Ifjúsági irodalom 2026 – Tízes lista

„[…] mindenkinek van valami titkolnivalója, nem? Csak meg kell találni…” ezt Angyalosy Eszter írónő karaktere vallja és őszintén szólva egyet kell értenünk vele. A zsűritagok napok óta csendesen készülődtek a mai napra. Arra a napra, amikor mindenre fény derül. Oly sok időt töltöttünk tanakodással, mosolygással, szívfacsaró lemondásokkal – igen, azokkal is, hiszen csak tíz kötet kerülhetett fel erre a listára. Nagyon sokat gondolkodtunk, de végül elmondhatjuk, hogy idén is olyan regényeket válogattunk össze számotokra, amelyeket a maguk kategóriájában magasan a legjobbnak éreztünk és hiszünk abban, hogy ismét sikerült minden korosztálynak, nemtől függetlenül, különleges olvasnivalókat bemutatni.

Az idei évi TOP10 listán szereplő könyvekről is elmondhatjuk, hogy a legtöbb fiatal olvasó számára szórakoztatást nyújtanak. Alapvetően 11–18 éves korig foglalkozunk ifjúsági regényekkel, így úgy gondoltuk, hogy ezt a széles palettát lefedve állítjuk össze azt a 10 alkotásból álló listát, mellyel segíteni szeretnénk, hogy minél többen szórakozva tanuljatok és megszeressétek az olvasás csodálatos világát.

Most pedig, ahogy minden évben eddig is, kis csendet kérünk és dobpergést, hiszen ABC sorrendben feltárul előttetek az idei Merítés-díj Ifjúsági zsűri TOP10 listájának szereplői:

Angyalosy Eszter: Kamilla titka

Rögtön a lista elején egy friss névvel találkozhatunk. Az írónő nagyon hamar belopta magát a szívünkbe, pedig a történetét csak terjedelme okán lehet könnyednek mondani. Témakörét tekintve sok fontos tematikával találkozhat az érdeklődő. Történetünk főhőse Kamilla, aki egy tizenhat éves beauty vlogger. Látszólag mindene megvan: hatalmas követőtábor, jómódú szülők, legjobb barátok, ám egyik pillanatról a másikra összeomlik az élete. Egy évvel később már mindez csupán álomnak tűnik számára és újra kell kezdenie mindent. Vajon sikerül-e talpra állnia? És ugyan milyen vágyai lehetnek még ezek után?

@Chöpp szerint: ”Régen olvastam el könyvet ilyen rekordidő alatt! Ebben mondjuk a szoros határidő is a segítségemre volt, de nem tagadom, hogy a roppant izgalmassá váló történet is.

Az elején nem voltam nagy barátságban Kamillával – sőt, mondhatni inkább idegesített és gyakran cöcögve félrenéztem olvasás közben. Majd lassan kibontakozott egy Utána kép, melyben határozottan szimpatikus dolgok és emberek léptek be a történetbe, és valami olyasfajta szívdobogtató újrakezdés öröm, olyan pompás jellemfejlődés, hogy magával ragadott és szívszorongva léptem tovább az Előttékbe, hogy megismerjem végre a kezdőpontot, a kiindulást, ami a saját lelke sötét bugyraiba, és szociális kapcsolatai szürke zónájába száműzte Kamillát. Nagy élmény volt, és meglepett, hogy folytatás is lesz. Nagyon várom!

@kuliga elmondása szerint nem az ő korosztályának íródott, mégis elvarázsolta: ”Nagyon jó volt olvasni…nem az én korosztályomnak szól, de teljesen bele tudtam érezni magam a főhős helyzetébe…sokszor pityeregtem is a történeten, és egy idő után letehetetlen volt. A kamaszoknak igen tanulságos lehet ez a történet…a látszaton alapuló értékítélet, a kiközösítés, a szóbeli bántalmazás, a közösségi oldalak által meghatározott élet, a valóság és amit valóságnak hiszünk, a felelősségvállalás tetteinkért….mind-mind a mindennapjaik részét képezi, és ebben a regényben ezek a témák központi motívumok…nagyon tudom ajánlani.”

Darvas Petra: Figyelek rád

Az írónő regénye nagyon a mai fiatalokról és kamaszoknak szól, hiszen olyan fontos témaköröket dolgoz fel, mint például az ADHD. A regény két főszereplője nem is térhetne el jobban egymástól, hiszen Alvin figyelemzavaros és nagyon nem szereti a matekot, míg Lexi, vele ellentétben, matematika tagozatra jár és figyelemre vágyik. Kettőjüket még számos tényező különbözteti meg, de az élet mindig különlegesen keveri a sorsok kártyáját. Nem igaz?

@krlany nagyon szép véleményt fogalmazott meg, nézzétek csak: ”Pszichopedagógusnak (is) tanulok az ELTEn. Szóval egyfelől abszolúte „kötelező” olvasmány volt. Másfelől pedig kíváncsi voltam, hogy Reményi Tanár úr mihez adja a nevét.

Nagyon jó könyv. Ifjúsági könyvnek is. Korosztályos problémák garmada megfűszerezve némi ADHD-val. És mivel gyakorlatilag minden osztályban van legalább egy ADHD-s gyerkőc, végre, hogy ez is olyan téma lett, amiről lehet olvasni egy tiniknek szóló könyvben.

Fontos, hogy a neurodiverzitás szemlélet széles körben ismertté váljon, és végre sutba dobjuk azokat az elavult elméleteket, amelyek ezt is, mint az autizmust is, betegségként kezelik. Nem az. Másfajta állapot, az idegrendszeri sokszínűség része.

Amit még érdemes tudni az ADHD-ról, hogy spektrum ez is, akár csak az autizmus. Van az a mondás, hogy „ha egy autista embert ismersz, akkor egy autista embert ismersz”. Ez nagyjából itt is igaz. Multifaktoriális a sztori, genetikai, neurobiológiai, környezeti tényezők alakítják, a viselkedéses triászból (figyelemzavar, hiperaktivitás, impulzivitás) tünetcsoportonként 5-6 tünet megléte szükséges, tartósan, több területen, ez életkorral változhat is, és még ott van a komorbiditás is. Így aztán nincs két egyforma ADHD-s. Persze vannak jellegzetes minták, tünetek (és itt ezek szépen fel is vonulnak a regényben), de a megjelenés, gyakoriság, intenzitás is nagyon különböző lehet… Ezt csak azért tartottam fontosnak leírni, mert nem minden ADHD-s olyan, mint Alvin. Ő számomra kombinált típusnak (leggyakoribb) tűnik az ADHD 3 típusából. A kutatások szerint a lányok inkább figyelemhiányosak, a fiúk inkább hiperaktívak impulzívak, vannak csendes álmodozók, vagy túlkontrolláló perfekcionisták is stb., változatos a felhozatal.

Fontos, hogy a könyvben az is megjelenik, hogy mi látszik kívülről, és közben milyen belső monológok, gondolatok cikáznak belülről. Segítik a megértést, az elfogadást.

Most fejeztem be. Kicsit rendezetlenek még a gondolataim. Nézd el nekem! Viszont olvasd!” Megéri.

Mindig jó olyan történettel kezdeni a zsűrizést, amely már megadja az alaphangulatot a továbbiakhoz, erről is mesélt @PTJulia: ”Szívbemarkolóan jó regény az ADHD-val élők küzdelmeiről. Darvas Petra által nemcsak egy ADHD-s kamaszfiú lelki világába tekinthetünk bele, hanem a kisiskolás Titán révén a korábbi tüneteket is megismerhetjük, és a hozzátartozók sokszor erőfeletti küzdelmét is. Mert bizony nem tud egy szülő, egy testvér vagy egy barát mindig türelmes és megértő lenni. A környezetnek is meg kell tanulni elfogadni azt, hogy valaki máshogy működik, ezért másként kell vele beszélni, viselkedni. Nagyon jónak tartom, hogy itt alapvetően támogató közegekkel találkozunk, és Alvin utolsó iskolájában a tanárok előtt is le a kalappal, a fiú pont azt kapja több tanártól is, amire szüksége van.

Mivel Lexi fejében is olvashatunk, így megismerhetjük a neurotipikusok vívódását is, vagyis egy átlag kamasz döntéseit, félelmeit.

Elég hamar rájöttem, hogy ez a sok fura név biztosan tudatos döntés volt, ahol már egy Berta számít az egyik legkonzervatívabb névnek, ott másról nem lehet szó (hiszen Bertát sem sokat ismerünk). Jó, van Zsófi is.

Ezzel a könyvvel nyitottam a 2025-ös ifjúsági zsűrizési évadot, s reményeim szerint rögtön sikerült egy top 10-esélyes olvasmánnyal kezdenem.”

Gáspár Virginia Olimpia: Légkavarodás

Eme csodálatos regény a Lélekboszorka Krónikák folytatása, amely tovább építi a modern környezetbe helyezett mágikus világot. A történet középpontjában ismét Holda áll, aki barátaival együtt próbál választ találni olyan rejtélyekre, amelyek nemcsak a saját életüket, hanem a körülöttük lévő világot is befolyásolják. A szereplőknek ezúttal is egyszerre kell szembenézniük természetfeletti veszélyekkel és a mindennapi élet nehézségeivel. A történet egyik erőssége, hogy a kalandos és mágikus események mellett nagy hangsúlyt fektet a karakterek kapcsolataira, a bizalom kérdésére és arra, hogyan formálják a múlt eseményei a jelen döntéseit. Az események során új titkok kerülnek felszínre, miközben a szereplőknek egyre nehezebb kihívásokkal találják szembe magukat.

@ancinéni szerint: ”Már a sorozatkezdő kötet is tetszett, de a folytatás felülmúlta az elvárásaimat. Sokkal több akciót és izgalmat adott számomra, nem unatkoztam az olvasás során. A múltból újabb információk kerülnek elő, és kiderül, hogy a „főgonoszunk” sem színtiszta fekete karakter. A szerző jól megkavarja cselekményt, új szereplők bukkannak fel, és az olvasónak át kell értékelnie, amit eddig tudni vélt, vagy gondolt. Nehéz spoilermentesen írni a regényről, így a részletekbe nem is mennék bele. A cselekmény izgalmas, fordulatos, nem mindenki az, aminek látszik. Nemcsak egy színtéren kell izgulnia az olvasónak a megkedvelt szereplőkért. És annyi minden nem tudunk még! Remélem a következő részben még több mindent ismerhetek meg a háttérben munkálkodó erőről. Nagyon várom a folytatást! Ajánlom nem csak az ifjúságnak, felnőtt fejjel is kiválóan élvezhető!”

@Cs_N_Kinga pedig arról mesél, hogy: ”Már az első részt is nagyon szerettem és persze ez sem maradt el tőle. Itt a legnagyobb problémám az volt, hogy lassan indult be a történet, de ez az én hibám is, mert újra kellett volna olvasnom az első részt, mert bár vannak róla emlékeim, de idő volt mire visszatértek. Azonban, ahogy beindult a történet, már alig tudtam letenni. Az első részben megjelent szereplők lettek árnyalva, pl. Marináról is sok minden kiderül, csak úgy mint a Néma… na nem, nem mesélek tovább. Jó volt olvasni. Várom a folytatást és a kibeszélőt majd a lányokkal.”

Kollár Betti: Esküdt ellenségek

Mi történik akkor, ha két ember már az első pillanattól kezdve az idegeire megy egymásnak? Ez a regény erre a kérdésre keres választ sok humorral, szócsatával és persze némi romantikával fűszerezve. Szofi és Arisztid két rivális táborból érkeznek, ezért eleinte inkább ellenfelek, mint szövetségesek. Ahogy azonban egyre több időt töltenek együtt, lassan kiderül, hogy a másikról szerzett első benyomás nem mindig fedi a valóságot. Ez egy könnyed, szórakoztató történet az előítéletekről, a közeledésről és arról, hogy néha éppen azok lepnek meg bennünket a legjobban, akikről azt hittük, hogy soha nem fogjuk megkedvelni őket.

Bevallom őszintén én is rajongtam érte: ”Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti: Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik polcomon. Érdeklődve, sőt bevallom őszintén, hogy egyenesen izgatottan vártam Esküdt ellenségek című könyvét, amely 2025-ben jelent meg a Magnólia Kiadónál. Igen hamar megállapítottam, hogy a beszédes borító és incselkedő fülszöveg bőven ad annyi alapot, hogy az elvárásaim magasra röppenhessenek. Persze féltem is csöppet, mivel értek már hasonló helyzetben kellemetlen meglepetések, de szerencsére most pont azt kaptam, amit elvártam, sőt talán még annál is többet. (…)”

@Paulina_Sándorné szerint: ”Valahol egy Kosársulit vártam. Az eleje nagyon vontatott volt, úgy éreztem nem haladunk semerre. Az elején nem igazán voltak szimpatikusak az egymás elleni ellenségeskedéssel. Nekem onnan jött be a történet, ahogy a két igazgató egymás mellé kényszerítette őket és kiderült, hogy egy harmadik személy ellen is össze kell fogniuk. Szofi aranyos lány volt, bírtam a stílusát, a szövegét. Tetszett, ahogy sokszor csípőből vágott vissza Arisznak. Ariszt nagyon megkedveltem, szinte láttam magam előtt a mosolyát. Bírtam a szövegét, ahogy ellenkezik Szofival. Jó kis páros ők ketten. Előbb vagy utóbb nagyon jó kis csapatot fog alkotni a két iskola. Igaz függővéges, de imádtam a végét.”

Lili Ann Daniels: Lángoló látomás

Talán elsőre kilóghat a sorból a mostani regény, hiszen kicsit idősebbek a szereplők, de amikor kézbe vettük a könyvet, minden kételyt elmosott bennünk. Egy pillanat alatt kifordulhat a világ a sarkaiból. Regina számára is így kezdődik minden: a megszokott élet mögött váratlanul feltárul egy titkokkal, veszélyekkel és különleges lényekkel teli valóság. Ahogy egyre mélyebbre merül ebbe az új világba, nemcsak a körülötte zajló eseményeket kell megértenie, hanem önmagát is. Ez a regény azoknak szólhat, akik szeretik, amikor a mágia a mindennapok közé költözik, és ha a kaland mellett a karakterek belső útja is hangsúlyt kap. Sárkányok, vámpírok, látomások és régi titkok várják az olvasót egy olyan történetben, ahol semmi sem egészen az, aminek elsőre látszik.

Több olyan zsűritagunk is van, aki rajong a sárkányokért és már a puszta említésükkel is kenyérre lehet kenni. Ilyen @Cs_N_Kinga is, aki le se tagadhatná lelkesedését: ”Ahhhh!

Sárkányok és vámpírok… kell ennél több? Nos azt kell mondanom nagyon szerettem ezt a regényt. Apróbb dolgok voltak amik nem tetszettek, de annyira pirinyóak, hogy mindössze fél csillag levonást érnek. Már a borító is gyönyörű, a sárkányokat szerettem a könyvben tetszettek. A főszereplővel voltak problémáim egy csöppet, de remélem a második részben már minden rendben lesz vele is. Valamint néha belassultak a dolgok, a ritmusa nem volt tökéletes a könyvnek, vagy valami ilyesmi érzésem volt. A többiek szimpatikusak voltak, a karakterek is jók nagyjából. Az anya viselkedése hagyott még néhány kérdőjelet bennem és pár más dolog is….. De ez egy első rész, szóval nagyon bízom a folytatásban, hogy jó és jobb lesz még ennél is. Megfogadtam, hogy szigorú leszek csillagozásnál, tavaly ez még simán öt csillag lett volna, de azt már nem osztogatom csak úgy….. Egy lány hirtelen megtudja, hogy nem a fiatal felnőttek szokásos életét fogja élni, van egy öröksége, amire hirtelen szükség lesz. Ez a feladat pedig a könyvben egyre terebélyesedik, egyre több mindenre derül fény, képességei is szaporodnak. Eközben az „új” családjába is beilleszkedik, új barátokra és persze ellenségekre is lel, valamint egy szerelem is felüti a fejét…. Hol is a következő rész?”

De hasonló örömmel írt róla @Gelso is: ”Nagyon tetszett ez a fantasy! Még sosem olvastam vámpírokról és őszintén bevallom nem is vágyakoztam rá; ám ez a regény teljesen más megközelítésben hozza be az életedbe, olvasmányélményeid közé a vámpírokat. (…) Izgalmas kérdéseket is felvet a történet, mint pl. a szülői gondoskodás, egy küldetéssel való azonosulás, honnan kezdődik az árulás? Hol a határ barátság és szerelem között? Van-e értelme szakítani a múltunkkal? Van-e értelme titkolni a múltat? Egyszerű, hétköznapi emberként betölthetünk-e fajsúlyos küldetéseket? Mennyi bátorság kell szembenézni egy sárkánnyal? És vajon ettől több kell-e szembenézni egy vámpírral, vámpírcsapattal? Vajon mi lett az életünkből egyik napra a másikra eltűnő egyénnel? Vajon mi lesz azokkal az emberekkel, akik kénytelenek elfogadni azt a tényt, hogy már nem emberek? És ha már nem emberek, hanem mondjuk vámpírok, hogyan sikerül mindezt saját maguknak feldolgozniuk? Lehetnek ők valaha is igazi vámpírok? Mind kivétel nélkül? És hogyan tudja feldolgozni az ember, hogy nem csak ember? Amikor egyszer azzal szembesül, hogy különleges képességei vannak? Amik eddig is megvoltak, de nem tudott róluk, bár sejthette volna az árulkodó jelekből? Hogy számol el új egyéniségével?

Egyáltalán új egyéniség lett? Vagy csak ráébredt egyénisége új oldalaira? Milyen érzés felemelkedni az amúgy is elfogadott személyiségünkön? És ráébredni, hogy magamon kívül egyéb feladatom is van a közösségért? (…) Megannyi izgalmas kérdést feszeget ez a regény! És mindez Budapesten, a Margit szigeten, Esztergomban, Visegrádon, sárkányok, éjőrzők, emberek és vámpírok között lavírozva kell értelmes válaszokat keresnie és ésszerű döntéseket hoznia egy hétköznapi, mégis nem mindennapi lánynak. Ajánlom ezt a regényt, a különleges, izgalmas és kivételes hangú szerzőtől, Lili Ann Danielstől azoknak, akik már kicsit „más” és kicsit új típusú fantasyt keresnek, és azoknak, akik szeretik az érdekes helyszíneken, jó csapatot alkotó, baráti közösségen belül és kívül működő dinamikákat, izgalmas dilemmák közepette hozott döntéseket, hirtelen kialakult helyzetekben adott válaszokat, melyet átsző a barátság, a szülői gondoskodás és megcsipked a szerelem.”

Miklya Luzsányi Mónika: Gaudiopolis, az öröm városa

Nem sok könyv képes arra, hogy egyszerre szorítsa össze az ember szívét és adjon reményt. Miklya Luzsányi Mónika regénye egy olyan történetet rejt magában, amely a háború utáni Magyarország történelmének egyik különleges fejezetét mutatja be fiatal szemeken keresztül. Tele van veszteséggel, kérdésekkel és családi titkokkal, mégis elsősorban arról szól, hogy a legnagyobb romok között is lehet új életet építeni. Olyan regény, amely nemcsak a múltról mesél, hanem arról is, hogy az emberség sokszor a legváratlanabb helyeken születik újjá. Lélekemelő volt olvasni a sorait.

@Chöpp szerint: ”Megint egy kedvencek sorában előkelő helyre kívánkozó Abszolút töri-sorozat kötet! Nagyon örültem Sárinak is, akivel tavaly találkoztunk Petőfi Zoltán kapcsán, és az időszaknak is – a második világháború után zajló nehéz idők.

Sári okkal köt ki épp ebben a korban. Dolga van. Személyes. Dédapja, Thelegdy Theodor Ignác nehéz időszakot él át. A bombázás alatt elveszíti egész családját. Egyedül maradt volna a világban, ha nincs Gábor bácsi, és nem gyűjti össze az árván maradt gyerekeket a Pax-ban, ahol igazi gyermekdemokráciában élhetnek, akárcsak Gaudiopolisban, a Boldogok városában. Bár éheznek és múltjuk tragédiáival küzdenek még álmukban is, de megtanulják a túlélést és az együttműködést, játszanak, költeményeket írnak át és gyakorlati traumafeldolgozó órákat kapnak kivételes tanáraiktól, nevelőiktől. Minden megvan ebben az ifjúsági regényben, amiért szívesen és szeretettel fog megmaradni az emlékeimben.”

@Zinajánló pedig még szeretne olvasni a szerzőtől: ”Ismét egy rész az Abszolut töriből. Időutazás, méghozzá a félrecsúszott fajtából. Sára eredeti terve dugába dőlt, amikor vissza akart menni Petőfi Zoltánhoz és ehelyett egy árvaházban kötött ki, ahol találkozhatott a saját nagyapjával. Már ez önmagában egy hatalmas kaland, de annál sokkal több lesz. Megélni a háború utáni éveket, az éhezést, a magányt, az elhagyatottságot és a rémálmokat. Minden gyereknek külön története van és mindenki küzd a démonaival. Mindenki elvesztett valakit és pont ezért annyira kirívó Sára, mert bár előadja, hogy ő is árva, mégsem úgy viselkedik, ahogy kellene. Mint aki „sokkot” kapott és nem emlékszik semmire. A borító tetszik, a történet nagyon jó, olvasmányos. Az igaz történetre épülő fikció tökéletes és a karakterek is szerethetőek. A végén a csavar, hogy miért is lett a lány neve Sára, könnyeket csalt a szemembe. Összeségében egy szuper kis történet volt. Olvasnék még a szerzőtől.”

Pifkó Célia: Doboz a Titanicról

A Titanic neve szinte mindenkinek ismerősen cseng, de Pifkó Célia regénye nem csupán a hajó történetét meséli el. Sokkal inkább arról szól, hogy a történelem hogyan él tovább az emberek emlékeiben és családi memoárokban. Egy elveszettnek hitt testvér, néhány apró nyom és egy különleges doboz segítségével olyan sorsok tárulnak fel az a kíváncsi olvasó előtt, amelyek egyszerre szívszorítóak és felemelőek. A könyv nem a szokványos módon tárja elénk mondandóját, hanem egy fiatal lány és annak szeretett nagymamája makacsságára építkezik. Pluszban kapunk egy, sokszor az idegeket is megtépázó, ám annál kiválóbb nyomozót, akinek is köszönhetően felejthetetlen élményben lesz részünk.

@Criala úgy véli: ”Egy kedves történet egy fiatal lányról, aki az elveszett testvére keresése közben megtalálja önmagát is.”

Míg @anesz szerint: ”Egy viszonylag lerágott csont történettel, a Titanic elsüllyedésével, mi újat lehet mondani? Mint kiderült, lehet. Tetszett a helyszín, hogy több helyre ellátogattunk (különösen Szeged volt a szívem csücske), az izgalom, a várakozás feszültsége. A testvérkapcsolatok különben is a gyengéim, így amikor kiderült, hogy itt hangsúlyos lesz ez a szál, már jó ponttal indult a könyv. Az elején a több szálat nem értettem, hogy miért vannak, de aztán csak kialakult egy fő csapásirány. A rövid fejezetek gyorsították az olvasást. A nagymama és a magánnyomozó vitte el a showt, kétségtelen. Ez utóbbi levelei kicsit nekem Rejtő könyveit juttatták eszembe, főleg A fehér foltot, de csak a megfogalmazás és a stílus miatt. A barátnők kapcsolata igen érdekes volt, jó, hogy a nézeteltéréseket is megkaptuk, illetve azt, hogy ezekből hogy lábaltak ki. Sok korabeli történést, találmányt kapunk meg rejtve vagy nyíltan, ezek színesítették és hitelesítették a korrajzot. A nyitott vég abszolút jól illett a könyvhöz, ami alapból nem egy cukormázas történet. A család dinamikáját is szerettem. A fél csillag levonás a könyv első felének járt, ott néha leült számomra a sztori. Különben emlékezetes történet marad számomra.”

Rojik Tamás: Vér, víz, oroszlánsörény

Sokunk számára nagy öröm volt, amikor kézbe vettünk Rojik Tamás mostani alkotását. A szerző ismert különleges fantáziájáról, amelyet ebben a regényében is megmutatkozik. Hiszen mi lenne, ha egy iskolaudvaron álló öreg fa nem csupán fa lenne, hanem kapu egy másik korba? A Vér, víz, oroszlánsörény éppen erre a kérdésre épít: három mai gyerek egy váratlan kaland során a római kori Aquincumban találja magát, ahol a történelem és a legendák még kéz a kézben járnak. A regény egyik legizgalmasabb vonása, hogy a múlt nem poros tankönyvi fejezetként jelenik meg, hanem élő, lélegző világként. A szereplők együtt fedezik fel az antik város utcáit, lakóit, szokásait és veszélyeit, miközben egy különös küldetés is vár rájuk. A kaland során lassan kiderül, hogy a hazajutás sem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnák. Ez a történet azoknak is szólhat, akik szeretik, amikor a történelem szinte életre kel a lapokon, és ennek köszönhetően a tanulás egy fordulatokban gazdag „mesében” bontakozik ki.

@Erázs nagyon jó esti kikapcsolódásnak találta: ”Abszolút jó kis esti olvasmány volt. Remélem a Római Birodalom után egyszer Atilla király udvarába is visszautaznak a szereplők. Sokkal több hasonlóan könyv kellene és a gyerekek jobban szeretnék a történelmet. A szereplőket kedveltem, de nekem a büfés néni volt a kedvencem.”

@Habók úgy gondolja, hogy: ”Nálam a sorozat legjobbjai közé került. Külön tetszett, hogy ilyen „korai”, hiszen a római provincia élete legalább olyan izgalmas, mint Mátyás király vagy vagy a kiegyezés kora. És meg is kaptuk a pék, a talizmánárus-varázsló, a szabó, a légionárius mindennapjait. Még egy kis császárfi is jutott (a kegyetlenebbjéből).(…)”

Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme

Immáron ötödik alkalommal követhettük nyomon Orczy Mimi újabb kalandjait, bár ez a történet kissé eltért az eddig megszokottaktól. Mit ér egy nyári kastélylátogatás egy kis rejtély nélkül? Nos, ebben a történetben a rejtély nem egy régi legenda felfedezésében merül ki vagy nem éppen egy nyikorgó ajtó mögött lapul meg, hanem egy valódi bűntény formájában érkezik. A kastély falai között mindenki udvariasan mosolyog, de a felszín alatt titkok, sérelmek és elhallgatott igazságok húzódnak meg. Mimi számára ezúttal nemcsak egy történelmi épület felfedezése jelent kihívást, hanem az is, hogy rájöjjön, kiben lehet megbízni. Ahogy egyre mélyebbre ás a család és a személyzet életébe, lassan kirajzolódik előtte egy olyan kép, amelyben szinte mindenkinek lenne oka hazudni. A regény egyszerre idézi meg a régi klasszikus krimik hangulatát és a kalandos ifjúsági regények történeteinek lendületét.

@anesz is szerette a könyvet: ”Tudom, hogy ez csak egy kitérő, de nekem talán ez a kötet tetszett a legjobban. A sorozat ismerete nélkül is olvasható, annyira kis kompakt sztori. Történelmi, egy erdélyi kastélyban játszódó krimi, néhány gyanúsítottal, titkos átjárókkal, szellemmel, titkokkal, hazugságokkal. Kell ennél több egy izgalmas nyomozáshoz? Ráadásul a ruha – és szerepcsere is jót tett a lányok jellemfejlődésének. A végén pedig, igaz, csak egy villanásra megérkezett a kedvenc szereplőm is.

Balázsfalvi Ede ritka balfék detektívhelyettes, de a főnöke sem tesz hozzá semmit érdemben a nyomozáshoz. Még jó, hogy ott van Mimi, így a végére kiderül az igazság.

Egyszóval: szerettem.”

Legnagyobb örömömre @Erázs –t is elbűvölte, olyannyira, hogy a teljes sorozatot megvásárolta. Erről a részről, pedig így vélekedik: ”Ez a második kötet amit a sorozatból olvastam. Mimit nagyon megkedveltem, sajnálom, hogy már csak egy kötet van hátra a sorozatból. Maci néni volt a kedvencem.”

Schmöltz Margit: Mi, kockák

Ez a történet igazi meglepetés volt a számunkra. Sokan ismerjük az érzést, amikor gyerekként szeretnénk beilleszkedni. De van, amikor rájövünk, hogy talán nem is olyan nagy baj, ha egy kicsit kilógunk a sorból. Schmöltz Margit regénye egy olyan történet, amely éppen ilyen a gyerekekről mesél. Azokról, akik inkább könyvek, különös ötletek vagy saját maguk alkotta világok között érzik otthon magukat, mint sem a népszerűség csillogó színpadán. A regény azt sugallja, hogy a kíváncsiság néha többet ér, mint a magabiztosság, és hogy a különcség nem hiba, hanem egy másik nézőpont a világra. Miközben a szereplők a saját kisebb-nagyobb kalandjaikat élik, az olvasó is emlékeztetőt kap arra, hogy nem kell mindenkinek ugyanolyannak lennie ahhoz, hogy fontos legyen.

@Chöpp is személyesen mesélhetne a könyvről, mert: ”Milyen tavaszi szünet után visszatérni a suliba?

– Mint a májkrémes kenyér tejszínhabbal.

– Mint a magas sarkú tornacipő.

– Mint a páratlan zokni.”

Egyszóval rémes! (Én már csak tudom. Évről évre egyre nehezebb!) (…) Imádtam volna ezt a regényt gyerekként! A kocka reneszánszát éli, de annak idején mi benne voltunk a kocka születése utáni tekerési őrületben. Mindkettőnek megvan a szépsége és izgalma. Nagyon vártam, hogy olvashassam és nagyon szerettem olvasni! Hasonló élményeket kívánok a jövőbeli olvasóinak is! Kivéve, ha az embernek – diáknak – tanulócsoportnak kreatív feladata van, amit szeretne megvalósítani. A Rubik kockás ötlet pedig világklasszis!”

Míg @Paulina_Sándorné úgy gondolja: ”Olvasás közben folyton az járt a fejemben, hogy milyen lenne élőben látni egyszerre ennyi Rubik kockát. Láttam már videón hasonló képet, mint amilyet Hannáék készítenek. Tetszett, ahogy összefogtak, hogy a végére már mindenki kockát „tekert”. Nagyszerű egy baráti társaságot hozott össze az írónő. Jókat mosolyogtam olvasás közben. Érdekes volt a rejtélyes írás megfejtése. Olvasás közben sokszor elcsodálkoztam Hanna gondolkodásán, és a kisugárzásán, ahogy maga köré tudja gyűjteni az embereket. Oh, azt a repülőt én is kipróbálnám. Nagyon bírtam Hanna szüleit, hogy simán vették, ha sokan voltak náluk.”

Az ifjúsági zsűri elnökeként szeretném megköszönni a tagok kemény és alázatos munkáját. Idén kimondottan sokat köszönhetek nektek és nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire büszke vagyok mind rátok, mind arra, hogy ennek a remek csapatnak a tagja lehetek! ♥

Az ifjúsági zsűri tagjai:

@ap358, @Amál, @anesz, @ancineni, @Chöpp, @Cs_N_Kinga, @Criala, @Chivas, @csgabi, @Erázs, @Gelso, @Habók, @krlany, @kuliga, @Nikolett0907, @Noémi_Zsófi_Tóvári, @N_B_Weigel, @Paulina_Sándorné, @PTJullia, @ZinAjánló

A Top10 kihirdetésével párhuzamosan elindul a közönségszavazás is, ahol a moly minden aktív tagja szavazhat a számára legjobban tetsző ifjúsági regényre. A szavazatok alapján ítéljük oda a közönségdíjat.

https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2026-ifjusagi-irodalom-kozonsegszavazas

A győztest augusztus 30-án hirdetjük ki.

Érvényesen szavazhat az a molyos profil, melyet 2026. június 4-e előtt hoztak létre. Az érvénytelen szavazatokat a zsűri a szavazás végén nem veszi figyelembe a közönségszavazás eredményénél.

A lista könyvei még egyszer:

Angyalosy Eszter: Kamilla titka

Darvas Petra: Figyelek rád

Gáspár Virginia Olimpia: Légkavarodás

Kollár Betti: Esküdt ellenségek

Lili Ann Daniels: Lángoló látomás

Miklya Luzsányi Mónika: Gaudiopolis, az öröm városa

Pifkó Célia: Doboz a Titanicról

Rojik Tamás: Vér, víz, oroszlánsörény

Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme

Schmöltz Margit: Mi, kockák

Karcgazda: @Nikolett0907

Kép: @Kriszta