Az elkötelezett olvasók díja
Líra tízes lista – 2019
A zsűri díjazottja:
SZELES JUDIT
Szextáns
„a sorokba mélyedve választ kaphatunk arra a kérdésre hogy mit keres egy navigációhoz használatos eszköz egy verseskötet címében és a borítón látható váll tetováláson talán azt a szöget mutatja meg ami két égitest vagy egy égitest és a horizont közötti szöget vagyis egymáshoz képesti viszonyát határozza meg a szinte állandóan bolygó hollandiként úton lévő tengerész és az utána vágyakozó elterülő kitáruló horizont alakját magára öltő nő ki unalmában és várakozva a kolibri és búvár könyvek stílusában mesél hajókról miközben felidézi a hallott történetek fosz-lányait” (lzoltán)
„HAJÓ-VILÁG éS SZEXTÁ(r)NS mindenütt. A versek amelyek inkább egy élet történeteinek pillanatképeit adják vissza. Versek helyett a sorok közé rejtett megkeseredett Bacardiba fojtott felejtés néz vissza” (LuPuS_007)
A közönség díjazottja:
SIMON MÁRTON
Rókák esküvője
„baromi találó (érfelvágós) képei vannak a szerelemről. Meg az ürességről. [...] olyan ő nekem, mint (Istenem, de ciki, de nekem ez volt a kamaszkorom) a 10 dolog, amit utálok benned: »gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, egy cseppet sem, egy szemernyit sem, nem gyűlöllek én.«” (virezma)
Közönségdíjról lévén szó, következzék két részlet a zsűrin kívüli olvasók értékeléséből:
„Azt nyilván nem én fogom megmondani nektek, hogy mitől jók a Simon Márton versei. Ennyi. Hogy jók. Hogy olvasni kell. Hogy várni. Aztán kézbe fogni óvatosan ezt a hópihényi kiskönyvet. Szép. A borító is olyan, hogy finoman szabad csak érinteni. Mert minden érintés felsebez. Ennyi.” (_natalie_)
„Nem tudtam megállni. Épp csak bele akartam olvasni. Aztán már csak arra riadtam, hogy: Még! Még! Még!” (Chöpp)
A lista további könyvei:
BABICZKY TIBOR
Félbehagyott költemények
„Villanófény által rögzített, statikus képek. A tekintet lecsupaszít, kiüresít mindent, és minden mögül a halál néz vissza.” (Juci)
„Az eddigi kötetek nyomán jól megismert, specifikus költői stílus köszön vissza Babiczky félbehagyott költeményeiben. Beleborzongunk, elnémulunk, átérzünk, átértelmezünk – néhol pilinszkys érzésekkel konstatáljuk, hogy a világ körülöttünk, bennünk hogyan képes újraélni magát egy magasabb tudati szinten. Ahol a költő elkezdi és az olvasó továbbgondolja – sajátos különvilágot kapunk, kedvünk szerint írhatjuk tovább, élhetjük felül – a »befejezés« lehetősége mindenki számára adott, aki elolvassa e könyvet.” (_selene_)
„Nem végigmenni a falig, hanem fenntartani a letérés lehetőségét. Azt a végtelen számú elágazást, amik mentén egy verset végleges formába lehet hozni. [...] Egy félbehagyott vers alapvetően mindig jó vers. Még bármi lehet belőle. Az ember legalábbis könnyen érezheti így.” (Littlewood)
FEKETE ÁDÁM
Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában
„Tuti, hogy a suliban ő volt a fura srác, aki rágta a ceruzát, és a pólójába törölte a fikát. A szövegei kicsit olyanok, mint Chomsky példamondatai arra, hogy ami megfelel a generatív nyelvészet szabályainak, annak nem feltétlenül van értelme. De az a nagy büdös helyzet, hogy nálam ez működik.” (virezma)
„SZÍVZSÍR-t mindenkinek” (LuPuS_007)
„Ez a 2018-as líramegjelenések meglepetéskötete. Ritka dolog, hogy egy verseskötet olvasása közben végig vigyorogjak, és időnként hangosan felröhögjek. Annyira váratlanul abszurd, jó értelemben idióta (amennyiben van ennek a szónak jó értelme, de értitek) és vicces, hogy nem lehet nem szeretni. Én szeretem a jól rímelő, jó ritmikájú verseket, és Fekete Ádám nagyon ért ehhez.” (Juci)
KEMÉNY ISTVÁN
Nílus
„Volt benne, ami nagyon igen. Volt benne, ami nagyon nem.
Ez nálam öt csillag. Mert ami nagyon igen, az nem csak simán nagyon. Hanem nagyon-nagyon. A versek nem olyanok, mint a korlátos jószágok. Hogy öt közepes beváltható egy jóra. Hogy két jó kiad egy nagyszerűt. Igazából halálosan mindegy, hogyan oszlanak meg. Totálisan lényegtelen, hogy középre húz, vagy nagy ívben szór. Hiába kötet.
Legyen legalább egy nagyon-nagyon.
Van.” (Littlewood)
„Röviden írom, mert nem megy hosszan…. ZSENIÁLIS + kettő mosoly jel (mert ugye már van aki csak így érti)” (LuPuS_007)
NAGY LEA
Légörvény
„Ígéretes kötet. Különleges látásmód, egyedi lírai hang bontakozik ki a versekben. A költőnő igen fiatal kora ellenére meglepően érett világlátással, határozott fegyelemmel épít fel egy kifinomult lírai világot.” (_selene_)
„nem érdekel hogy józsef attila ott bujkál-e a sorok között vagy sem mert nem az a lényege jelen esetben egy vagy ennek a verseskötetnek hanem az ami általában egy művet elsődlegesen meghatároz létrejön-e az a bizonyos kapcsolat a két fél között az a szavakban és szavakon túli kifejezésmód ami nemcsak az olvasás hanem az a melletti és az azt követő életben is képes párbeszédet folytatni ám amely párbeszédben viszont nem látok olyan nagy dolgokat a szerző részéről mint amiket a fülszöveg megelőlegez számára az őt olvasatlan olvasót becserkészendő de az tény hogy amit ír az nekem tetszik” (lzoltán)
PAPP ATTILA ZSOLT
Az atlantiszi villamos
„Igazi midlife crisis-verseskötet (a szerző, akárcsak én, épp negyvenéves), tele hiányérzettel, elveszett dolgok emlékével, meg azzal az érzéssel, hogy valamiről már örökre lemaradtunk.
[…] Szeretem az ilyen köteteket. A koncepció világos és jól felépített, nincs benne fölösleges vers; poétikailag nem próbál semmi extrát csinálni, de amit vállal, azt jól teljesíti, és megérint a személyességével, az ismerős élethelyzetekkel, -érzésekkel és egy-egy váratlan képpel, fordulattal.” (Juci)
„Ez egy jó kötet. Benne van az, amitől nekem az irodalom szép. Juci már mindent elmondott, kivéve talán azt, hogy Shakespeare, London, Arany János. Olvassátok!” (virezma)
RÖHRIG GÉZA
Angyalvakond
„Kozmikusan szép, felér a csillagokig. Úgy mutatja fel a hajléktalan emberek méltóságát, hogy eszedbe sem jut az empátia szó – mert ezt a méltóságot nem az ő nézőpontja hozza létre, nem érzi úgy, hogy neki kell helyreállítania, ez egész egyszerűen van. És egy idő után már az sem zavart, hogy néhol szándékosan rossz vagy suta a rím, mert beláttam, máshogy hazugság lenne. Szerintem itt a radikális érzékenységgel kezelt téma olyan magas szintű poétikai megvalósítással kapcsolódik, ami kb. megkerülhetetlenné teszi ezt a kötetet.” (Juci)
SIMON BETTINA
Strand
„Már az első versnél volt egy olyan érzésem, hogy ez a kötet ki fog emelkedni a szövegben felbukkanó képek miatt, és be is jött. Mármint nekem. Nem tudom, ez objektív vagy szubjektív dolog, hogy ennyire követhetőek és mély hatásúak ezek a tárgyak és természeti jelenségek formájában mutatkozó gondolatok és érzések. Nekem végig olyan érzésem volt, amíg olvastam, hogy hiába lenne lehetséges többféle értelmezés, hiába vetülnek egymásra távoli jelentések, teljesen világos és felfejthető a tartalom, amire/amikre utal.” (Littlewood)
„nem az első eset és talán nem is az utolsó amikor olvasás közben képek pontosabban filmek jelenetei villannak be e kötet olvasása közben sem történt ez másként annyi eltéréssel hogy folyamatosan a hanna című kísérleti film monológjának hanghőmérsékletét hallottam valahol a fejemben végigvonulni amely egészen odáig jutott a lépkedésben ahol a versek már a narrátor hangján szólaltak meg így ez a kettő most nagyon összekapcsolódik és érzem ez jó” (lzoltán)
TURBULY LILLA
Alkonykapcsoló
„Nos az első verseskötet amit nem csak szeretni lehet, hanem kötelező. Nem kell, hogy kétszer hosszabb legyen van egyszerűbb út is kétszer kell elolvasni …nekem sikerült és titokban még szerintem többször is sikerülni fog. A hétköznapi élet pillanatai vannak itt is kiragadva, mint oly sok versben amit olvastam, de itt át is élem/éled, te magad válsz a külső megfigyelővé, s ezáltal magad is vers része leszel. A legszebb példa erre maga a címadó vers.” (LuPuS_007)
„Magával sodró, lendületes, érthető és érezhető versek egy tudatos szerző tollából. Útkereső líra. Érzékeny, mégis határozott árnyjátéka egy összetett lélekvilágnak.” (_selene_)
„Letisztult képek. Mindennapi pillanatok kapcsán felbukkanó mély meglátások. Irodalmi hagyományok tisztelete. Stabilan szép nyelvhasználat. Lényeglátás. Erős rendezettség, akár kötött, akár szabad a forma.” (Littlewood)