Az elkötelezett olvasók díja
Fikciós széppróza tízes lista – 2016
A zsűri díjazottja:
DARVASI LÁSZLÓ
Isten. Haza. Csal.
„Darvasi novelláiban nincs megúszás, nincs gyáva kerülőút, de a kibírás benne van. Szép, ahogy beleírta azt, ahogyan az ember a valami másra vár. Közben meg nem veszi észre, hogy nem lesz más. Akkor is vár. Makacs ember a magyar.” (Biedermann_Izabella)
„Durván szókimondó, fájdalmas, elgondolkodtató, merész és vakmerő, nála a fekete nem mindig fekete, a fehér sem egyértelműen fehér, elkezd egy történetet, melynek vége sohasem számítható ki előre, s teszi mindezt olyan lehengerlő stílusban, olyan képi világgal, hogy az olvasó nem tud szabadulni tőle, még akkor sem, ha már becsukta a könyvet.” (pepege)
„Szépen kimunkált, letisztult kis nyomasztások ezek, amilyenre csak a világszínvonalú és méltán híres magyar pesszimizmus képes.” (Kuszma)
A közönség díjazottja:
BARTIS ATTILA
A vége
„Ne spóroljunk a jelzőkkel: csodás és mesteri, ez az ún. világszínvonal – alighanem. Bartis lendületes kegyetlenséggel visz végig minket egy fájdalmas életen, de mindezt helyenként megkapó szépségbe öltözteti, mert tudja, a puszta kegyetlenség enélkül beleszürkülne az önmaga által teremtett hidegségbe.” (Kuszma)
„A vége óriási vállalás mind a szerző, mind az elbeszélő számára – nem kisebb a tétje, mint az, hogy megértse: létezik-e a világban Isten, vagy bármiféle Gondviselés.” (giggs85)
„Talán nem ennyire sűrítve, de ennek a típusnak, az önmaga körül forgó magánykrőzusnak itt-ott felvillanó megnyilvánulásait nap mint nap észreveszem a világban. A közvetlen környezetemben, vonaton, utcán, hírekben, tv-ben. Mért lepődünk hát meg rajta?” (Kek)
A lista további könyvei:
GARACZI LÁSZLÓ
Wünsch híd
„Hogy lesz a semmiből valami, a valamiből más, a másból semmi, a semmiből semmi? Mindent értenél, ha ezt érted, ezért nem értheted.” (ppeva)
„A fülszöveg szerint regény, kilenc fejezet, fejezetenként 7 történet, rövid, hatásos mondatok, szaggatottan, mint a pattanó labda, novellákként olvastam és még így is töredezettnek éreztem és ebben a szerkezete is közrejátszott. A szerző szerint vallomások és ez rendben is van, villanások, emlékképek egy ember életéből, meg más emberek életéből. Vannak nagyon jó mondatok, részek, néha mégis unatkoztam egy kicsit.” (olvasóbarát)
„Témák, motívumok tűnnek fel újra és újra, az időrend inkább egy időviharra emlékeztet, néhol kapunk egy kis előleget, amit aztán később értelmez egy másik életforgács.” (Csabi)
GYÖRE BALÁZS
Halálom után eltüzelni
„Egy anya elsiratása ez a könyv. Így csinálja ezt valahogy egy férfi. Nem kell megérteni.” (Csabi)
„Nekem ez a könyv nehéz olvasmány volt, mert az volt a benyomásom, hogy a szerző nem regényt írt, hanem magát a gyászmunkát testálta az olvasóra. Ezt hol megúszásnak, hol kegyetlenségnek éreztem. Ettől függetlenül elgondolkodtatott ez a posztmodernek is tekinthető, narrációval tarkított dokumentumhalmaz, és arra jutottam, az emberek nem vigyáznak eléggé arra, hogy ne bántsák meg a másikat. Szomorú dolog ez.” (Biedermann_Izabella)
„Szerintem jobb anyahalál könyv, mint A szív segédigéi, nem annyira indulatból és feltehetően nem olyan gyorsan íródott. Talán még Barthes Gyásznaplója volt hasonlóan nagy hatással rám. Végül is az ember mindig hibás egy kicsit.” (szigiri)
HAZAI ATTILA
A maximalista
„A kötet novellái nem a lezárásukkal hökkentik meg az embert, pontosabban nem a csattanóval, főként, hogy ez el is marad. A meghökkentő pontosan az, hogy nem felelnek meg az olvasói elvárásoknak. A novella maga egy »csattanó« azzal, ahogy a világot látja és láttatja, ahogy próbál ellenállni a tragikumnak, ahogy valami engedékeny, szinte elnéző feloldással zárul, szinte mindig.” (eme)
„Nem hasonlítható semmihez, amit eddig olvastam. Az a fajta stílus, ahol a laikus olvasó teljesen elbizonytalanodik: nem tudja eldönteni, vajon zsenivel van-e dolga, vagy valaki átveri és röhög a háttérben. Talán mind a kettő. Kiszámítottan minimalista és maximalista.” (ppeva)
„Látszólag naiv látás- és ábrázolásmód és az esztétikai értéket képviselő irodalmi nyelv dekonstrukciója. Rácsodálkozás, váratlanság.” (nyerw)
KOVÁTS JUDIT
Elszakítva
„Nagyon jó. Történetileg hiteles, fordulatosan elbeszélt, a különböző nézőpontokat izgalmasan váltogató és főleg az adott kort, a benne élést nagyon érzékletesen bemutató regényeket ír Kováts Judit, amik szerintem mindenféle ízlésű, érdeklődésű olvasó számára élményt jelenthetnek.” (Juci)
„Hálás tudok lenni a történetekért. Akkor is, ha az maga a történelem. Kováts Judit történész a felvidéki magyarok 1944–1953 közötti történetét írta meg, két birtokos család tagjainak sorsát követve. Hangja már-már szenvtelen, de minek is az irodalmi cifrázás, ha a tények megállíthatatlan malomkőként, napról-napra morzsolják fel az addigi valóságot.” (akire)
„Az a jó Kováts Judit könyveiben, hogy történetileg teljesen hitelesek.” (cseri)
PAPP-ZAKOR ILKA
Angyalvacsora
„Voltaképpen az volt az angyalvacsora (szigorúan kisbetűvel) szomorkás történeteinek számomra szinte fölfoghatatlan furcsasága, hogy miközben a szerző különleges látásmóddal és szürreális szövegekkel foganatosított lehangoltságokra adott okot, egyszersmind megmagyarázhatatlan módon valamiképpen mégiscsak mágikus impulzusokat gerjesztő örömdózisokat osztogatott. Megajándékozottnak éreztem magam, amikor egy-egy ilyen különös, és a visszacsatolásaiban érdekes inverz hatással motiváló tündérvilág magába húzott.” (Goofry)
„Papp-Zakor írásai különleges mesék, nagyon eltérnek a szokásos novelláktól témaválasztásban és történetmesélésben egyaránt. A másság, a fogyatékosság is megjelenik az írásaiban vagy a szinte rettegésig fokozott félelem.” (olvasóbarát)
POTOZKY LÁSZLÓ
Éles
„Hihetetlenül nagy élmény és sokk volt olvasni ezt a kötetet, hisz elsősorban az én generációmról szól. Számomra eddig mindenképpen az év legjobb magyar könyve, és bár elsősorban a történetvezetésben felbukkanó kisebb hibák miatt nem mondom azt, hogy rögtön a magyar irodalom közvetlen élvonalába került a szerző, de ahogy Bartis Attila egy Sétán keresztül jutott el a Nyugalomig, úgy minden esély megvan arra, hogy Potozkynak az Éles legyen az egyik első, igen fontos és jól sikerült lépés a maga Nyugalmáig vezető úton.” (giggs85)
„Fájdalom mint fájdalomcsillapító. Hiányok és ürességek okozta fájdalomérzet ellen hús-vér jelenvalóság. Ami nincs, legalábbis a regény szereplői számára nincs: cél, értelem, érték(rend), követhető minta. Mindaz, ami gátolhatná az egyre gyorsuló, semmibe való alászállást.” (eme)
SZVOREN EDINA
Az ország legjobb hóhéra
„Kijelentem: szerintem Szvoren Edina a legjobb élő novellistánk. Én nem találtam ebben a kötetben gyenge darabot, mindegyiken átjön az író határozott elképzelése a kirekesztésről, az elfojtásokról, a családi viszonyok eltorzulásairól – több is ez, mint puszta elképzelés, inkább nagyon is élő tapasztalat, egy végtelenül szuverén látásmód. Kvázi tökéletes, mert Szvoren tudja, mit akar mondani, és meg is tudja fogalmazni azt.” (Kuszma)
„Ezek a novellák már azzal kiemelkednek a sűrűből, hogy míg a többség manapság szocio, addig Szvoren pszicho. A szocio amúgy is távol áll a hétköznapoktól. A pszicho ellenben nem újsághír, hanem a működő élet. Nem valahol a messzeségben lévő homályos alak, hanem a szomszéd, a távoli vagy nagyon közeli rokon, netán éppen mi magunk.” (balagesh)
VÉGEL LÁSZLÓ
Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja
„Végel László legnagyobb erénye a nyugalma és a kiegyensúlyozottsága. Tudja, hogy mennyit és milyen adagolásban érdemes. Tisztában van vele, hogy ilyen a történelem, illetve ilyen az emberi sors, így aztán sem nációknak, sem egyéb kategóriáknak nem dörgöl az orra alá semmit. Ettől kilép a kisebbségi irodalom kategóriájából, sőt a csak a 20. század megértésére szolgáló művek horizontjánál is magasabbra emelkedik. Igazán fontos mérföldkő, mondhatnám: minden határon túli érvényességű ez a trianoni történelem irodalmi feldolgozásában.” (balagesh)
„Miért vagyunk kíváncsiak egy ilyen regényre? A ki nem mondott szavak miatt, a nagypapa elhallgatása miatt, s amiatt is, mert beszélni kell, mesélni kell, meg kell tartani a jót, a rosszat vissza nem hozni.” (n)