Az elkötelezett olvasók díja
Fikciós széppróza tízes lista – 2018
A zsűri és a közönség díjazottja:
VIDA GÁBOR
Egy dadogás története
„Vida Gábor nemcsak saját eddigi legjobbját alkotta meg, de ezzel a kötettel egyértelműen ott a helye a legnagyobb kortárs magyar írók között is.” (giggs85)
„Egyszerre személyes és távolságtartó, kritikus és önkritikus, bevállalva a kudarcot, saját határait, közben meg olyan olvasmányélményt nyújt, amelyet nem egykönnyen felejt el az ember.” (eme)
„Őszinte, szépen megírt könyv az Egy dadogás története, ha nem is a Nagy Erdély Regény, de legalább nem is próbálja annak álcázni magát, ami külön dicséretes.” (Csabi)
„A mai 40-eseket, 50-eseket ettől a könyvtől kezdve én a dadogók generációjának fogom nevezni.” (balagesh)
A lista további könyvei:
ANTAL BALÁZS
Le
„Ilyen lehetett kívülről látni az Édent, Ábel halála után.” (János_testvér)
„Én szívesen olvasnék az írótól egy regényt is ebben a témában.” (Csabi)
„…borsodi minimalizmus. Antalt olvasva párás lomberdőket, felhagyott külszíni fejtéseket és rohadó ipartelepeket látok magam előtt – megdöbbentő erővel képes sugározni ezeket a képeket, és nem csak egyes szövegeiben, hanem a kötet elbeszéléseinek legalább felében. Ez azért nagy dolog ám. Antal minden mondatából süt, hogy emlékszik gyermekkorának helyszíneire, szereti, de eszében sincs idealizálni: az ő borsodi emberei nincsenek lenézve, nincsenek felmagasztalva és nincsenek túldramatizálva sem – egész egyszerűen csak vannak ott, ahol, és próbálnak létezni abban, ami már szinte nincs is. Lélegeznek, beszélnek és élnek.” (Kuszma)
CSABAI LÁSZLÓ
Szindbád, a forradalmár
„Csabait olvasva elfelejted az oldalszámot.” (pepege)
„Remélem, lesz még negyedik kötet is.” (ppeva)
„Lesz még belőle klasszikus.” (Kuszma)
„Tényleg lenyűgöző, hiába ilyen vaskos ez a könyv, az ember olvasná még. Csabai szokásához híven nagyon alapos anyaggyűjtésbe fogott, így annyira hiteles az egész írás, mintha egy történelmi-néprajzi-helyrajzi-kriminológiai korképet olvasnánk, rendkívül olvasmányos formában. Egyértelműen ez a csúcspontja a trilógiának. (…)
A regény egy nagy cliffhangerrel zárul, így bízhatunk benne, hogy nem utoljára olvastunk Szindbádról. Jó lenne, szüksége van a magyar irodalomnak ilyen magas színvonalon megírt, mégis olvasmányos, szórakoztató könyvekre.” (Csabi)
GERLÓCZY MÁRTON
Mikecs Anna: Altató
„Nagyra értékelem, ha egy férfi így bele tud helyezkedni női sorsokba.” (olvasóbarát)
„Nem győztem nézni a fb-on összegyűjtött fotókat azokról, akikkel az elmúlt napjaimat töltöttem. Nagyszerű dolog látni őket.” (n)
„Már az első oldalak után éreztem, hogy ez egy egészen különlegesen megírt könyv. Úgy regény, hogy nem regény, hanem egy hosszú, kacskaringós történet, egy sokszereplős családtörténet elmesélése. Az ember hiába tudja a fejével, hogy mennyi munka van benne, mennyi kiszámítás és tudatos eszköz kellett ahhoz, hogy ez ilyen legyen, mégis olyan érzésem volt, mintha csak úgy lett és áradt volna. Nagyon értékeltem azt a finom jó ízlést, amivel »kicsi árnyék« csak sejtésszerűen megjelenik és eltűnik, egészen addig a fejezetig, amikor az ő rövidke élete kerül elmesélésre.” (ppeva)
GYURKOVICS TAMÁS
Mengele bőröndje
„Ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy szerzője lendületből berúgja vele a kortárs irodalom vaspántos kapuját.” (Kuszma)
„…pont azt tudja, ami nagyon hiányzik a mai szépirodalmunkból.” (Csabi)
„Az első könyv, a Mengele bőröndje stílusa kiváló, úgy szépprózai a szöveg, hogy ezt közben észre sem veszed, mert az események, a narráció olyan lehengerlő, hogy nem tudsz másra koncentrálni. Mengele nagyon sok feljegyzést, naplót hagyott hátra, nyilván a szerző ebből is merítkezett az első könyv megírásakor. De az, hogy merészen egy alternatív befejezést is kigondolt a végére, egyrészt minden képzeletemet felülmúlta, másrészt kaptam egy kis kárpótlásfélét. Hogy lám csak, mégis győz az igazság és a bűnös csak megkapja a maga büntetését.” (pepege)
KÁCSOR ZSOLT
A harminckét bolond
„A figurák Marseille-ben mintha egy Rejtő panoptikumból léptek volna elő.” (Csabi)
„Székely János óta én nem olvastam magyar szerzőtől izgalmasabb és hitelesebb háborús szöveget, mint ez.” (Kuszma)
„Az egész művön rajta van a zsenialitás nyoma. Ennyire kis könyvben, háborút és különféle rendszereket háttérként, környezetként kezelve, a három generáción átívelő történetet bemutatni egészen parádés. És ott vannak a karakterek! Vagy 20-30 olyan figura bukkan fel, aki nagyon életszerű, nagyon tipikus. A főszereplő két testvéren lehet a legjobban megvizsgálni, hogy miképpen tudja élettel megtölteni a sztereotipikus figurákat, illetve a különféle sztereotípiák vegyítésével miképpen áll elő a könnyedén elképzelhető hús-vér ember.” (balagesh)
NÁDAS PÉTER
Világló részletek
„Lógtam rajta, vittem mindenüvé, olvastam minden lehető és lehetetlen helyen, pillanatban.” (ppeva)
„Fenntartom, hogy Nádas Péterről legalábbis sugárutat kell elnevezni egy megyei jogú városban.” (János_testvér)
„Oké, ez tényleg fantasztikus. Az elbeszélő az egyetlen statikus pont valahol ennek az egésznek a közepén. Különösen érdekes ez a szerkesztési mód, tűpontosan érzékelteti, hogy a magán- és a világtörténet soha nem válik el egymástól, folyamatosan alakítják egymást. Azt hiszem, hogy ennek belátása az ember saját életére nézve csak retrospektív módon lehetséges, akkor is csak megfelelően éles szemmel. Nádas szeme pedig olyan éles, hogy kenyérvágásra is alkalmas lenne.” (dacecc)
PÉNTEK ORSOLYA
Dorka könyve
„Elgondolkodtató könyv, igazi olvasmányélményt nyújt. Különleges hangulata megfog és nem ereszt. Szép.” (Ciccnyog)
„Nagyon belakható, otthonossá válik, amíg olvasod, ott élsz, mozogsz szereplői közt, magadénak érzed a miliőjét, belélegzed levegőjét, magadba szívod az atmoszféráját.” (eme)
„…hihetetlenül gazdag kelet-közép európai regény. Nagy bátorságra vall belevágni egy olyan könyvbe, ami időben és térben egyaránt nagy távolságokat ölel fel, rengeteg szereplőt mozgat, rendkívül zavaros és homályos történelmi-társadalmi mozzanatok közepette. A szerző nagy erényének tartom, hogy 1) biztosan tartja a kezében a szálakat, 2) tartja azt a célt, amit a könyvvel maga elé kitűzött és 3) egyértelműen látszik, hogy mennyi munkát tett bele, úgy, hogy távolról sem verejtékszagú.” (danaida)
SZEIFERT NATÁLIA
Az altató szerekről
„A női lélek bugyrainak ismerete letagadhatatlanul, szervesen benne van a sorokban.” (virezma)
„Ez a két párhuzamos női sors minden szomorúságával, fájdalmával, boldogtalanságával, függőségeivel, szexuális és kapcsolati problémáival beszippantott.” (ppeva)
„Már sokan és sokféleképpen próbálták bemutatni a modern ember gyötrelmeit, a magányt, a monotonitást, a kiüresedett kapcsolatokat, esetleg írni egy korszak- vagy városregényt, de hogy ebben a témában mindig lehet igazi remekeket írni, azt most épp Szeifert Natália bizonyította be az új kötetével. Az altató szerekről magabiztosan kerül ki minden buktatót; amit vállal, gond nélkül teljesíti; és gyakorlatilag úgy visz végig egy, akarom mondani, két történetet, hogy azokat a lehető legtágabb olvasóközönség is megértse, megszeresse.” (giggs85)
TOMPA ANDREA
Omerta
„Órákat töltöttem a megemlített virágok után való kutakodással. Aki a rózsákat szereti, az rossz ember nem lehet, az nagyon fogja élvezni ezt a fejezetet.” (Annamarie)
„És szól Kolozsvárról, és szól arról, hogy mit tud egy (nemzetiségi alapon is működő) diktatúra (khm, diktatúrák) tenni az egyénnel. A közösséggel. Nyilván meg lőn variálva egy kicsit, merthogy ez egy regény, de a lényeg valós. Szól a pusztulásról, minden téren. A pártalapú megfojtásról. A zárt közösségekről és egy (minden tekintetben) letűnt világról. A leírhatatlan stupiditásról, amit ember csak ki bír préselni magából, aztán törvényerőre emelni, és másokat is kötelezni azok betartására. Mindegy. De Kolozsvár, a Hóstát, Szék, egy valaha volt virágkertész, akinek ma már szinte nyoma sincs, ezek/ők fontosak. Mesterien van megírva és még szép is, nekem különösen.” (fióka)