Az elkötelezett olvasók díja
Líra tízes lista – 2018
A zsűri és a közönség díjazottja:
PEER KRISZTIÁN
42
„Nem is azt kell értékelni, ahogy valaki a legnagyobb kíméletlenséggel írja meg saját poklát, a gyászt és az alkoholizmust, amit végigszenvedett. De még csak nem is a terápiát. Hanem hogy ez a szöveg működik. Nem mesterkélten, hanem szinte szándéka ellenére válik terápiává, és valami olyan úton vezet végig, ami mindenki számára bejárható.” (virezma)
„Sokára fogom a történetüket kiheverni. Verssor nem, de az érzés a kötetről szerintem messzire el fog kísérni.
Olvasnivaló… főleg a »felvágatlan« oldalak.” (bagie)
„…a kötésmegoldást feleslegesnek tartom, ezek a versek anélkül is »ütnének«.” (Babramorgó)
A lista további könyvei:
ÁFRA JÁNOS
Rítus
„Útmutató ez, iránymutatás nélkül, bölcsesség, tanácsadás nélkül.
Játék is, komolykodásnak álcázva. Vagy komolyság, játéknak álcázva?
Benne van az egész élet.” (dontpanic)
„Valamiért Babiczky jutott eszembe róla. Nem csak a hangulatában, hanem ő adja még ezt a fajta »klasszikus, szép vers« élményt a kortársak közül, amit a »nagy öregek«.” (virezma)
„Egyedi hangulatú, különleges kötet. Az embert szólítja meg egy olyasfajta emberfeletti tudás birtokában, amely a modern világ komplikáltságában kissé bizarrnak tűnhet. Erre a könyvre rá kell hangolódni és átlényegülni mitikus-magával ragadó világába.” (_selene_)
DERES KORNÉLIA
Bábhasadás
„Saját univerzumot teremtő poeta doctus. Kíméletlen, pontos, tömör. Az idézés művésze: így mutatja meg a további lehetséges intellektuális utakat.” (Jucundus)
„A test, mint nagy egész, mint rendszer, mint univerzum, kitágul, egy óriási metaforává, ami tulajdonképpen mindent magában foglal. Így lesz a kintből bent és fordítva.
A kint és a bent kölcsönhatásba lép, többé már nem elkülöníthető, a(z én) határok elmosódnak, minden szétfolyik, a jelen és a múlt úgy, mint a többiek és az én.
Talán kicsit túl sötét, még akkor is, ha fent említett jellege azért kölcsönöz neki valamiféle játékosságot. Ez a játékosság azonban semmit nem enyhít baljós, sötét árnyakkal teli világán, inkább paradox módon még alá is húzza azt. Ennek a játéknak csak vesztesei vannak.” (dontpanic)
HEGYI ZOLTÁN IMRE
Shizoo
„Rendkívül alapos, tudatosan összeállított kötet, amely a szó- és képelemek harmonikus összefonódásával válik egységesen lélegző egésszé. (…) e kötet esetében nem egyszerűen versolvasás történik, hanem élénk párbeszéd: költő és befogadó tudatos együtt-játéka.” (_selene_)
„Ezek a versek gondolkodásra késztetnek, többszöri olvasást igényelnek, de nem akarják a megoldás kulcsát a kezünkbe adni, azt nekünk kell magunknak megtalálnunk.” (tengshilun)
„Ha két szóban kellene jellemezni a kötetet, azt mondanám: nagyvárosi zen. Vagy legalábbis arra való törekvés. Több-kevesebb botlással, több-kevesebb sikerrel. Mint egy ember, úgy. :)” (Littlewood)
HEVESI JUDIT
Holnap ne gyere
„Elképzelem, ahogy a szerző ül az ablaknál, arra verődnek az esőcseppek, neki meg csak születnek ezek a pille könnyű gondolatok. Próbáltam nem szeretni ezt a kötetet, nem ment.” (pubbancs)
„…eme karcsú időmérték-kötet: csalódás és felébredés is volt egyben.
Csalódás azért, mert egyetlen elcsépelt téma köré szerveződnek a versek, és – bár jócskán találni hatékony, izmos sorokra, rádöbbenésekre és élményszerű heurékákra – mégis gyakran közhelyszerűen ismétli önmagát.
Felébredés azért, mert az előző sötét, gyászlakta közegből egyre inkább rátalált önmagára, saját megható, emlékekből táplálkozó, elengedni képes, érzékeny költői világára.” (_selene_)
KÁNTOR PÉTER
Valahol itt
„Van ebben a kötetben valami könnyedség, játékosság, csibészesség.
Már az elején feltűnik, amikor elkezdenek egymásra felelgetni a versek, továbbvinni témákat, mintha a költő annyira laza lett volna, hogy még csak arra sem figyelt volna, hogy egy téma egy versbe kerüljön, hanem hagyta volna a témáit kontroll nélkül kavarogni, gomolyogni. Valami átcsúszik egy másik versbe? Annyi baj legyen, hadd csússzon.” (dontpanic)
„Tetszett, hogy az egyik legnyomasztóbb, utcai eltévedésről szóló, de kicsit rémálomszerű versben is megjelennek olyan sorok, mint pl. megy le a nap, megy fel a lázad. De úgy, hogy egyáltalán nem lóg ki, sem itt, sem máshol, hanem egységes marad. És szerintem ehhez nagyon kell tudni.” (Littlewood)
PÁL SÁNDOR ATTILA
Düvő
„Ez hatalmas meglepetés volt nekem. Népies is, és modern is. Imádtam :)” (pubbancs)
„Túlzás lenne azt mondani, hogy az alkotó egy zseni, vérbeli költő (meg egyéb marhaságok), de a potenciál minimum megvan benne, hogy egy olyan szerzővé nője ki magát, aki képes a szövegek esztétikai szépségén, tartalmán kívül olyat is felmutatni, ami véleményem szerint egy vérbeli költő (sic!) ismérve: szövegei túlmutatnak önmagukon. Vagyis a szövegein keresztül megnyílik valami több, valami olyan, ami átlép a szöveg korlátain, és a befogadó korától, létrejöttének korától és a kontextus-tól stb. függetlenül képes lüktetni, megérinteni, világot teremteni.” (tengshilun)
„Intelligens, átgondolt, újszerű és kiválóan megkomponált kötet. Választott címéhez híven – dalol, cseng-zeng, lélegzik és táncol.” (_selene_)
PARTI NAGY LAJOS
Létbüfé
„Intertextualitás, zsenialitás, húsbavágó ő-szike. Lehet, hogy Parti Nagy korunk Arany Jánosa. Kis magyar »senkinemtudúgyahogyéntudok«.” (virezma)
„Parti Nagy Lajos »őszológiai« versvirtuóz, ugyanakkor egy bölcs, intuitív, lelkünkbe látó zseni, akinek minden fenntartás nélkül elhisszük, hogy a hold »chilis vaniliabonbon« és hogy a világ mennyire »neoprimitív«.” (_selene_)
„Ez a kötet egy kórházkert, amelyben szellős alkonyatkor jár-kel egy férfi. Általában a büfépavilon környékén bóklászik, pizsamát és fürdőköntöst visel, néha leül egy padra, rágyújt egy cigire, és valamit dünnyög magában. Figyeli, ahogy a fürdőből a kijárat felé igyekeznek az egész napos velnesztől felajzott turisták. Feltekint a kelő holdra. Univerzuma teljes (bár bővíthető), és minden egyes vers a bejárata.” (Juci)
SZITA SZILVIA
Gézlapok
„legvégsőbb egyszerűségig lecsupaszított* vallomás a szembenézésről a fényét veszteni képes következő pillanat és az azt ellensúlyozó remény civakodása közepette ---
* ritkán lehet találkozni ennyire mély kitárulkozással amely nemcsak eljátssza hogy megmutat miközben plusz rétegekkel fed el hanem valóban ott van egyértelműen a sorokban” (lzoltán)
„nem csak a költőnek terápiás írás, hanem mindenkinek az lehet, aki hordozott már idegen anyagot a testében. [...] Nagyon megragadó, hogy jó bennük a fókusz. Olyan értelemben, hogy a figyelem tárgyának kijelölése, távlatba helyezés, visszaközelítés, és mindez jó ritmusban adagolva. Ettől egyszerre követhetőek és perspektivikusak a versek.” (Littlewood)
ZÁVADA PÉTER
Roncs szélárnyékban
„Egy emelkedett, – ezúttal – kozmikus perspektívákat sejtető világban találja magát az olvasó. Egy-egy pillanatra megáll az idő, a kitágult térben megfagy néhány gondolat: belehelyezkedünk, vagy csak megpróbáljuk – érzünk, lebegünk vele…
Nincs biztos talaj a láb alatt, minden olyan képlékeny, mégis utat nyit egy másik dimenzió felé.” (_selene_)
„Annyira meditatív az egész szöveg, hogy nem is tudom, hogyan sikerült a hétköznapokban ennyire mélyre merülnie a költőnek. Itt minden mozzanatnak, minden képnek ereje van, nagyon sűrűn van írva, szanaszét tudnám idézni. (…) Valami mágia, ahogy Závada fogja a kezünket, és végigvezet az erek és ösvények labirintusán. Köszönöm.” (virezma)