Líra 2026 – Tízes lista
- 7 perccel ezelőtt
- 9 perc olvasás
Az egyik legjobb kaland volt a tavalyi évben, hogy csatlakoztam a Merítés-zsűri tagjai közé. A megtiszteltetésen túl lehetőségem nyílt olyan verseskötetekkel is megismerkedni, amelyekkel nem biztos, hogy találkoztam volna hivatalon kívül, ezért örökké hálás leszek. Az elmúlt napokban @vamti és @walkingRead karcaiban olyan verseskötetekkel találkozhattatok, amelyek a zsűri értékelése alapján végül nem kerültek be a legjobb tíz közé. Most pedig elérkezett az ideje annak a listának is, amelyre sokan kíváncsiak voltatok.
A Merítés-díj líra kategóriájának mezőnye idén is sokszínűre sikeredett, a már jól ismert alkotók mellett első kötetes szerzők is helyet kaptak a válogatásban, időnként éppen ők előzve meg a nagyobb népszerűségnek örvendő neveket. Számomra mindig izgalmas látni, hogyan formálódik a lista a zsűri eltérő nézőpontjai és olvasói tapasztalatai nyomán, és külön öröm, hogy évről évre új, figyelemre méltó hangok bukkannak fel a kortárs lírában.
A felsorolást a szerzők neve szerinti ábécérendben közlöm, hiszen a győztes kihirdetéséig még egy picit várnunk kell.
Áfra János: Kitakart anyám
Áfra János az édesanya elvesztésének és a családi múlt újraolvasásának verseiből építkezik. A szövegek visszafogottan intim hangon beszélnek gyászról, emlékezésről és a hiányról. A versek tárgyilagosak maradnak, de végig érezni bennük a veszteség súlyát. Kitakart anyám vagy Kit akart anyám? címadó szójátéka a költő elmondása szerint már a borítóval és ezzel az indítással közös tapasztalatcserére hív: annak a próbájára, hogyan lehet szavakat találni arra, ami lassan eltűnik vagy hozzáférhetetlenné válik.
@LuPuS_007 szerint kemény mű az elmúlásról, @giggs85 pedig biztos benne, hogy az év legjobb magyar lírakötetei között van a helye.
Áfra János úgy ír a veszteségről, mintha a hallgatásnak is volna nyelve. Mintha a hiány is képes lenne megszólalni. Mintha minden emlék egy elmosódott fénykép volna.
Amikor a keleti szelekhez,
a leszálló madarakhoz,
a beáramló levegőhöz,
a bennem tenyésző fáradtsághoz fordulok,
téged szólongatlak, anyám?
Nagyon megrendítő. Nemcsak az anya halála, hanem a veszteség mögött felsejlő családtörténet is. Ma az ilyen kitakarások korát éljük a magyar irodalomban. – fogalmazta meg gondolatait @Kuporka.
Bak Róbert: Ameddig elhiszem
Az utóbbi pár évben nagyot fordult a világ Bak Róberttel. Bár már egy ideje nem tudok tanítani, Hawkinggal szólva arra használom az intelligenciámat, amire való: alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha mást nem is tudok, de még az eddigiekhez képest is többet olvasok, és ami újdonság, most már írok is. Emlékszem arra az összefogásra, amely ahhoz volt szükséges, hogy egyáltalán meg tudjanak jelenni ezek az Első és utolsó versek. Az Ameddig elhiszem kezdő sorai is rendhagyóak, hiszen tíz tényt, adatot olvashatunk az ALS betegségről. Szabó_Tamás_74 szerint Erős gyomros minden élőnek. @severija szerint éjféli szelek tavasszal, amikor már nincs hideg.
Csak amit tettél
az marad meg
minden akaratod
vágyad
emléked
eltűnik
veled együtt
örökre
csak amit tettél
az marad meg
mások emlékezetében
egy hirtelen ellobbanó
láng
a sötét éjszakában
Hogy mi az általános olvasói visszajelzés? Jobb hely lett a világ! Kedves Robi! Nagyon köszönöm ezt az őszinte, kívül belül gyönyörű kötetet. Sokszor kézbe fogom venni. És igen, a világ – az élet minden igazságtalansága ellenére is – igenis jobb hely lett a verseid által.(@ekofalusi)
Csordás Kata: A tékozlás öröme
Csordás Kata debütkötetének versei a természet, a család, és az emlékezet köré szerveződnek. A tékozlás öröme visszatérően a Balaton vidékéből, az élővilág képeiből és a mindennapi tapasztalatokból merít, miközben az elbeszélők saját helyüket keresik a családban, a társadalomban és a körülöttük folyamatosan változó világban. Az aprólékos megfigyelésekből születő veresek a legkisebb rezdülésekre is figyelmet fordítanak. @Moebia szerint nagyon finom, éles, kiegyensúlyozott költészet.
A városról mesélsz ami már csak
a hiányból építi magát tovább
miközben a korlátnak dőlve nézzük
egy korábbi élet hűlt helyeit
a fű között a mésztörmelékben
észreveszek egy csigaházat
ezt hagyta itt a miocén tenger
milyen rétegek rakódhattak
a házak alatt egymásra
az jut eszembe hatszázezer év
emberi években épp tíz lehet
mögöttünk egy kertben rádió szól
amit senki sem hallgat
lábunk előtt hullámzik
a valaha volt óceán
@PaperMoth a nosztalgikus hangulata miatt szerette, @vamti számára pedig az egyik legkedvesebb lírai élménnyé vált. A kötet struktúrája, belső felépítettsége, témaváltásai, nüansznyi fordulatai kifinomultak, logikusak és kidolgozottak. Mintha egy korrekten megkomponált zenei élmény, vagy egy minden ízében finom kontúrokat magába foglaló festmény lenne. A tékozlás öröme nem tolakodó kötet, nem próbál meggyőzni, hanem helyette mesél, és megfontoltan emel be új helyzeteket, fontos részleteket. A nyelvezet magával vitt, sodort versről versre. A szabad játéknak köszönhetően dallamosságra, kellemes lüktetésre lettem figyelmes, egy olyan hangra, amit a jövőben még szívesen hallgatnék.
Hartay Csaba: Nehéz beszélni az északi táborról
Hartay Csaba tizedik verseskötetében az emlékezés, a veszteség és a múló idő tapasztalata kap hangsúlyos szerepet. A Nehéz beszélni az északi táborról versei gyerekkori helyszíneket, családi emlékeket és eltűnő világokat idéznek fel. Hartay újra és újra visszatér a múlt helyszíneihez és alakjaihoz. Hartay versei nemcsak megszólalnak, hanem látszanak is. @anett_olvas89 szerint. Különös és különleges verseket olvastam Hartay Csaba kötetében, sokszor a saját emlékeim köszöntek vissza rám. (@Ayesha74 )
Most havazik. Elhalálozik.
Vizes fűre, betonra hull.
Kik vagytok ti, saját árnyékotok
elől ellépő, fénytelen felhők.
És kit hagytok itt.
Talán mi haltunk meg rég,
és ti születtetek tovább.
Kapualjakban várakozunk.
Odakint szüntelen hóverés.
Utcai lámpák sárga suttogása.
Elszülettetek. Nem vesztek el.
Lesz-e közös tér és anyag,
mert volt együttes idő.
Mert volt érkezés és búcsú.
És van közös fotó és külön út.
Széttépett és összegyűrt.
Kisimított, mégis olvashatatlan.
Azzá válunk mind, akiket
szeretni kellett volna,
érkezéskor, nem búcsúzóban.
És nem kapualjból nézni,
órákig sétálni a hóesésben.
Ha majd én is az elengedés idejében leszek, és rengeteg minden lesz, ami még elmondani való, akkor tudjam majd a most még megjegyzett sorokat. Csak az idő múlik, a jóakarat, a szeretet nem. (@n)
Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok
Kustos Júlia második kötetében egy fiatal nő hangja szólal meg, aki a magány, a veszteségek és a lelki terhek között próbál eligazodni. Olyasvalakié, aki sokáig mások sebeivel él együtt, miközben a sajátjait is hordozza, és aki különféle szerepek mögé bújva keresi azt a helyet, ahol végre otthon érezheti magát. A versek a válság, az önámítás és az önismeret állomásait járják végig, míg a beszélő lassan visszatalál ahhoz az emberhez, akivé a fájdalmak és a menekülőutak során vált. @estimese szerint befogadható, mégis mély; érzékeny, mégis határozott. Olyan könyv, ami elemi dolgokról beszél – néhol kiabálva, néhol halkan, de mindenhol pontosan.
Az úton az első társ a hallgatás,
és vele a bűntudat hullámverése.
Emlékek álomszerű öklendezésekről
egy idegen város ismerős vécéjében.
Emlékek átmélázott reggelekről és
olcsó ebédekről – mikor az érintés
váltóáram, figyelmeztetne, de
nem tudom eldönteni, ki cirógat
ujjbeggyel, és ki kardéllel.
És nem tudom, hogy a nem először
hangozhat úgy: persze, vagy hogy a
magamért élt életeknek ugyanaz
a valósága – egymásra torlódnak,
előlük nincs menedék, szereplőit
nem játszhatom ki egymás ellen.
Sóvirágot tépek, szirmai szárazak.
Áldozat vagyok, szeretném hinni.
Kustos Júlia lett a 2025-ben tizenharmadik alkalommal átadott Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj győztese.
Röhrig Géza: Semmike-dalok
Röhrig Géza Semmike-dalok című könyvében a gyermekkor legsötétebb emlékeihez tér vissza. Versei az anyahiányról, az árvaságról és a magányról szólnak, mégsem a reménytelenség hangján. A személyes múlt darabjaiból táplálkozó szövegek a veszteségek mellett azt is megmutatják, miből lehet erőt meríteni a továbblépéshez. @Klára_Bujdosó is egy kvázi önéletrajznak tekinti, mindenesetre nagyon megrendítő kötetnek. @cicc ezeket a verseket a szerző előadásában hallgatta. Hol felemelő, hol lehúz a mélybe. A szerző életútjának ismerete még hatásosabbá teszi._
téli délután
ésapa öltönyt húz a pizsamájára
hogy a látogatási időt ne a kórházban töltsük
kézen fogva battyogunk a cukrászdába
míg a krémest várjuk
a rajzaimat nézi
próbálja kitalálni az autók márkáját
visszafelé már sötétedik
egyszer csak leguggol mellém
'hiszed-e hogy innen ahol állsz
ezzel a te pici ujjaddal
mindjárt el fogod érni
annak a magas háznak a tetejét'
az úton épp sínt hegesztettek
ő háttal az ívfény elé állított
s én mutatóujjam roppant árnyékával
szájtátva simítottam végig
egy tízemeletes ház összes ablakát
Röhrig Géza hamarosan megjelenő önéletrajzi regényét is nagy érdeklődéssel várjuk.
Szeles Judit: Világatlasz
Szeles Judit ötödik verseskötetében a helyek, az utazás és az idegenség kérdéseit járja körül. A Világatlasz versei kontinensek, városok és kultúrák között mozognak. Központi motívum, hogyan alakítják a térképek, a határok és a távolságok a világról alkotott képünket. Az utazás nem csupán földrajzi értelemben fontos: a szövegek legalább annyira szólnak az önmagunkhoz és másokhoz vezető utakról, mint a bejárt helyszínekről. @Léczfalvy_Lilit nagyon megfogta a borító textilszerűsége, mintha egy szőttes világtérkép lenne, jól harmonizál a kötet címével. A versekbe rejtett történetekkel izgalmas volt “végigutazni” a “világot”, még akkor is, ha ezek “csak” kiragadott életmorzsák, elmúlt és jövendő pillanatok egyvelege is talán. Helyzetek, lélekállapotok, mosolyok és könnyek. Élet, elmúlás, mindennapok, igazi esszencia. Jó volt hosszan elnyújtani, egy-egy vers(rész)hez visszautazni a Világatlaszt lapozgatva.
Végtelen türelem kell a megöregedéshez,
hogy képesek legyünk csendben ülni,
nem csinálni semmit, csak arra gondolni,
valamit bogozunk, bontogatunk,
amikor az emlékek akaratlanul is
előjönnek ücsörgés közben,
ellenállunk, többé nem reagálunk,
a gondolatok mint vendégek
egy darabig maradnak még,
aztán szépen hazamennek.
Ha létezne angol nyelven, biztosan ez lenne az egyik kötet, amit a külföldi barátaim kezébe adnék, ha meg akarnám nekik mutatni, milyen is valójában itt, Magyarországon felnőni. (@annaszlny)
Takács Zsuzsa: A maradás szégyene
Takács Zsuzsa 2018 és 2025 között született verseiben továbbra is meghatározó szerepet kapnak az álmok, az emléktöredékek és a személyes múltból felidézett történetek. A szövegek a családi emlékezet, a veszteség és halál kérdései körül mozognak, miközben az irodalom, a művészetek és a filozófia felől érkező hatások is alakítják őket. A gyász és a sebzettség erőteljesen jelen van bennük, de a sötétség ellenére is a megértés, a figyelem és a remény lehetőségét keresik. @BoncziAnnára elementáris hatással volt, @Galanthus szerint pedig kicsi, de felejthetetlen kötet. @Hermenion pedig a hitelességét kedvelte. Az öregség és az elmúlás mindent színtelenné tesz, szinte szégyen ebben a világban elevennek és sugárzónak maradni.
Végül nem jegyeztem le a visszatérő álmot,
bár más volt, mint addig, valamennyit
enyhült. Másolat volt talán, vagy a bíró
az érvényességét visszavonta. A felébredés után
még ott tébláboltam a minden hamis ígérettől
megfosztott, kráterek szabdalta felszínen.
Felidéztem az órát és napot, szerelmi búcsúnk
mozzanatait Szigligeten, amikor a nyitott
szekrényajtó előtt álltam, csomagolni
akartam, te az ágyamon ültél, és figyeltél.
Meg akar tanítani élni is, halni is. (@Laudine)
Vados Anna: Egymás lélegzete
Vados Anna második verseskönyvében a függőség, a felépülés és az önazonosság kérdései kerülnek fókuszba. A párhuzamos idősíkokon kibontakozó szövegek egy olyan szereplőt követnek, aki hol segítségre szorulóként, hol másokat segítő pszichológusként jelenik meg. Az Egymás lélegzete a beszéd és a hallgatás határait kutatja, személyes és generációs tapasztalatokat szólaltat meg, valamint azt vizsgálja, hogyan lehet szembenézni a múlt sérelmeivel. A versekben a másik emberhez, a közösséghez és a transzcendenciához fűződő kapcsolat is szerepet kap, a szereplők pedig újra és újra kapaszkodókat keresnek a szabadság és a gyógyulás felé vezető úton. @V_Szilvió szerint pont olyan, mint amit olyantól kapsz, akiben életedben először igazán megbízol, mint pár száz forintos antikváriumból halászott könyvet, néhány bátorító szóval. És onnantól hosszan olvasod, majd még sokáig marad az éjjeliszekrényen, aztán előkelő hely jut neki a változó albérleteid változó könyvespolcain.
Generációm legjobb elméi
Azt gondoltuk, mi vagyunk azok.
Láttam magunkat.
Mi voltunk,
akiket egy vasutas beszélt le az ugrásról,
hiszen nem tud úgy senki beavatkozni egy krízisbe,
mint a vasutas, aki szedett már össze kezet és lábat
a szolgálati idejében.
„Hát, nem jó”, ennyit mondott, megtörölte
a száját a kézfejével, és lassan, nehézkesen
feltápászkodott, hogy hozzon még egy kört,
„mit iszol?”, kérdezte, valamit rendszerint ittam,
tervei voltak, pár év, és jön a szolgálat
vége, Derridát meg Petrit olvasott a műszakok alatt,
tőle hallottam először, hogy posztmodern,
nem értettem, és talán most sem érteném.
Meghalt, két évvel a nyugdíj előtt, a cukor,
az alkohol vagy egy kórházi fertőzés miatt.
Akkor már jó ideje nem beszéltünk,
elmúltak az idők, amikor azonnal kellett valaki,
és felcsöngettem, és leültetett,
és bort töltött, és hozzátette,
hogy sok évvel azelőtt örökölt egy bőrkabátot
egy cimborától, aki magát a kiserdőben hagyta,
és neki elege van abból, hogy az öngyilkosokkal
nem lehet beszélni.
@Ildi_ is szerette. Jópár hétig hordoztam a táskámban, bele-bele olvastam, újraolvastam, félretettem. Sok szava, gondolata a fülemben cseng utána._
Zilahi Anna: Gyengédség
Zilahi Anna második verseskönyvében az intimitás, az érzékelés és az emberi kapcsolatok kérdéseit vizsgálja. A Gyengédség versei azt kutatják, hogyan kapcsolódunk egymáshoz, milyen szerepe van a megszólításnak, a hallgatásnak vagy éppen a figyelemnek, és hol húzódnak az én és a másik határai. A szövegek játékosan és gondolatilag is gazdagon közelítenek ehhez a kérdésekhez, az ember helyét keresve a természeti és kulturális rendszerekben. A gyengédség itt az érzelmen túl a világ megértésének és a másik felé fordulásnak egy lehetséges formája. @walkingRead szerint is a tavalyi év legfontosabb verseskötetei között van a helye.
Egymás szavait visszhangozzuk, így válunk magunk is
visszaverődéssé. Nem tudjuk, hol vagyunk, az önelvesztés
állandósulásából hogyan születhet új tájékozódás.
Felvesszük, amire szükségünk van, kibocsátjuk, amire
nincsen. Nyomainkban másfajta káosz rak fészket, de nem
empatizál. Felsír a ködkürt, hangjára elold a teherhajóhad.
Magas árrésű rakománya rögzített a hullámzásban, lassú
feleződés felé utazik a hosszú életű műanyag. Szeli a víztükröt
az orr, a szilárd acél indifferenciája hasítja két folyékony
partra a megtartó óceánt. Testvéreink a vízben nem kerülhetik
el a tébolyt, radarunkon mozgó objektumok, radarjaikon
programhibák vagyunk. Visszavárt hírnökeik feloldódnak
az olajsűrű kakofóniában. Egymás szavait visszhangozzuk,
de nem vagyunk egymás viszonyítási pontjai. Fülsüketítő
magunkra maradtság. Zaj a logikában.
A TOP10-es listával kapcsolatban valahogy úgy vagyok, ahogy @anett_olvas89 Zilahi Anna verseinek olvasása után: És egy kérdés, ami egyre jobban foglalkoztat: ír még valaki szerelmes verseket? Mióta a Merítés keretében olvasom a kortárs lírát, szinte csak gyásszal, halállal és veszteséggel találkozom. Valaki írjon már örömteli szerelmes verseket is – kérem szépen!
Még egyszer a TOP 10-es lista, betűrendben:
Áfra János: Kitakart anyám
Bak Róbert: Ameddig elhiszem
Csordás Kata: A tékozlás öröme
Hartay Csaba: Nehéz beszélni az északi táborról
Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok
Röhrig Géza: Semmike-dalok
Szeles Judit: Világatlasz
Takács Zsuzsa: A maradás szégyene
Vados Anna: Egymás lélegzete
Zilahi Anna: Gyengédség
SZAVAZÁS
Természetesen idén is lesz közönségdíj, ti is szavazhattok az általatok legjobbnak tartott könyvre. Szavazni a következő linken tudtok:
A zsűri tagjai voltak ebben a szezonban: @lencsemate, @Véda, @LuPuS_007, @discipula_magistrae, @mgm_olvas, @JPityu, @anesz, @anett_olvas89, @Lázárné_Csernus_Anikó, @vamti, @Veronika_Justin, @walkingRead
Hogy ki lesz a győztes, az augusztus 29-én derül ki.
Jó olvasást, és szavazzatok!
Karcgazda: @Lázárné_Csernus_Anikó
Design: @Kriszta
Hozzászólások