Most, hogy kihirdetésre került a Merítés-díj széppróza kategóriájának top tízes listája, bizonyára mindenki álmatlanul forgolódva várja a líra kategóriában legjobb tízbe került kötetek bejelentését. Előtte azonban még hadd ajánljuk figyelmetekbe öt olyan kötetet, amelyek – többek szívfájdalmára – nem kerültek be a végső listára.
Balaskó Ákos neve nem ismeretlen a hazai versrajongók számára. Előző kötetéről már írtunk a 2019. évi Merítés-díj beharangozó karcában. Legújabb kötetét olvasva talán nem meglepő adat, hogy programtervező matematikusként végzett. 2013-ban Petri György-díjban, majd 2016-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. A perceptron gyermekei Magyarországon egyedülálló abban, hogy részben mesterséges intelligencia írta.
Kedvcsinálónak álljon itt egy limerick.
Volt egyszer egy neurális hálózat
egy sejtje, nevezzük Lászlónak.
Egy javításból tanult,
mert kicsit elfajult,
annyiszor tüzelt, hogy rászóltak.
Géczi János szintén szerepelt már a Merítés-díjhoz kapcsolódó karcban. A modern kori polihisztornak is nevezett József Attila-díjas író, képzőművész, egyetemi oktató idén ünnepelte 70. születésnapját. Akadémiai doktori dolgozatát A rózsa labirintusa – Egy örök jelkép nyomában címmel írta. Ezt a munkát viszi tovább a tizedfeles jambikus versekből álló, Az utolsó rózsához című kötete, melyben saját szavaival élve olyan fajta rózsajelképeket szeretett volna, amilyeneket más még nem alkotott.
Rózsa, oly árnyék is szakad reád,
amely elbeszélhető pusztán, mert másból
nem áll, mint amelyet a szavak vetnek.
Az árnyalat, az illat, a tüskeszúrás,
amire csakis a szó képes, milyen?
S ki az, aki kizárólag a szövegben
él, s hogyha feltűnik, megvilágít a rend,
amiként ujjaival fogja a rózsát?
László Noémi költő, műfordító. Kolozsváron született, magyar-angol szakon végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. A Pulzus az első olyan kötete, amely magyarországi kiadónál is megjelent.
@lzoltán így írt róla: Privát kartográfia. Nézni a más szemével láttatott térképeket, felfedezni a lépteket, és megismerni léptékeket. Rétegekre bontani az ott megélteket.
Könyvtártól könyvtárig
örvénylik az élet,
fölbuknak helyzetek,
számok, felelősségek,
dolgok, melyekkel mások
oly könnyedén elbánnak
,s én ott állok közöttük
némán, bénán, vakon.
Csoda-e hát, hogy inkább
a könyvtárban lakom?
Polgár Anikó költő, műfordító, irodalomtörténész. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet, ugyanitt 2013-tól a magyar nyelv és irodalom tanszékének oktatója. Fordított Gorgó című kötetében görög mítoszokon keresztül mesél nőiségről, betegségről, családi traumákról. Orpheusz és Eurüdiké története keveredik a 21. század hétköznapi helyzeteivel, kérdéseivel. A költő értelmezésében a szülést Eurüdiké az alvilágba leszállásként éli meg.
Szeretkezés Orpheusszal
A hálószoba kulcsa elveszett,
el kell torlaszolniuk az ajtót,
nehogy benyissanak a gyerekek.
Először elhúzódnak egymás mellől, álmosan.
Aztán egyikük keze megindul,
keresgél a takaró alatt
,s mindkét test megrezzen, mint a hárfa,
mielőtt mohón egymásnak esnek.
Tépik egymást, még most is, húsz év után.
Orpheusz nem zenélhet rutinosan,
holott a zsigereiben vannak a dallamok,
pontosan tudja, mikor mit fogjon le a hangszeren:
de úgy sodorja őt a hév, mint a földből kilépő fákat,
mint az engedelmes, meghunyászkodó vadállatot.
Ő bármihez ér, az hangszerré válik nyomban,
s nem tudja nem érinteni saját magát.
Eurüdiké szereti váltogatni a pózokat,
megforgatni a hangszereket.
Közben a gyerekszoba ajtaja nyikordul:
gyorsítani kell a tempót és elfojtani a hangokat.
A vivacissimo, a tutta la forza
hogy lehet egyszerre sotto voce is?
Rakovszky Zsuzsa munkásságának ismertetése szétfeszítené ezen karc kereteit. Többek között Kossuth-díjat, József Attila-díjat és Márai Sándor-díjat is kapott. Vita élő időben című verseskötetéért, valamint teljes életművéért 2024-ben elnyerte az Artisjus Irodalmi Nagydíjat.
Részlet @deaxx értékeléséből: Ezek a versek szólnak az időről, múltról és jelenről, képzeletről és valóságról. Sötét, vészjósló, kellemetlen versek. Apokaliptikus víziók, összedőlő világ: ezek a Napok és napszakok versei. Ugyanakkor megjelenik a remény is, a boldogság, a szeretet.Számomra ez a fejezet jelentette a kötet csúcsát.
Dédanyánk arcképén golyónyomok,
emberi ürülék a perzsaszőnyegen.
A törmelék közt puszta kézzel ásva,
vagy pályaudvaron vagonba zsúfolódva,
a gyász és bűntudat egyhangú jajgatása:
Ha tudtam volna… Istenem, ha tudtam volna…
De hát nem tudhatjuk a napot, sem az órát.
Talán lehetett volna kicsit jobban szeretni
a kék csíkos fotelt, a vázát és a rózsát –
de ettől persze még nem változott volna semmi.
Figyeljétek a zónát, mert szombaton jövünk a tízes listával.
Karcgazda: @virezma
Comentarios