjairól! Egyben a bátorságról, az önfeláldozásról, a magunkért kiállásról! Nagyon jól összefonódik ez a kettő. Leó egy különleges helyszínen, nagybátyja restaurátor-műhelyében keseredik el saját félénkségén, hogy nem tud visszavágni az őt bántó Rolandnak (aki a legjobb barátja volt régen). A négy kőoroszlán megelevenedve egy-egy példával próbálja őt bátorságra tanítani, de kiderül, hogy az utolsó oroszlán kivételével az első háromé csak annyit ér, mint a szappanbuborék. A negyedikük viszont tényleg megmutatja, milyen hősnek lenni – ehhez a szálhoz kapcsolódik a II. világháborús gyermeknapló is. Külön tetszik, hogy a történetben arra is felhívják a figyelmet, hogy nem tudni, mi lehetett az oka Roland megváltozásának, s talán, ha az ok kiderülne, a kapcsolat is megjavítható lenne. Mert sokszor a bántalmazó gyerek is áldozat. (Ezt leírom úgy is, hogy az én majdnem ugyanennyi idős fiam pont így esett áldozatul, mint Leo ebben a könyvben – oda is adtam neki olvasni, úgyis az oroszlánok a kedvencei. Mondjuk nálunk nagyon nem kommunikatívak a gázos gyerek szülei meg a gyerek sem, nemcsak felénk, az osztályfőnök felé is zárnak, de az élet sokszor nem hoz annyi happy endet, mint a könyvek.)”

Zágoni Balázs: A csillag és a százados

A II. világháborúról számtalan történetet olvashattunk már. Fontos témakör ez az ifjúság számára is, ám ezúttal egy kicsit más szemszögből közelítve ismerhetjük meg az eseményeket. Zágoni Balázs író két fiú barátságát teszi próbára és mutatja be az emberi lélek tűrőképességét, kitartását és a szív igaz hitét egyaránt. Hiánypótló alkotásnak gondolom jómagam is.

@Paulina_Sándorné szerint: ”Nem semmi történet volt. Megrázó, felkavaró. Nem tudom megérteni, felfogni, hogy hogyan tudnak az emberek ennyire megváltozni. Kijön egy rendelet, amely a zsidókról dönt és a nem zsidó emberek kifordulnak önmagukból. Értem, hogy mindenki félti a saját életét, de valahogy mintha az emberség is eltűnne belőlük. A történet kapcsán egy számomra ismeretlen embermentőt ismerhettem meg. Sok mindenen átmentek a fiúk (…).”

Bár @Cs_N_Kinga zsűritársunknak nem első regénye volt az írótól, most mégis ezt gondolja: ”A szerzőtől már nem az első könyv, amit olvastam és imádtam. Ez határozottan azok közé tartozik, amit ajánlok és kedvenc olvasmányaim között tartok számon. Egy zsidó kisfiú szemén keresztül láthatjuk hazánkban azt a borzalmat, amit már nagyon sok helyen olvashattunk, láthattunk(mármint filmen), mégis azt mondom nagyon jó, hogy megjelent ez a könyv. Ez a kisfiú, hol önmaga, hol barát, hol szinte már szülő, hol…. nagyon sok helyzetben kell helyt állnia. Beleláthatunk az itthoni környezetükbe is, ki és miért fél, ki az aki segít? Mi az ára…. stb…. A legfőbb szál a két fiú közötti barátság, de a család és helyzete is végig szem előtt van természetesen. (…) Ez a könyv az, amiről csak rébuszokban tudok beszélni, nagyon szerettem!!!!!”

A fenti lista összeállításában közreműködő zsűri tagjai:

@kratas , @csgabi, @Amál , @Chöpp, @Habók @Paulina_Sándorné , @Gelso, @Noémi_Zsófi_Tóvári, @Criala, @N_B_Weigel, @PTJulia, @Cs_N_Kinga , @krlany, @Zyta88, @porcellan, @ap358, @Nikolett0907

Zsűrielnökként hálásan köszönöm az egész éves fáradhatatlan munkátokat és öröm évről – évre együtt dolgozni veletek!

A Top 10 kihirdetésével párhuzamosan elindul a közönségszavazás is, ahol a moly minden aktív tagja szavazhat a számára legjobban tetsző ifjúsági regényre. A szavazatok alapján ítéljük oda a közönségdíjat. https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2025-ifjusagi-irodalom-kozonsegszavazas

Érvényesen szavazhat az a molyos profil, melyet 2025. május 29-e előtt hoztak létre. Az érvénytelen szavazatokat a zsűri a szavazás végén nem veszi figyelembe a közönségszavazás eredményénél.

Karcgazda: @Nikolett0907