Az elkötelezett olvasók díja
Fikciós széppróza tízes lista – 2020
A zsűri díjazottja:
BODOR ÁDÁM
Sehol
„Van benne egy adag önirónia, sőt kissé parodisztikus íz is, akár a továbbiakban, mégis, halálbiztosan érzi az ember, közeleg a tél, sőt itt is van már. Nem kétséges. A világ sötét és vészjósló, mágikus és titokzatos, elhallgatásokkal átitatott. Homályos, sinistra tájak, emberek és sorsok, sorsokká alakuló véletlenek kavarognak benne.” (eme)
„Milyenek is ezek a novellák? Titokzatosak, költőiek, mégis földhözragadtan reálisak. Összetéveszthetetlen hangúak, többnyire már az első mondatok után fel lehet ismerni a szerzőt: megszólal egy korlátozott kompetenciájú narrátor, egy szereplő, aki értelmileg és/vagy érzelmileg-erkölcsileg korlátozott.” (vargarockzsolt)
A közönség díjazottja:
MOESKO PÉTER
Megyünk haza
„Moesko ad levegőt az olvasónak, nem lesz túl tömény a kötet. Pedig lehetne, mert tele van olyan rétegekkel a Megyünk haza, amik folyamatos feszültséget generálnak olvasás közben. Ezt a hangulatot azonban sikeresen oldják fel olyan momentumok, amik miatt nem nyomják agyon a szövegek az olvasót.” (dacecc)
„Tematikus novelláskötetnek is nevezhetném, hiszen többnyire hasonló témát feszeget: szülő-gyermek, férj-feleség, barát-barátnő egymáshoz fűződő viszonyát, konfliktusait. Jól fel vannak építve a karakterek is, a cselekmény is, szerettem, hogy azért vannak benne elhallgatások is, nem tett mindent ezüsttálcán az orrom elé, kedves olvasó, dolgozz meg egy picit az élvezetért.” (pepege)
A lista további könyvei:
BARNÁS FERENC
Életünk végéig
„Amit Barnás meg akart jeleníteni – egzisztenciális válság, egészségügyi probléma, világnézeti különbségek, különféle családi perpatvarok – azt szerintem hihetően teszi. Mégis kicsit szalonremi ízű. Viszont ahogy az aktuálpolitika ténylegesen szerves, egyáltalán nem kitüremkedő részét képezi a könyvnek, az valami gyönyörű.” (Cipőfűző)
„»…lassan elfáradt bennem a fájdalom.« – írja szüleit gyászolva. A kötet sok kérdéssel szembesít bennünket, az emberi kapcsolatok sokféleségét, az ádáz küzdelmeket is bemutatja, amelyek az egymás iránti figyelemért, anyagi javakért zajlanak »természetellenes természetességgel a viselkedésükben«. Néha érthetetlen, szürreális helyzetekben csodálkozhatunk rá, hogy miért van a testvérek között ekkora bizalmatlanság, kommunikációs zavar, a sérelmek felemlegetése, hogy nem tudják megbeszélni legfontosabb közös dolgaikat sem.” (olvasóbarát)
CSABAI LÁSZLÓ
A vidék lelke
„Csabai László írásaiban két dolgot szeretek nagyon. Az egyik az, hogy baromi hiteles – legalábbis egy percre sem vetődik fel bennem, hogy ne lenne az. Elhiszem, hogy pont így és ilyen témákról beszéltek ezelőtt 50-80 évvel, így zajlottak az események, ilyenek voltak a reakciók, stb. A másik az, hogy nagyon tud történetet mesélni.” (giggs85)
„A kötet esszenciája, amit a cím is sugall, a vidék lelke, a vidéki emberek életformája. A helyszín legtöbbször a Nyárligethez közeli tanyavilág. Határozott a vidék-város szembenállás kifejeződése, a felgyorsult 20-21. században a generációs különbségek. Történelmi távlatok nyílnak meg egy-egy novellatrióban. Csabai szövegei jól egyensúlyoznak a bukolikus és nyers vidékábrázolás között. Egyszerűen szólva hiteles.” (Cipőfűző)
DARVASI LÁSZLÓ
Magyar sellő
„Olyan, mint mindig. Cicoma, ízek, szagok, színek, varázslat rogyásig, megbízható, talán egy picit rutinból is elkövetett, de abszolút méltó folytatása az életműnek.
Nekem most túl sok volt az áthallás a jelenlegi »valóságunkra«, és ez hagyott némi rettenetes szájízt bennem. Nem azért, mert ne lenne indokolt, sőt!” (Zero)
„Erőteljes aktualitása van a témának. A hatalommal való visszaélésnek, a hatalmasokhoz való dörgölőzésnek éppúgy, amint a kőhullásban való stabil életvitel megvalósításának.
Adódna a kérdés, hogy mi okosat lehet mondani ezekről? Darvasi nem a nagy sorstragédiát veszi elő, nem a hatalommal összeütközők felháborító tragikumát viszi irodalomba, hanem természetrajzot művel.” (balagesh)
GYURKOVICS TAMÁS
Migrén
„Vannak könyvek, melyeknek van tétjük, vállalnak valamilyen darabot a világból, hogy azt elmondják, vagy újramondják. Gyurkovics Tamásnak a második könyve is ilyen. Torokszorító könyv traumatikus eseményekről — kettőről is, nemcsak egyről (vagy talán még többről, de nekem már ennyi is elég). Nagyon szépen megírt, türelmesen elmondott történet, amely az embert nem hagyja hidegen.” (abcug)
„Gyurkovics pedig, ezt le lehet szögezni, nagyon jó író. Tudja, mit akar elmondani, és megvannak a képességei ahhoz, hogy ezt jól mondja el. Tudatos eszközhasználó nagyszerű egyensúlyérzékkel megáldva, ami kifejezetten szükséges akkor, ha egy alkotó ennyire a morális kérdésfeltevések körül kíván keringeni – mert egyensúlyérzék nélkül belehullana az erkölcscsőszködés feneketlen szakadékába, unalmas programprózát hozva létre.” (Kuszma)
HEGYI EDE
A senki
„Azok az élethelyzetek és problémák, amikkel Hegyi Ede főhőse küzd, mind ott vannak az én és a barátaim mindennapjaiban is. Sokan épp ezt szokták felróni a legújabb irodalmi generációnak, elvégre mégis micsoda dolog problémát csinálni abból, hogy jó dolgodban nem tudod eldönteni, melyik munkahelyeden dolgozd le a negyven évedet, rám még lőttek a pesti bérház gangján ’56-ban!” (AeS)
„Engem ez a könyv szórakoztatott. Értettem a folyamatos krízisállapotnak megfelelő életválságát, de már az elejétől azt éreztem, hogy ez a fiatalember csak a helyzetéhez és sokszor másokhoz mérve érzi senkinek magát. Akinek már ilyen fiatalon, ennyire pontos meglátásai vannak, ilyen jól átlátja magát és másokat és ezt kellő humorral is tudja kezelni, megélni, leírni, az már ettől nem senki.” (n)
LÁNG ZSOLT
Bolyai
„A matematikusról szóló részek valóban nem adnak ki egy komplett életrajzot, főleg az életének második felével foglalkoznak, abból is epizódokat emel ki Láng. Ezekből Bolyai élettörténete nem áll össze, annál inkább Bolyai maga. Végül is az e az ember, ami történik vele, amit tesz, vagy az, ami a jelleméből fakad? Becsapós kérdés, mert mindkettő, de ez a regény az utóbbira koncentrál.” (Csabi)
„Mert azért én itt valami nagy-nagy disznóságot, vagy legalábbis elég komoly figyelemelterelést látok. Hiszen a könyvcím miatt eleve, de amúgy is mindenki Bolyaival foglalkozik, és nem annyira a svájci ösztöndíjassal, pedig minimum is megfelezik egymás között a könyvet. Ez a svájci vendégértelmiség az, aki talán nem is akar könyvet írni (vagy mégis?), aki csak létezik, és tervezésének lényege az erős tervezés kikerülése. Ő a nagy kísérlet!” (balagesh)
MOLNÁR T. ESZTER
Teréz, vagy a test emlékezete
„Izgalmas volt. Háromnyelvű, ráadásul kvázi Paul Auster nyomdokain, a 4321 mentén haladva, és a #metoo mozgalomnak meg a mostani közbeszédnek megfelelően a bántalmazást és a hallgatást dolgozza fel, variáció egy szereplőre s három lehetséges sorsra-alapon. Jó. Nem lesz unalmas, nem esik szét. Néha-néha ugyan ott a veszély, de jó a szöveg és koherens.” (fióka)
„A könyv lényegében arról szól, hogy Teréz, az elbeszélő-főszereplő nagyon mondani akar valamit, és ehhez keresi a szavakat. Az egyik kulcsmondat szerint három nyelven gondolkodik, de mindegyikben hibát vét. Ezek a kis kitérőnek látszó szövegek a fejezetek végén sokszor fontosabbak, mint a többi rész. Nem mindig egyértelmű a kapcsolatuk a főszöveggel, de a hely/szókeresés és a mondani akarás átjön.” (virezma)
VÉGEL LÁSZLÓ
Temetetlen múltunk
„Végel egyik legnagyobb erénye, hogy a művészi (és mindenféle) színlelés korában őszinte és szókimondó marad, visszautasítva a metaforákat, a többértelműséget, az irodalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerét. Nem alkuszik, miközben bátran szembenéz a megalkuvásokkal és metamorfózisokkal is, kimondja a kényelmetlen igazságokat, megtagadja azt a kisebbségi narratívát, amelyet határon innen és túl díszmagyarban propagálnak, átírva múltat és ezáltal jelent és jövőt is.” (eme)
„Nem is önéletrajz ez, hanem végtelenül keserű számvetés arról, hogyan sáfárkodott Közép-Európa a különböző színű terrorok és hosszadalmas diktatúrák után a rázuhant szabadsággal. Végel ennek a történetnek nem főszereplője, még azt se mondanám, hogy elszenvedője, inkább csak krónikása akar lenni. Egy nagyon egyszerű alapállás, a kentaurság tapasztalata hatja át minden sorát – hogy egy világban, ahol vannak lovak és vannak emberek, a kentaur nem fér be egyetlen kategóriába sem.” (Kuszma)