Az elkötelezett olvasók díja
Líra tízes lista – 2016
A zsűri díjazottja:
BABICZKY TIBOR
Kivilágított ég
„Babiczky költészete a nyarat élÅ‘ emberé. Nem a világban lévÅ‘ nyárról szól ez, hanem a lélek nyaráról. Ebben a nyárban nincsenek bulik, vízparti részegedések, mámor. Helyette a tavasz elmúlásának tudatosulása, s vele együtt az illúzióké, amik elhitetik az emberrel, hogy mindent lehet, és az élet végtelen. Pedig nem. És amikor erre elÅ‘ször rádöbben, akkor kezdÅ‘dik a lélek nyara, a forróságtól remegÅ‘, verÅ‘fényes tiszta nyár, amikor sokkal tisztábban látjuk a dolgok kontúrjait, mint a tavasz párás, bódító illatán keresztül.” (tengshilun)
„Bizonyos értelemben klasszikus líra ez, nem feltétlen a formák, a csiszolt rímelés miatt, hanem témái, poétikája, a megszólalás módja, a nyelve okán. Minden csillag, hold, szél, és fény, fény, fény. Alanyiság pedig egy félkörömnyi, ha van.” (Sasa)
A közönség díjazottja:
BÖDECS LÁSZLÓ
Semmi zsoltár
„Ez a kötet nagyon emberi és nagyon a mai kor emberéhez szóló. Friss és újszerű, mélybe hívó és egekbe röpítÅ‘ úgy, hogy mindvégig a hétköznapi nyelvén szól – néha vulgáris módon, de még akkor is szerethetÅ‘n. A sorokat átszövik keresztény motívumok, amelyek szintén hatásosan illeszkednek e versvilágba. Termékeny belsÅ‘ lélekutazás, a sorokba tördelt útkereséssel és a magunkra ismerés pillanat-élményeivel – remek versformákba öntve.” (_selene_)
„Szeretem, amikor egy költÅ‘ kifelé is lát, és nem csak a saját, beszűkült magányát fogalmazza meg – Bödecs versei között ilyenek is vannak, mint például a Munkások Jézusa. Jó szeme van a külvilág képeire, ezek az egy-egy motívumot kibontó versei álltak talán a legközelebb hozzám.” (dontpanic)
A lista további könyvei:
ÁFRA JÁNOS
Két akarat
„A kötet legutolsó […] verse tulajdonképpen összegzi az egész kötetet: a vers és a kötet is a fogantatástól indul, anya- (és apa)emlékekkel folytatódik, a gyermeki lét családi biztonságából való kiszakadáson át jut el a saját szerelmi kapcsolatok kialakulásáig. KezdÅ‘dÅ‘ szerelem, beteljesült szerelem, vágyódó szerelem, konfliktusos szerelem, elmúló szerelem mind képviselteti magát.
Szeretem, amikor az irodalom a megismerés és megismerhetetlenség határmezsgyéit próbálja feltérképezni – amikor két akarat úgy dönt, hogy márpedig egymást akarják, elindulnak a megismerés felé, de vajon hol találkoznak? Áfra János szerint a teljes megismerés lehetetlen, a két ember két külön világ marad, és áthatolhatatlan falak választják el Å‘ket.” (dontpanic)
KARAFIÁTH ORSOLYA
Él
„Nem tudtam, hogy mit várhatok ettÅ‘l a kötettÅ‘l. A borítója eszméletlenül jó, és a címe is tetszik a maga egyszerűségével. […] azt kell mondjam, hogy most igazán megfogott. Érett, sűrű, mélybe markoló szövegek.” (virezma)
„A kötet elsÅ‘ felében nem nagyon találtam olyan verset, ami tetszett volna; nem hozzám szól a hangja, zavart a versbeszéd töredékessége, nem talált meg, na. Aztán jött az Apa és a hóember, ami viszont beütött, meg utána a Tükör című, hat versbÅ‘l álló ciklus, ami szintén nagyon, és utána egybÅ‘l megbocsátóbb lettem, jobban is tudtam értékelni az utána következÅ‘ verseket.” (Juci)
„[…] realisztikus, letaglózó, tárgyilagosan lélekmélyre ható költészet – a tÅ‘le megszokott extravagancia keretei között.” (_selene_)
ORAVECZ IMRE
Távozó fa
„…megtiszteltetésnek élem meg, hogy olvashatom ezt a könyvet. […] olvasása közben kultúrtájon járok. Ez a kultúra emel, nemesít, megtisztít. Amit nem tud a költÅ‘ megtenni a falujával, megtisztítani, újra művelésbe vonni, azt megteszi a költÅ‘i nyelven keresztül. Ha olvasom, azt érzem, hogy behívtak, beengedtek egy emberléptékű portára, birtokra, tájra. Az, hogy nekem éppen azok az épületek, oszlopok, azok a fajta fák és az azokon lévÅ‘ madarak tetszenek-e, nem tűnik igazán fontosnak. Ami fontos, az a megmaradni embernek tiszta szándéka és szorgos keze munkája. Sokan érzik, mondják, hogy »ilyet én is tudnék írni«. EbbÅ‘l én azt látom kiemelendÅ‘nek, hogy egyértelműen létezik, megfogható egy »oraveczes« stílus, nyelv, világ, ami mindenki számára meglepÅ‘en egyszerű és érthetÅ‘.” (Lali)
RAKOVSZKY ZSUZSA
Fortepan
„Régen volt ekkora reveláció számomra verseskötet. Két nap alatt egymás után kétszer olvastam, szétfirkáltam, kifosztottam, aztán láttam, hogy kifoszthatatlan. Még, még, még.” (Sasa)
„Nagyon tetszik a hangulata. A nyelvezete egyszerre hétköznapian gördülékeny és varázslatosan nosztalgikus. Szeretem, ahogy a rímek keresztülfonják a szöveget. (virezma)
Csodálatos kötet. Plasztikus világban járunk: elillanó korok emlékei és azokat megtestestesítÅ‘, a létezésbe ragadt, idÅ‘tlen mozdulatok járják át e verseket. Varázslatos pillanatok villannak fel és az örökkévalóság színeit festik elénk.
...egy minden tekintetben tökéletes kötettel van dolgunk.” (_selene_)
ZÁVADA PÉTER
Mész
„Az Ahol megszakad című, elsÅ‘ kötet hangfelütésének nem folytatása, hanem sokkal inkább a fájdalomból táplálkozó, mélymetaforikus meghaladása ez a csodálatos szabadversgyűjtemény. Sorait olvasva sokszor (látszat)ürességet visszhangzó szürreális hatásvilágban érezhetjük magunkat: mintha egy univerzum magányra berendezkedett közegében lebegnénk. S e lebegést át- meg átitatja a sejtekig hatoló gyász szorongató érzése. A válasznélküliség vigasztalansága egy partner nélküli párbeszédben… Épp ezért az üresen hagyott oldalak is fájdalmasan beszédesek.
MegrendítÅ‘ olvasmány. Versei – képiségével, gondolkodásával – az értÅ‘ olvasóban olyan lelki hatást képeznek, amely aligha maradhat bennünk megválaszolatlanul. Még ha a válaszaink nyitva maradnak is.” (_selene_)